A reggeli napfény, megsimogatja arcomat. Kócosan felülök az ágyamban, körbe nézek, és azonnal az jut az eszembe, hogy 2013 január elseje van. Kisétálok a konyhába, bekészítem a kávét a főzőbe, majd később kortyolgatva, elmerengek.
Ugyan olyan nap ez is, mint a többi. Kezdődik minden elölről, most annyiban másként, hogy egy utolsó szusszanás, lassan, nem kapkodva elsimítani az ünnep nyomait, délután kényelmesen elhelyezkedni, bevackolni a kanapé kedvenc zugába egy könyvvel, vagy andalító nem vad zenét hallgatni, és holnap indul a hét. Igaz, hogy a hét közepétől, de mégis csak belezöttyenek.
Kiadja a főnököm az aktuális feladatot, és ugyan azt végzem mint eddig, új év ide, új év oda. Majd hazafelé bevásárolok, elmegyek a gyerekekért a suliba, megfőzöm a vacsorát, és azon kapom magam elfáradtam. Na ebben sincs változás. Új év ide, új év oda. Kuporgatom az utolsó vasakat, amelyek megmaradtak hó végére a pénztárcámban. Így lesz ezután is.
Egy valami azonban képes felcsigázni, amikor arra gondolok, hogy az igazi változás, bár várat magára még, bizton tudom, hogy lélegeztetni fog. Olyan biztos mint a lottó ötös. Én virulni fogok, teli leszek energiával, egy csodás ajándékot fogok kapni. Nem kérem sosem, mégis eljön hozzám, átölel, felvidít, incselkedik velem, én viszonzom, mert nagyon-nagyon szeretem.
Az én drága Tavaszom!
A többi mellékes ebben a pillanatban számomra.
20 hozzászólás
Kedves Marietta!
Ez jó! Hajrá és itt is lesz hamarosan! :-)))
szeretettel-panka
Jó lesz!!! 🙂 Azt gondolom, majd mindannyiunknak.
Szeretettel:Marietta
Kedves írás, Marietta.
Mindannyian a tavaszt várjuk, pedig még nem is volt tél, s ahogy mondani szokás, Nem eszi meg a kutya a telet! Én adok neki még egy esélyt, de csak januárban, azután már jöhet a tavasz gőzerővel!:)
Szeretettel
Ida
Olyan érdekes ez? Valóban odahaza, még igazán tél nem is volt. Csupán akkor, két napig míg otthon voltam, és lapátoltam én is ezerrel. Itt, ahol vagyok, ugyancsak tél van, amikor jöttem kb egy méter volt a hó, most fél méter:-). Ráadásul ma éjszaka is esett egy jó adag. Tehát én benne vagyok nyakig:-) .
Amúgy pedig, nem szeretem a telet, nyafogós vagyok ilyenkor.:-)
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Az optimizmus az ember jótevője, előrevivője. Ezt nagyon szépen megfogalmaztad az írásodban.
Én is hiszem, hogy minden felhő mögül kikukucskál egyszer a napsugár.
Szeretettel:
Millali
Van amikor nekem is szomorkás a kedvem, de az bizti, hogy csak ideig-óráig. Igen az optimizmusom nem hagy el, mert úgy fenéken billenteném magam , hogy csuda:-)
A napocska ma is sütött szépen itt, jól is esett:-))
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Most, hogy már vége a karácsonynak, igazad van, jöhetne a tavasz! Ez a január-február a hátunkra sem kell púpnak! Itt az ország északi részén volt már elég hó is, jég is, fagy is /könnyen beszélnek ott délen!/ és ha a fűtés számlára gondolok, akkor fontolgatom a kiköltözést Rodoszra! 🙂
Judit
"A kutya még nem ette meg a telet", és ezaz, én is már sok havat láttam idén, és éreztem a bőrömön. Brrr. Egyébként nekem a január az a hónap, ami cammog. Nem akar eltelni.
Ha mégy Rodoszra, bemászom a kofferedbe:-)
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta! Én csak egyetlen ötletet adnék, ne a vasakat kuporgasd, hanem a bankókat simogasd és a változás garantáltan bekövetkezik! Szeretettel: István
ÓÓÓÓÓÓÓÓ ! Remek ötlet, ha vóna:-)) Én csak a napokat számolom, és egyszer csak huss vége a télnek. Milyen gazdag leszek én akkor, lelkiekben biztosan. Nem utolsó szempont!:-)
Szeretettel:Marietta
Drága Sel!
Szívből kívánom, hogy az álmaid váljanak valóra!
Az életérzéseid olyannyira emberközeliek, hogy szinte mindannyian magunkba tudjuk építeni – én legalábbis teljesen.
Szeretettel: Andrea
Talán Andikám, amiatt érzed emberközelinek, mert ami itt bent mocorog, azt leírtam, és nagyon igaznak érzem.
Köszönöm szépen, hogy így vélekedsz, igazán jól esik!
Ölellek:Sel
Kedves Marietta!
Valami csak változik. Remélhetőleg jó irányban. Csak rosszabb ne legyen. Lehetne már tavasz. Messze van még. 🙁
Szeretettel: Ági
Szia Ágica!
A változás örök, tartja a mondás. A változtatás amit megtehetünk, segíthet, ha másként nem , hát így, hogy örülni lehet a Tavasz eljövetelének. No, az megérkezik biztosan, és én személy szerint abból sokat tudok töltekezni. 🙂
Ettől függetlenül, sok narancsszín van a lakásomban az is képes varázsolni:-)
Szeretettel:Marietta
Kedves Selanne !
Minden stimmel. Velem is pontosan így szokott lenni. Annyi különbséggel, hogy minden év januárjában nagy elánnal költségvetést készítek, egy két hónapig be is tartom,aztán elszalad
a ló, kiesik a kezemből a gyeplő,mert rájövök így sincs több pénzem és nem is gazdagodom meg. Akkor meg minek. Amire kell arra mindig telt eddig és reméljük ezután is.
Amint látom,a gazdagságot neked sem a pénz jelenti, hanem megtudod látni azt a gazdagságot is ami széppé teszi az életünket, csak észre kell venni.
Kevés szóval tömören beloptad a tavaszt, hogy örüljünk mi is.
Szeretettel gratulálok, festnzenir.
Szia!
Azért írtam meg így, mert én is így érzem. 🙂 A hétköznapok megmaradnak, a régi kerékvágásban, meló, háztartás, pénz, stb
Van, hogy számvetést tart az ember, van aki éppen ilyenkor, ez is természetes. Azt is jól látod, hogy a pénz, bár jó ha van egyáltalán nem minden. Módjával az élettel, és ha egyszer sikerül két kanállal ennem, azt is elfogadom, de addig itt a földön sétálgatok szépen.:-) Aprócska örömöcskékkel karöltve :-)))
Ebben biztosan velem tartasz képletesen: Köszi
Szeretettel:Selanne
Bizony nem nagy a különbség a napok egymásutánjában. Szerencsére mindig vannak kis és nagyobb örömök amik feledtetik a napok egyhangúságát.
Szeretettel: oroszlán
A kisebb örömök, amikor ránk találnak, igen azok képesek a szép változásra.
Köszönöm szépen Ica!:-)
Szeretettel:Marietta
De jó, hogy olvastam. 🙂 Én is pont így indultam az idei első munkanapra, minden mocskosszürke volt körülöttem, a fákat lehúzta a súyos dér, ami most nem volt vakító, sírályfehér, hanem ólom nehéz…
Mégis, estére úgy gondoltam, lesz ez még jobb is. Köszönöm, hogy emlékeztettél Marietta, remek írásoddal arra, hogy minden napot követ egy másik… 🙂
pipacs 🙂
Örülök, Ica, hogy felpezsdített az írásom, és vallom, amikor a természet éled, mi is nyújtózunk és virulni fogunk:-)
Szeretettel:Marietta