Vámpír-szerelem

A messzeségben a sűrű fenyves közepén büszkén emelkedik a magasba egy elhagyott ódon kastély, a sziklaszirt tetején. Körös körül zúgó a fenyves, kísérteties környezet. Csak a fenyők csúcsát lehet látni alant, ahogy lágyan ringatóznak. Sehol egy ösvény, csak egy csendesen csordogáló patakocska, kristálytiszta vizével csörgedezik lefele a szikla hasadékából, egy csillogó tavacskába. a napsugár meg meg csillant a tavacska tükrén, a parton őzek, és apró vadak kortyolgatták a hűs hegyi-patak vizét. a partmentén vadkacsák úszkáltak, és időközben alá-alá bukta, táplálékot keresve. Igazi idilli környezet. A nap delelőre áll, a pillangók repkednek, a méhek virágport gyűjtenek, szorgoskodnak. Az idő egyre halad előre, a nap sugara gyengül, és a barátságos környezet kezdi elveszteni varázsát, és valami megfoghatatlan félelem lesz úrrá az erdőben utazók lelkén. Az ég alján már csak halványan látszik a lenyugvó nap. Még villant hogy utat mutasson az úton levőknek, és figyelmeztesse őket, hogy ideje fedezéket keresni éjszakára.
Most már rohamosan sötétedett. Az erdőben egy fiatal lányka, aki elszakadt a csoporttól, kétségbeesetten követte a napsugár által megvilágított terület kivezető útját a rengetegből. Mikor már csak a felhőtlen égbolt adott némi fényt, a lány úgy érezte, szörnyet hal félelmében. A nappali zajok felerősödtek, félelmetes hangorkánná erősödte, a ruhájába belekapaszkodó fenyőágak, szinte megbéklyózták, visszatartották a haladásban.
Az erdő mélyén felhangzott egy bagoly huhogása, és ágak reccsentek, , és a lánynak úgy tűnt mintha valaki követné. meg-meg állt, hallgatódzott, de csak a szél zúgott a fenyves beszélt hozzá, de nem értette a szavát. Rohant előre, megbotlott felállt és tovább rohant a helyesnek vélt irányban. Észre sem vette, hogy az elhagyatott várkastély felé szaporázza lépteit. mintha valaki fogná a kezét és vinné magával. Közben ahogy a nap lenyugodott. megelevenedett a kastély, életre keltek benne a holt lelkek. Eltűntek a megkopott drapériák, a kastély megtelt élettel, halk zene szolt, és elkezdődött az ezeréves vámpír bál.
Estélyi ruhákba öltözött gyönyörű hölgyek, és szmokingos urak jelentek meg. Az asztalokon mindenféle gyümölcsök, sültek, , és italok voltak roskadásig. A zenekar lágy dallamokat játszott. Míg a másik teremben várakoztak a jelen levő Vámpírok kiszemelt áldozatai, várva a sorukra, hogy a desszert szerepét betöltsék az est fénypontjaként.
Egy fiatal 500 éves Vámpír-herceg is jelen volt, neki még nem volt kiszemelt áldozata, sem kiválasztott párja. A mai napon neki kellett útra kelnie, és megszerezni a desszertet. Vacsora után kirepült az balakon, és elindult a rengeteg belseje felé. A lány, isten tudja hányadszor esett el, mikor meghallotta a hangos szárnysuhogást. Addigra aranyszőke derékig érő haja kibomlott, de már nem törődött fele. Szíve hangosan kalapált Úgy érezte, most könnyedén megtalálja bárki, aki kutat utána. Rakoncátlan fürtjei a szemébe hullottak.
James herceg csak repült és érzékeny orrával mélyen szívta magába a fenyves illatát, amikor megérezte a félelem illatát. Lassan elkezdett kőrözni, és meg is látta a rohanó női alakot, és pont előtte landolt. Ebben a pillanatban látta meg az ember nagyságú denevér majdnem előtte szállt le.
A lány megdermedt, majd ájultan hanyatlott a herceg karjaiba. A herceg felnyalábolta, és óvatosan felemelkedett vele a levegőbe. Bár a szabály szerint a báli terembe kellett volna vinnie, de valami megmagyarázhatatlan érzés kerítette hatalmába, amikor nézegette az ájult lány gyönyörű arcát.
Lefektette a baldachinos ágyba, és senkit nem engedett a lány közelébe. meleg vizet tett egy porcelán lavórba, és puha fehér gyolccsal törölgette a lány homlokát. Megbűvölten nézte szép ívelt bíborvörös ajkát, melyet a hold sugara még erőteljesebben kiemelt, sápadt arcán.
Legszívesebben megcsókolta volna a lányt, de más tervei voltak.
Akkorra már visszanyerte emberi formáját. Szép daliás gesztenyebarna haja volt, izmos teste, és meleg baszna szemei, melyek gyengédséget tükröztek.
A herceg figyelte a lány kebleinek emelkedését és süllyedését, ahogy a levegőt vette. Nagyon furcsán érezte magát. már nem is emlékezett, mikor kerítette hatalmába ez az érzés. Valahogy úgy érezte, hogy találkozásuk nem véletlen, és nem először történik meg velük. Türelmesen várta amíg a lányba visszatér az élet. Addig is gyengéden becézgette, törölgette
közben intézkedett hogy hozzanak be a szobába egy kádat, meleg fürdővízzel, illó olajokkal , és puha törölközőket, , gyertyákat.. Addig az ágyat eltakarta a kíváncsiskodó szolgák szemei elől. Némi gyümölcsöt, hideg-sültet, és friss kenyeret is hozatott a szobába.
Türelmesen várt, míg magához nem tér. Épp a gyertyákat helyezte el a szobában, mikor egy mély sóhajtást hallott.
Megfordult és a lány riadt tekintetével találkozott. Bátorítóan emelte fel a karját, és úgy közeledett a lány felé. Ne félj tőlem! Mondta halkan. az erődben találtam rád, eszméletlenül, és ide hoztalak. nincs veszélyben az életed. közben odaért az ágyhoz, és leült. A lány még mindig vacogott a félelemtől, megrezzent amikor a férfi hozzáért a vállához.
Elárulod a neved? Én James herceg vagyok. Magdolna vagyok, rebegte alig hallhatóan a lány. A férfi megdermedt a név hallatán, és felelevenedtek benne a száz évvel ezelőtti események. – Istenem mennyire hasonlít rá! -hagyták el a szavak hangtalanul az ajkát. Magdolna – János! Maddalena és James herceg a fejedelmi páros.
Könnyek szöktek a szemébe, még szerencse hogy mindebből a lány semmit sem vett észre.
Készíttettem neked illatos fürdőt, Besegítselek a kádba?
Magda úgy érezte, nem először találkoztak. Rögtön rá is kérdezett. Találkoztunk más valahol? A férfit váratlanul érte a kérdés, de nem árulta el hogy valami hasonlót érzett ő is amikor meglátta a lányt. megrázta a fejét, mosolygott, és csak annyit mondott, talán előző életünkben. mosolyogva nyújtotta kezét, hogy segítsen felállni a lánynak , és odakísérte a paraván mögé, hogy vetkőzzön le, és bújjon a kádba
A lány engedelmeskedett és automatikusan dobálta le magáról kissé megviselt ruháit. Jóleső érzéssel csobbant a meleg vízbe, és merült el teste a habfürdő alá,
A gyertyafény, és a csillogó holdfény még szebbé tette arcát. A herceg megbűvölten nézte, amint a barna vállai kiemelkedtek a fehér habfürdőből. közelebb húzta a kis asztalkát, és a kád szélére ülve szőlőszemeket rakott a lány ajkai közé. Nagyon nehezen bírta megállni hogy.ne csókolja meg . Kezébe vette a tengeri-szivacsot, és azzal kezdte el mosni a lány nyakát, arcát, és vállait. Közben egyre jobban eluralkodott a vágy, hogy kiemelje a vízből , és a magáévá tegye.

Lágyan nyomkodta a szivacsból a habfürdőt, és észrevette hogy a lány behunyja szemét, és hagyja hogy kezei kényeztessék Keze reszketett a gyönyörű érzéstől hogy újra övé lehet a rég elvesztett hitvese; – mert efelől kétsége sem volt, hogy a múlt ismétlődik .
Hagyta hogy emlékei vezessék érzelmeit, és kezét, egyre bátrabban merült el a keze a habokban. és egyre izgatóbbnak találta ahogy a lány feszes melleihez érve a teste megremeg, és nagyon mélyről sóhaj tör fel , és mellbimbói megkeményednek,
Ekkor már ő sem fékezte magát, ledobta magáról az összes ruhát, és a kádba csusszant, kedvese mögé. A lány hátrahajtotta fejét a vállára, szemei még mindig csukva voltak. Felkínálta nyakát a férfi ajkainak., és halkan suttogta.Tedd meg! A tiéd akarok lenni egy életre! James már nem volt önmaga. Metszőfogai élesen emelkedtek fogsorából, és a lány ütőere felé hajolt. Ám amikor a lány megérintette a haját, kijózanodott, és forró érzéki csókot adott a lánynak. Ahogy érintesz ahogy ölelsz és csókolsz. Tudom hogy valamikor mi egy pár voltunk. ölelj szorosan, és soha többé ne hagyj el kedvesem! suttogta a lány. Igen! Én szerelmetes hitvesem Maddalena, soha nem hagylak el!. és összeforrt ajkuk.
James kiszállt a kádból, köpenybe burkolódzott és kiemelte kedvesét is, és bebújtak a hitvesi ágyba.

Fergeteges érzések kavarogtak, simogatások ölelések. a lány felkínálta csípőjét a férfinak, és ő elmerült kedvese titkos rejtekében. Ott összeolvadva ritmusra táncolt testük összehangolódva, míg elértek a kiteljesülés tetőfokára.
ekkor a lány újra megszólalt, akarom hogy megtedd, hogy örökké együtt lehessünk, míg világ a világ.
Tényleg ezt szeretnéd? Nézett a herceg kedvese szemébe,
Igen ezt akarom! és haját hátra simítva, szabaddá tette a nyakát, és magához szorította kedvesét.
James már nem gondolkodott! lassan remegve közelített kedvese nyaki ütőeréhez, és kéjes borzongással merült el a vénába, és szívta magába kedvese nedvét. Ekkor Maddalena kéjes sikolya egybeolvadt valami félelmetesen vad orgiába, és testük újra egyesült. Mire végre önmaguk lettek, megint a fejedelmi Maddalena és James ifjú pár voltak az idők végezetéig.