Utószezon

III. rész
A kávézóban (Marietta)

mert, tudjátok, vannak még emberek…

Szóval, az idő tájt, a szálloda, meg hősünk üzlete is pangott.
Meg a dúló gazdasági recesszió miatt is érezhetően csökkent az üdülőhely, – így hősünk forgalma is.

„…Azért, tudod, kicsit drukkolok, hogy ne legyen sok-éjszakás partnered! Akkor talán gondolhatsz rám is néha, az extra jó szeretőre gyűrött párnáidon. És akkor talán hiányozni fogok! És nagyon kérlek, ne csalj meg (legalábbis nagyon sokszor) ez alatt a két hét alatt! Mert, azért erre a két hétre megvettelek, kifizettelek, Kedves!”
Hát ez Rá vall! A megszokott fanyar humor, az őszinteség, a szókimondás, na meg a nagyvonalúság. De ezt a pénzt természetesen nem fogadhatja el, majd visszaküldi valahogy.
„… Természetesen most arra gondolsz, hogy a küldött pénzt nem szolgáltad meg, és majd visszautalod. Eszedbe se jusson, mert komolyan megharagudnék.
Gondolsz rám? Majd jövő nyáron bepótoljuk.”

Ennyi állt a levélben.

-Tudod kicsim, gazdasági válság idején a gazdagok se nagyon költik azt a sok pénzt, inkább otthon, családi körben, szolidan hancúroznak – mondta Marietta, mintegy vigasztalásképpen, és a fény felé tartotta az éppen törölgetett poharat, gondosan vizsgálgatva, elég tiszta-e.
– Köszönöm, hogy vigasztalsz. Csak azt tudnám, mit értesz szolid hancúrozáson… Gondolod, a gazdagok máshogy szeretnek?
– Nem tudom, nem hinném. Jut eszembe, ne vegyünk ki ma egy szabadnapot? Nincs kedved? De nem tudok ám most se fizetni, láthatod, nekem is elég rosszul megy a bolt. Most is alig van vendég. Fizetségül majd főzök valamit.
– Rendben.

Régóta ismerték egymást, régi közös „szertartásos” játékuk volt ez. Az asszony gyorsan kihessegette a pár vendéget – kora délután volt, csak néhány öreg kortyolgatta megszokott italát.

– Egész délután itt lebzseltek egy pohár bor mellett! Hess, vár a munka, vár az asszony!
– De Marietta! Ne légy kegyetlen!

Aztán az asszony kitette a „TECHNIKAI OKOK MIATT A KISZOLGÁLÁS SZÜNETEL” feliratú táblát, és felmentek az emeletre. Régi jó barátok voltak, tapasztalt szeretők, jól ismerték a másik minden mozdulatát, kívánságát, minden szeretet-igényét, minden szeretet-gondolatát. Sokszor elgondolkozott azon, hogy vajon hogy lehet az, hogy mindezek ellenére, nem unják egymást. Nemigen múlt el nap, úgy, hogy ne találkoztak volna, sokat beszélgettek, érdekes módon mindegyikük észrevette, ha a másik segítségre, vigasztalásra szorul.

– Hát ez jó volt …Még mindig meggondolhatod magad, ha akarod, szívesen adok „referenciát”…Talán segíthetne valamit a forgalmadon – ugratta szokás szerint az asszony.

– Ok, köszönöm, de most nem kell. Úgyis vége felé jár a szezon. Inkább menjünk le.

Lementek, aztán az asszony beszedte a „TECHNIKAI OKOK MIATT A KISZOLGÁLÁS SZÜNETEL” feliratú táblát. Ő az ajtóból még visszaszólt.

– Azért a vacsorát, amit ígértél, nehogy elfelejtsd!
– Tudom, hogy nem lehet nálad egy csöpp hitelem sem.
– Az üzlet az üzlet – még barátok közt is.
– Rendben, akkor majd este.
Elbúcsúztak, a nap meg a szokásos kerékvágásban folytatódott tovább. Hát, ilyen asszony volt Marietta…