Válaszút

– Merre voltál?- ordított ki a szobából az apa.
A lány tudta édesapja ismét az alkohol mámora alatt töltötte az estéjét. Egy újabb koncertjét fújtak le, s mint ilyenkor lenni szokott bánatát az alkoholba, néha a narkotikumokba folytja. A pia és az izzadság szaga egyfajta egyveleget alkotva ült a meg a szobában.
– Nyisd ki az ablakot, már megint az a rohadt pálinka… Ismét vedelni kezdtél?
Undor fogta el, ahogy széjjelnézett a szobában: az üres sörös és pálinkás üvegek látványa felhozta a régi sérelmeket.
– Nehogy már te mond meg nekem mit igyak és mit nem.. Én…!
– Ja! Ismerős- pakolta a nagy fekete zsákba az előző estéből felhalmozott szemetet- akkor is azt mondtad mikor elvonón voltál!
– Anyád is azt mondta… na, de adj egy aszpirint!
A lány szíve megesett az apján, de szégyellte magát, amiért szavaival megbántotta. Szíve minduntalan összeszorult, amikor Pál alkoholtól vörös arcára nézett. Ilyenkor önmagát szokta okolni, akaratgyengeségét, azt, hogy nem tud megálljt parancsoljon szeretett édesapjának. Pál már egy hónapja visszatért a mindennapi ivászathoz.
– A Lyukba bandát keresnek! Tereld össze a többieket…
– Minek?? – szólt közönyösen – úgysem kell ilyen vén rocker senkinek. Te is jobban tennéd, ha stílust váltanál, és lecserélnéd a bakancsot egy …
– Magassarkúra? Utálom!! Elég, ha anyádtól hallom ezt a hülyeséget! Rocker vagyok…!!
– … Vállalom!- kacsintott össze apa és lánya, mint két kis lurkó.
Bár sok mindenben különböztek, de egy biztos volt mind ketten halálig rockerek maradnak. Ráugorva a kanapéra egy jót nevettek magukon. Dezdemona az asztalról egy félig megrágott pizza szeletet a szájába tett. Apja rosszallóan felhúzta a szemöldökét, ezzel is jelezve nemtetszését.
– Tudom, tudom! Ne mond, mint anya „ez nem túl nőies Dézi”!- Édesanyja utánzása ismét könnyeket csalt a férfi szemébe még annyi év után is szerette az ő kis Katikáját- De fullra éhes vagyok!
– Merre voltál? Anyád is keresett….
Dezdemona letette a félszáraz és íztelen ételt, megértette mi bántja pontosan édesapját nem a tegnap este, hanem Katalin hirtelen látogatása.
– Mit akart? Egyáltalán mit keresett itt? Új stílust vett fel? – látta Pál nem vevő a viccre így fojtatta- Nem fogok visszamenni hozzá, no, arról ne is álmodjon! Nem vagyok már gyerek! Anno nem keresett, most meg?
Pál egy mély lélegzetet vett, és megsimogatta lánya arcát.
– Sosem értettem miért költöztél annak idején egy vén alkoholista rockerhez. Anyádnál jobb életlehetőségeid lennélek. Tanulhatnál tőle….Az iskola… így nem lehet!
Kutatott fejében a megfelelő szavak után. Sosem akart egy gyerekkel együtt élni, bármennyire is az övé volt Dezdemona. Visszaemlékezett, ahogy a csöpp 15 éves lány beállított hozzá, azóta eltelt jó néhány év, lánya már felnőtt. Pál a most 24 éves lányára nézett akiről az ő egykori szerelme jutott eszébe, az a lány aki valaha felesége, Katalin volt.
– Nem fogok visszamenni hozzá! Nem akarok cuki kis ruhácskákba bújni, ha nem fogad el, akkor hagyjon békén! Tudod milyen….Számára minden rossz ami nem az ő ízlését tükrözi!
– Anyádnak szüksége van rád – Pál zokogott- Úgy néz ki, a napjai megvannak számlálva…!