Vásárlási körút a bors

A gyermekkorom meséje jut eszembe amikor a polcok között keresem a borsot. A két bors ökröcske. Az egyik emlékeim szerint fehér a másik fekete volt. Talán mindegy is a lényeg az erő. Húztak éjjel nappal legalább volt értelme a gazdának tartani őket. Pedig milyen picik voltak. Aztán eszembe jut a modern erőleves. Kocka formájában is kapható. Más nem is kell hozzá mint víz. Ezt választom nehezebb időkben. Nagyon erős vagyok, felemelem a literes fazekat belehelyezem a kockákat, és erőteljes forralás közepette beledobom az előre formázott gondosan megformált masszát. Az illata csábító. Mi minden lehet az összetevő. Olvasom a doboz hátoldalán és megkönnyebbülve nyugtázom minek nekem zöldséget venni , meg húst, meg mi mindent ami egy erőleveshez szükséges. Borsot veszek, az pikánssá teszi az őrölt formáját választom, abból is a feketét. Láttam már több színű borsot is. Szerencsére nem kétszínűt. De azt be kell tenni a darálóba.
A darálásnak pedig vannak egyéb veszélyei. Aztán a fehér borsról megtudtam, fekete az amúgy, csak lenyúzzák róla a héjat. Mint rólunk a bőrt .Annyi különbség minket nem tesznek levesbe. Főlünk mi a saját levünkbe sokszor. A bors egészséges színre való tekintet nélkül. Serkenti az emésztést. Ez kell is, mert van mit olykor nap mint nap megemésztenünk. Kinek éppen mi jut eszébe.
Arra ügyelni kell, az epére nem igazán jó a hatása. Epések vigyázat! Őrölve őrült ízeket képes produkálni, minél finomabbra őröljük annál élvezetesebb az aromája. Hm… Az őrlés ismerős, de hogy finomabb-e azt kétlem?
Aki érzékeny a borsra Orsikát…akarom mondani borsikát használjon, az nem fekszi meg annyira a gyomrot.
Borsos az ára is , így aztán csak egész borsot vásárolok, majd én odahaza felhasználom ahogy éppen szeretném. Egészben, ha éppen úgy akarom, darálom ha úgy tetszik. Micsoda szabadság! Tányéromban képviseli az erőt. Itt úszkál előttem az élet sava-borsa.