Válás előtt

Nem szokásom más beszélgetését kihallgatni, de az alábbi esetre mégis felfigyeltem, mert az bennem gondolatokat ébresztett.
A napokban villamosra várva a megállóban egész véletlenül az alábbi párbeszédre lettem figyelmes: egy kb 4-5 év körüli kislány és édesanyja is várakoztak a megállóban. A mama nagyon gondterhelt és a kislány meg nagyon aggodalmaskodó volt – amint az alábbi rövid párbeszédből kiderül talán okkal.
-Anyu! Apu még meddig lesz velünk? – volt a kérdése.
-Még két napig – jött a mama felelete, majd hozzátette- akkor elválunk.
A kislányt ez nem elégítette ki, ezért feltette az újabb kérdését:
-Én azután is Veled lehetek?
A választ nem tudtam meg, mivel a járat megérkezett és az anyuka és a kislánya eltűnt az utasok között. Sajnos a válások esetében, ahol közös gyerek van sokszor a gyerek érdeke sérülhet. A mostoha szülő nehezen tudja Benne ,,összeforrasztani" a bekövetkezett lelki törést. Ezért érdemes szerintem mindkét szülőnek alaposan meggondolni a válást, bár igen sokszor a válás még mindég jobb, mint egy megjavíthatatlanul elromlott, testet-lelket romboló házasság. A gyereket a másik szülő ellen uszítani nem szabad sohasem, mert a súlyos lelki sérülést átélt gyereknél csak fokozhatja a bajt mérhetetlenül kárt okozva mindenkinek. Ezek a gondolatok jártak a fejemben az általam hallott párbeszéd hatására.