Utazások a lelkem mélyén 4.

– Igen Tisztelt Bíróság! Igen, megöltem a férjem! Az is igaz, hogy 143-szor szúrtam, igen, annyiszor…. De érthető, nagyon mérges voltam! Hogy mindegyik szúrás halálos volt? Na, ja! Ha én egyszer dühbe jövök… – folytatta a mondatot, de a vége már egy közös röhögésbe fulladt.
– Tisztelt Bírónő! Ön is feleség! Amint látom – beleröhögött a mondatban, majd folytatta – Ön is nagyon tiszta asszonynak látszik! Most képzelje el, amint fáradtan hazajön a munkából és a férje nem mosogatott el és a koszos gatyáját ott találja, ahol az a hálátlan disznó este ledobta…. Na, ugye?! – ezen már nem csak Margó, hanem a konyhában sürgölődő férfi is teleszájjal nevezett.

– Ezért szeretlek. Mert olyan hülye vagy! – majd átölte és megcsókolta az asszonyt. Igen szerette, pedig nem mindennap volt ilyen vicces. A saját kiegyensúlyozott életéhez képest, igencsak kiszámíthatatlannak tűnt a teltkarcsú feleség élete és életfelfogása. Pedig már több mint 14 éve éltek együtt. Ezekben az években megismerte a szexőrült nőt, az ügyes háziasszonyt, a gondoskodó feleséget, a szerelemre vágyó kamaszlányt és az agresszív depressziós rendőrt egyaránt. És ez utóbbi volt a legveszélyesebb, mindkettőjükre. Kuti még sohasem tapasztalt ilyet, ilyen embertpróbáló, önmagát és mást is őrületbe kergető depressziót. Ráadásul ez nem első rohama volt…. Bele sem mert gondolni, mi jön ezután. Néha elég volt egy női hajszál a földön, egy morzsa a szőnyegen, egy elmosatlan edény, egy koszos ruha a szennyestartón kívül és már jött is a dühroham. Kuti és Margó egyidősek voltak, ennek ellenére semmi sem volt közös bennük.

Sem a neveltetésük, sem az iskoláik, sem a jövőképük, sem a világról alkotott képük. Csak az, hogy együtt akartak élni és közös gyereket akartak. Meg is lett. A boldogság azonban csak hosszú, fájdalmas, egymást gyötrő és kínzó érzelemhullámok után nagyon lassú léptekben érkezett.
Kuti szülei soha nem voltak párttagok, a fiúk soha nem voltak úttörők, sem KISZ-tagok. Mindketten a helyi gyárban dolgoztak és munka után rohantak a telekre a háztájiba, az apa pedig szakmáját folytatta kiegészítő keresetért. Ezzel ellentétben Margó szülei panelben éltek, kimondott szociként, párttagként, a gyerekeket kötelezték az úttörő szervezetbe, majd később a KISZ-be. Margó még Ifjú gárdista is volt. Munka után pedig tévéztek és vasárnaponként közösen sétáltak és kártyáztak. Ég és föld és ez később sem változott. Margó apja csak egyszer találkozott Kutival, de akkor még nem tudhatta, hogy ő lesz egyetlen leány unokája apja. Ha akkor Kuti jobban körülnézett volna, hanyatt-homlok menekült volna, de nem tette…

Most itt álltak a konyhában és nevettek, de a lelke mélyén érezte, hogy ez nem biztos, hogy holnap is így lesz. Sohasem tudta kiszámítani, hogy mi jön, mikor érkezik a dühroham, a kiabálás, a hiszti, vagy éppen a kábává változtató depressziós belső sírás és szobába visszavonulás. Most mindenesetre csak nevetett, csak örült, hogy ma elmaradt. ……….és nagyon reménykedett, hogy egyre ritkábban tör elő. Hitt a szerelem erejében.

– Vége –