Végelszámolás

Elszámolni sok dologgal lehet, többek között olyasmivel is, ami fizikai mérőeszközökkel, avagy másképpen sem mérhető. Ilyen az egyén lelkiismerete. A lelkiismeret nagyon lényeges dolog! Egyáltalán nem mindegy, hogy az illető élete során tetteit milyen cél eléréséért, milyen eszközökkel hajtja végre! Amennyiben a cél az egyén számára olyan értelemben előremutató, hogy az más emberek létérdekeivel nem ütközik, és nem ütközik semmilyen közösség létérdekeivel sem, akkor az nem ütközhet az egyén és mások, valamint egy nagyobb közösség lelkiismeretével sem! Azonban tudni kell, hogy az egyén, az egyének önző, rossz szándékú érdekeiből fakadóan végrehajtott tettek és cselekedetek minden esetben lelkiismeretlenek, hiszen az olyan emberek, akik a pillanatnyi egyéni érdekeket más, mások kárára akár furfanggal, csalafintasággal, becsapással, ármánykodással, testi-lelki erőszakkal is érvényesítik, erkölcstelenek, az ezeket végrehajtó ember, emberek tisztességtelenségére mutatnak. Mint mondtam, a lelkiismerettel is el lehet és el kell számolni! Elszámolhatunk a lelkiismeretlenül, rossz szándékkal, más, mások kárára tudatosan végrehajtott cselekedeteinkkel itt, a Földön akár a földi hatóságok előtt is, de és ez minden esetben így igaz, a földi létünk befejeztével az Égben is el kell majd számolnunk minden esetben azzal, hogy itt, a Földön milyen jó, az egyénnek és másoknak is egyaránt hasznot hozó, javát szolgáló pozitív tettet, tetteket követtünk el, ám arról is számadást kell adnunk, hogy milyen más, mások kárára szándékosan és tudatosan kigondolt, előre kitervelt rossz tettet, tetteket, rossz cselekedeteket hajtottunk végre. Szerintem a szándékosság és a tudatosság, valamint az előre kiterveltség rokon fogalmak, de szándékosan és tudatosan, esetleg előre kitervelten nemcsak rosszat, hanem jót is lehet tenni! Szerintem inkább a minden értelemben vett jót kell mindenkinek feltétlenül szándékosan és tudatosan, avagy ahogy fentebb írtam kitervelten is megcselekedni az egész földi létünk során, mivel akkor a földi élet sokkal szeretetteljesebb és boldogabb lesz mindenki számára és amikor az ,,itteni" létünk egyszer, valaha véget ér és az Égben számadásra kérnek fel bennünket abban a tekintetben, hogy hogyan sáfárkodtunk az életünkkel, akkor nem lesz okunk szégyenkezni és a Pokol kapui helyett a Mennyország bejárata nyílik meg előttünk természetesen kinek-kinek a saját hite szerint, azonban egy biztos: a tisztesség és a lelkiismeret ezek legyen bármilyen hitű az ember, minden esetben ,,együtt járnak", hiszen ezek véleményem szerint ,,édestestvérek"!