Pár hónappal ezelőtt az alábbi beszélgetésnek voltam a fültanúja az egyik boltban:
-A Peti meg hogyan lebetegedett a múltkor! Úgy kellett kihívni hozzá az orvost. Szinte azonnal ott volt – Isten áldja meg a jó szívét -, beszélt vele kicsit, megnézte, aztán ott azonnal adott neki valamit. Akartam pénz adni, de még azt sem fogadta el!
-Ritka az olyan doktor aki semmit sem fogad el.
-Azért egy kis üveg szilvapálinkát sikerült a zsebébe csúsztatnom! Az nagyon ízlett neki mikor búcsúzáskor megkínáltuk egy stampedlivel. Tényleg, a Peti összeszedett pár rossz jegyet. A ti fiatok hogyan áll az iskolával?
Megjegyeztem az orvos nevét. Az akkori orvosommal sem volt semmi baj, amikor beteg voltam megvizsgált, felírt valamilyen gyógyszert amitől meggyógyultam, mégsem tetszett. Átjelentkeztem ehhez az ismeretlen doktorhoz, akiről csak egy véletlenül elcsípett beszélgetésből szereztem tudomást. Most vagyok nála először.
Érdekes, hogy az orvosi várótermek mindenhol ridegek. Hideg járólap, rendezett székek esetleg padok, világos fal néhány képpel, tájékoztatóval, az ajtón az orvos neve, rendelési ideje. Az itteni is hasonló. Nézegetem a képeket, elolvasok egy-két tájékoztatót, így megtudok olyan dolgokat amik egyáltalán nem érdekelnek. Azután két néni beszélgetését kezdem figyelni.
-Két teli szatyrot cipeltem haza a boltból a hétvégi ebédhez. Pedig a szívemre is írnak fel három receptet.
-Az én szegény uramat is a szíve vitte el, pedig sohasem panaszkodott rá.
-Látod Aranyoskám, én hármat is kapok rá, mindegyik olyan mint a bab. Tudod milyen isteni babgulyást tudok főzni! Teszek bele egy kevés malaccsülköt, bőrt és fület is. Attól lesz jó sűrű.
-Az urammal is tartottunk disznókat, de ő inkább a csirkét szerette.
-A csirkehús jót tesz az ízületeknek. Arra is kapok valamit, ami olyan mint a lencse. A lencsefőzelékhez én fasírozottat csinálok. Te is Aranyoskám?
-Nem, mi az urammal tojásrántottával ettük a főzelékeket.
-A vesegyógyszeremnek olyan a színe mint a tojássárgájának. Én nem szoktam a tojásból rántottát csinálni, az unokáim nem szeretik. De a piskótát imádják, mennyit meg tudnak enni az én piskótámból amikor nálam vannak!
-Nekem már nagyok az unokáim, nem esznek süteményt. Annak idején az uram sem szerette.
-Jó sok porcukrot teszek a tetejére, hogy édes legyen. Az epémre írt gyógyszer is pont olyan por alakú, mint a cukor amivel beszórom a piskótát. Van amikor teszek a tésztájába pár szem meggyet vagy szilvát. Én a piacon veszem meg a gyümölcsöket, te is Aranyoskám?
-A kertünkben van egy almafa amit még az uram ültetett. Én csak annyi gyümölcsöt eszek amennyit az terem.
-Én az almából kompótot csinálok. Nem szabad nagyon sokáig főzni, mert akkor szétmállik az alma, pempős lesz az egész kompót. Amit nem esznek meg az unokák, azt elrakom befőttnek télire. A tartósítószernek pont olyan a zacskója mint annak az influenza elleni pornak, amit mindig fel szoktam íratni.
-Az én uram soha nem vette be a gyógyszereket amit felírtak neki. Te mindet szeded amit kapsz?
-Dehogy Aranyoskám! A régi receptekkel gyújtok be a sparheltben. Ott főzöm meg húslevest is. Az én húslevesem minden bajból kigyógyít! Te is receptekért jöttél Aranyoskám?
-Én egy foltot mutatok meg a bőrömön. A doktor úr kéztapintása és mosolya is olyan mint a megboldogult uramé. Gyakran jövök hozzá.
Elmosolyodtam. Jó orvoshoz jöttem, ő minden bajnak ismeri a gyógymódját.