Éva, mióta magára eszmélt, tudás-éhségben szenvedett. Ez az éhség olyannyira csillapíthatatlan volt, hogy aki közelről ismeri – ezt senkinek nem engedte meg -, a szellemi bélpoklossággal gyanúsíthatta volna meg. Éhsége nem afféle „hétköznapi” tárgyak iránt volt túlfokozott, mint napi hírek, sütés-főzés, esetleg történelem vagy irodalom. Ő nem kevesebb, mint A TUDÁS birtokosa kívánt lenni. Azé a titkos tudásé, amit Mesterek adnak át tanítványoknak, mely tanítványok többségéből soha nem lesz Mester. Ő viszont azzá akart válni. Egyedül, önerőből.
Monomániás igyekezettel olvasott el minden értékes és annak látszó könyvet a keleti filozófiáról, mágiáról, alkímiáról, stb., amit csak talált a számos könyvtár és könyvesbolt készletében.
Egy idő után, úgy vélte, sokat tud sok dologról, s odáig vetemedett, hogy bölcsnek vélt tanácsokat kezdett osztogatni környezetének. Egyre jobban élvezte önnön nagyságát, melynek tudatát naponta erősítette benne a szavain csüngő emberek sokasága…
Olyannyira lefoglalta a másokon való ál-segítség minden idejét, hogy nem vette észre, közvetlen környezetét mennyire elhanyagolta. Alig volt otthon, gyermekeivel 2-3 naponta váltott pár semmitmondó szót. Elkerülte figyelmét, hogy férje teljesen elhidegült tőle, s másik szoknya mellett keresgélte boldogságát…
Eljött az az idő, amikor élete, alig két hónap alatt, gyökeresen átalakult.
Az első ébresztő pofon akkor érte, mikor édesanyja, egyik távolléte alatt, mosogatás közben elhunyt. Agyvérzés vitte el. A hűtőszekrényen egy felbontott levél árulta el Évának a halál okát. Idézés volt egy bírósági tárgyalásra, ahol Éva volt az alperes. Volt kolleganőjének családja jelentette fel, azé a kolleganőjéé, aki a Pszichiátriai Intézet zárt osztályára került nemrég…
Nem sokkal később leánya tanárnője akart vele sürgősen beszélni. Ok: kislánya depresszió-gyanús. Tizenöt évesen! Az iskola védőnője azonnali pszichológusi vizsgálatot javasolt.
A pszichológus nem kecsegtette sok jóval, megállapította, a gyermek teljesen bezárkózott belső világába, nem kis munka lesz őt onnan kicsalogatni.
A végső csapást, erősen elgyengült önbecsülésére férje mérte. Egyik reggel azzal búcsúzott Évától, hogy tűnjön el onnan végleg. Ha hazaér, és még ott találja, örök életére megnyomorítja…
Éva összepakolt, maradék hívei segítették az elköltözésben. Egy nála tizennyolc évvel idősebb, elvált férfi fogadta be, szobányi könyvével és bőröndnyi ruhájával a kidobott asszonyt.
Néhány kitartó rajongója időnként felkereste Évát új helyén is, tanácsot remélve, de leginkább kíváncsiságból. Hamarosan azonban elkoptak azok is. Egyre többször találták, a szemmel láthatóan összetört asszonyt és újdonsült barátját, igen kétes állapotban, koszos lakásban, s üres boros és pálinkás üvegek társaságában.
Volt férje, a „jó szándékú” emberek jóvoltából naponta kapta a friss híreket Éva hogyléte felől. Keserűségében ő is a „pohárhoz” nyúlt egyik ilyen lesújtó hír után. Ő nem aprózta el, 2 dl rövidet egy kortyra lenyomott, s elindult a hírhedt ház felé. Homályosuló tudatával nehezen találta meg. Az egyetlen árva tégladarabot viszont igen, a járda szélén. Át is esett rajta. Ez az esés végképp betette a kaput. Fölmarkolta a tégladarabot, s teljes erejével nekihajította a gyűlölt pár ablakának. A hatást nem várta meg.
Mint aki jól végezte dolgát, elindult lányához a Pszichiátriára, akit öngyilkossága miatt tartottak bent az Intézetben.
Nem törődve kibuggyanó könnyeivel, s a szembe jövő emberek pillantásaival, csak ment. Kijózanodott elmével, határozott léptekkel. Várták. Napi jelenléte valódi segítség volt.
4 hozzászólás
Kedves Wryan, örülök, hogy elolvashattam a művedet.
Szerintem elég drámai hangulatú,rám nagy hatást tett, sőt; felzaklatott benne az a rendkívül gyors ütemű lefelé vezető út, amit felvázoltál.
Egyrészt, picit-helyenként-hiányoltam az alkotásodból a nagyobb részletességet( felkeltette a kíváncsiságomat nagyon, hogy mit is jelentett ez a tudásszomj bővebben,és hogy juthatott el az asszony odáig, hogy 2-3 naponta szól gyermekeihez) ; mindazonáltal lehet, hogy a kifejtett részletek agyoncsapták volna műved (szerintem) drámai hatásosságát, és így jobban sikerült. 🙂
A téma, az, amit megrajzoltál, rám nagy hatást tett, sőt kicsit thriller-szerűnek éltem már meg a vége felé a történetet.
Nagyszerű alkotás; gratulálok hozzá neked.
Kedves Adrienn!
Csakugyan szűkszavúan írtam le a drámai történéseket, s okait, mert úgy gondolom, egyenként is kiterjedt hosszúságú lenne mindegyik.
Reméltem, ki tudom, így röviden is fejezni az önjelölt, olvasottsága ellenére is hiányos tudású embert, aki akkora felelősséget próbál magára venni, amellyel, gyakorlat hiányában nem bír. Ebből adódóan alefelé csúszás, igaz talán nem ily gyorsan, de szükségszerű.
Örülök, hogy annak ellenére megnyerte tetszésedet!:)
Köszönöm, hogy olvastál!
Üdv.
Szia Kedves wryan!
Nekem is tetszett! A tudás nagyon fontos, de nem mindenáron, nem a család árán… Igen, szerintem is kifejthetted volna a drámaibb részeket, pld. hogy mi állt pontosan a felbontott levélben, miféle idézés volt? vagy: Hogyan alakult ki a kislánynál a depresszió? Az anyja miatt, esetleg bántották az iskolában!? Vagy: Hogy akart magával végezni? ilyeneket bővebben is elbírt volna a történet… EZEK CSAK JAVASLATOK, és NEM FELTÉTLENÜL KELL MEGFOGADNI 🙂 De nagyon jó így is!
Kedves Sárga Rózsa!
Igazad van, bővebben kellett volna részleteznem, de lefogtam magam, mert tényleg regénynyi lenne a mondanivalóm e témával kapcsolatban. Így aztán, visszafogottságomban egy hiányos tudósítás lett belőle.
Egyszer lehet, hogy megírom részletes változatát.
Köszönöm, hogy olvastál! :))
Üdv.