Vámvizsgálat

-Bizonyára sokan emlékeznek a kedves olvasók a második népvándorlásra, amely magyar osztrák viszonylatban jelentős forgalmat produkált, annyira, hogy volt olyan esztendő, amikor nem kevesebb, mint öt milliárd amerikai dollárt vittünk ki a sógorokhoz. Ezen utazásaim közül mesélek el néhányat. Helyszín Hegyeshalom du. négy óra hazafelé hosszú sor a vámnál. Trabant tetején hatalmas Gorenje fagyasztó, erre valahogy rászerelve egy TV a TV mellett videó, a kocsi hátsó ülése telepakolva kávéval, banánnal, rágóval stb. A sofőr hatvan körüli férfi, kalapban, mellette termetes asszonyság ilyenre mondják, hogy „van benne anyag”, szóval a Trabi igencsak túlterhelve, ennek ellenére vadul változtatja a sávokat attól függően, hogy mikor melyik sáv lódul meg. Ez persze a többieknek nem tetszik, de ők nem zavartatják magukat, hiszen kisebb csoda, hogy idáig eljutottak. Ilyennek képzeltem a magyarok kalandozásait a középkorban azzal a különbséggel, hogy most fizetünk érte, fizetünk ám de még mennyit, és sokszor milyen silány minőséget kapunk érte, lehet, hogy most fizettetik meg velünk őseink „kirándulásait”? Közben a Trabant elénk szlalomozott csak egy Lada van közöttünk, most fogom fel, hogy így megrakva ő is a zöld folyosón próbálkozik, azon kapom magam, hogy drukkolok neki, ha ilyen bátor hát legyen szerencséje. Hát nem lett. Szigorú vámos lép ki a bódéjából és leinti, látni rajta, a meglepettséget, pedig nem ma kezdte a szakmát. Ami ezután következett arra húsz év távlatából is elevenen emlékszem.
-A pénzügyőr mutatja, hogy szálljon ki, nehezen kászálódik kifelé, kalapját az ajtó felső párkánya leveri a fejéről, és mivel erős szembe szél fúj a kalap egyre gyorsulva, visszaindul Ausztria felé. Emberünk felvéve a kalap sebességét üldözőbe vette a fejfedőt, de valószínűleg sosem érte volna utol, ha hátrébb valaki meg nem fogja, és vissza nem hozza neki, megköszönni ugyan elfelejtette, de örömmel paskolva a bepiszkolódott kalapot tér vissza a Trabanthoz. Gyanítható, hogy ezzel az örömök mára véget értek számára, mert az egyébként is morc vámos heves gesztikulációval, és láthatóan ingerülten fogadja.
-Szóval le kell szednie az autó tetejéről az ott lévő árukat. Közben mi végzünk a vámvizsgálattal, a kocsival előre állunk a parkolóba, és felszabadulva visszamegyünk kávézni, cigizni, bámészkodni, innen jól látjuk sokadmagunkkal a Trabi-t.
-A lepakolás sem egyszerű a kalapos férfi, mert a kalap már ismét a fején van, nem tudja eloldani a kötelet, ami a tetőcsomagtartóhoz rögzíti a Gorenjét, TV-t, stb. a mögötte lévő autós látva kínlódását, egy bicskát nyújt felé, bár ne tette volna. Emberünk egy határozott mozdulattal elvágja a rögzítő kötelet, és abban a pillanatban a televízió nagy robajjal lezuhan a kocsi tetejéről, és mint később kiderül ez a kisebbik baj, a „nagyobb baj” a Trabantban van és most jön rá, hogy mi is történt. A termetes asszonyság ki szeretne szállni, de a hatalmas doboztól az ajtó nem nyílik, és ekkor elszabadul a pokol. Vadul lökdös ajtót, ablakot, az egész kocsi remeg, mit remeg, reszket, s közben a nagy rázkódástól egy újabb doboz landol a betonon, ez biztosan a videó „volt” jegyzik meg többen a tömegből, s közben láthatóan jól szórakoznak.
-Az asszony a Trabantban a legkevésbé sem szórakozik, sőt új oldaláról mutatkozik be az egyre növekvő nézőseregnek, úgy káromkodik, mint egy állami díjas kocsis.

-2-

Nemcsak káromkodik, de azt úgy teszi, hogy szörnyű hangon sipákol, ezzel még nagyobb publikumot gyűjtve maga köré, pedig ahogy elnézem már elég tekintélyes a tömeg, valaki meg is jegyzi, el kéne kezdeni belépőt szedni, jó ötlet hagyják jóvá a „nézők”. Az persze senkinek nem jut eszébe, hogy a dobozokat el kellene vinni a kocsi ajtaja, elöl, hogy az asszony ki tudjon szállni.
-Szinte végszóra megérkezik hősünk, természetesen kalap a fején, ahogy kell, eddig azt kereste s félve, közeledik az asszony és a Trabant felé, félelmét tökéletesen megértjük. Lehajol, oldalra húzza a TV-t a járda mellé, ráteszi a videót, vagy ami megmaradt belőle, közben persze a kalapja ismét leesik, de ki figyel most a kalapra, az asszony harsány káromkodások közepette kikászálódik a kocsiból. Az autó szinte megkönnyebbül, kiegyenesedik, a nagy himbálózás következtében az utolsó doboz, ami a tetején maradt, benne a hűtőszekrénnyel méltóságteljesen csúszni kezd hátrafelé, s nagy robajjal ér földet. Az asszonyság nagydarab, szigorú, a szeme szikrát szór, a szája mást is. Te vén marha, kezdi, a folytatástól most eltekintenék, a monológ lényege, amely tartott vagy öt, hat percig az volt, hogy na most nézd, meg mit tettél.
-A nézősereg most megosztottá válik, és három kisebb csoporttá alakul, az egyik csapat harsányan röhög, /ők vannak legtöbben/ néhányan sajnálkoznak, három-négy markos férfi, pedig indul segíteni a kalapos úrnak, akinek már kalapja sincs, csak a bicskája, a bicska minden baj okozója. Megfordul a fejemben, és nem csodálkoznék, rajta ha tökön szúrná magát, de szerencsére nem, átadja a kést a még mindig kiabáló felességének, hátha majd ő, hálaistennek ő sem. Közben odaérnek a fiúk, és talpra állítják a hűtős dobozt, amiben gyanúsan csörög a hűtő, biztosan nem használt neki a zuhanás. Az előadásnak azonban még nincs vége, a segítők nagy igyekezetükben kissé meglökhették a Trabantot, amely önállósítva magát, lassan megindul a parkoló felé, s néhány métert megtéve, kisebb robajjal, egy Opel oldalának ütközve megáll. A „szakértők” rögvest sorolják a kárt: ajtó horpadt, lámpa kitört, stb. csak halkan jegyzem, meg a határállomás kezd úgy kinézni, mintha orkán söpört volna végig rajta, a két autó egymásba csúszva, a dobozok szanaszét. Hősünk természetesen most már kalap nélkül, / úgy tűnik a kalap is végkép elveszett / a fiúkkal próbálják a Trabantot kiszedni az Opelből, miközben egy őrölt nő nyitott bicskával a kezében hadonászik, fenyegetőzik, s közben éktelenül káromkodik, szid mindent, és mindenkit. Ekkor lép ki bódéjából a morc vámos, az asszony látva az „új vendéget” kivont karddal, akarom mondani bicskával, fenyegetően megindul feléje. A tömegből egy öblös hang „szúrd le” kiáltással biztatja, a „B közép” hangosan röhög, a pénzügyőr meglepetten áll, a jelenlévők feszülten várjuk a fejleményeket, a megoldást ismét egy külső hang jelenti „valaki vegye már el a kést tőle”. A beszólást tett követi, a fiúk közül a legbátrabb óvatosan becserkészi, majd udvariasan kéri, hogy adja oda a bicskát, az idősödő nő ezt is zokon veszi, és újabb átkozódásba tör ki, haragja a kést elkérni próbáló fiatalember ellen fordul, aki rémülten hátrál a mid gorombább asszony, elöl. Nem mindennapi látvány a bódé előtt a vámos, középen a hisztérika a bicskával, majd a megszeppent fiú. Most a vámos következik, határozott hangon kéri az asszonyt, hogy azonnal tegye le a kést, és teljes vámvizsgálatot fog tartani. – Mit fogsz te tartani? Nincs már itt semmi, ez a hülye, mutat a férjére, aki úgy ácsorog ott, mint egy rakás szerencsétlenség, mindent összetört. A pénzügyőr mintha meglepődne, talán azért, hogy letegezték, talán másért. Az asszonynak végül is igaza van, és a kést is eldobta, de hogy, kishíjján eltalálta vele életepárját, egy sebesülés már igazán nem hiányzott emberünknek, van éppen elég baja így is, és most veszi kezdetét a „teljes vámvizsgálat”. A bajszos egyenruhás először összerakatja a szanaszét heverő dobozokat, majd akkurátusan elindul a Trabant irányába maga előtt terelgetve annak két utasát. A körülállók már találgatják, az összetört holmiért biztosan nem kell vámot fizetnie, dehogy nem kell, hiszen a zöldfolyosón akart bejönni ennyi cuccal, azért külön megbüntetik, mondják mások. Közben ők hárman odaérnek a Trabanthoz, a vámtiszt rámutat két csomagra, amit meg akar nézni, hősünk bemászik érte és kiadja az egyiket, a másikkal kicsit több a gondja, de megvan az is, kikászálódik a kocsiból, elejti a nálalévő csomagot, ami kibomlik, tartalma kihull, szétesik, nem is lenne baj, ha szépirodalmi művek lettek volna benne, de nem azok voltak. A Lajtán túlról ki is hozna irodalmi alkotásokat? Ők is másféle alkotásokat hoztak, jelesül szex, és pornó újságokat vagy 10-15 darabot, s ezek most a földön szétszóródva mindenki szemeláttára. Tetszik is a publikumnak, a vámosnak és az asszonynak nem annyira, az előbbi egyelőre csak a fejét csóválja, a fiatok kedvéért, ezt is, mint annyi mást akkoriban, tilos volt nemcsak behozni, de olvasni is. Az asszony reakciója más, ő toporzékolva, üvöltve, fenyegetően, tart párja felé most látszik csak milyen szerencse, hogy már nincs nála a bicska. Közelebb érve párjához, aki nemcsak kalapját de önbecsülését, életkedvét, és most úgy tűnik, mindenét elveszítette, amiért élni érdemes, szóval odaérve „kedvesen”kérdezi: mi ez a sok szemét te vén marha? Szegény ember bizonytalanul, hebegve válaszol a Józsi, meg a szomszédok. Majd adok én neked szomszédokat, és lekever neki egy hatalmas pofont. A nézősereg fuldoklik a röhögéstől, néhányan megtapsolják, ezt az asszonyság bátorításnak veszi, úgy is benne van, hát a másik oldalt is ellátja kézjegyével. A két pofon gazdája megsemmisülve, megszégyenülve áll a kör közepén várjuk, hogy meghajoljon, de nincs idő, mert feldúltan megérkezik az összetört Opel gazdája, és a vámos sem végzett még. A történet itt véget ér, mert e sorok írójának is indulni kell haza, és ott kellett hagynia ezt a nem mindennapi vámvizsgálatot, a visszapillantó-tükörből még látta, hogy az Opel tulajdonosa elől futva menekül emberünk. A hazafelé vezető úton „egyhangúlag” megállapítottuk, hogy nem az ő napja volt.