Véletlenül történt?

Sokan mondják, hogy véletlenek nincsenek. Ebben én is hiszek, mindennek ami velünk történik megvan az oka. Minden azért történik, hogy tanuljunk belőle valamit akár rossz, akár jó. De vannak dolgok amiken akárhogy gondolkozunk nem látjuk meg benne a jelentést se az értelmet. Miért van , hogy két ember akik az első pillanatban kiszúrták egymást és eltűnt számukra a külvilág most mégis külön vannak és levegőként tekintenek egymásra?? Miért van, hogy két ember akik az utálatból és egymás szidalmazásaiból és veszekedésekből eltudtak odáig jutni hogy megszerették egymást és együtt voltak boldogan? De mégis miért van , hogy most külön kell lenniük? Mert a szeretet átváltozott ismét utálattá! Én mégis hiszem ha a gyülölködésből egyszer szeretet tudott leni, akkor ez még egyszer megtörténhet. Biztos nem véletlen, hogy emberek valamiféle mentőangyalként toppanak életünkbe, kirángatván minket a legmélyebb gödörből, talpra állítanak de aztán mégis valamiért az útjuk másfelé ágazik mint nekünk és elhagynak minket örökre. De talán csak mi hisszük, hogy örökre, mert a dolgok mindig a legváratlanabb pillanatokban történnek meg mikor nem is számítunk rájuk. Talán észre se vesszük a körülöttünk lévő kicsi apró csodát ami már lehet elért minket de lehet hogy még csak most készül megkeresni. Hiszem, hogy azok a dolgok amikre nem tudom a választ egyszer megválaszolódnak fejemben, lehet nem most, lehet később, de megfogom tudni mi miért történt. Addig is figyelek azokra az apró kics csodákra amik remélem, hogy mostmár engem vettek célba és nincsenek messze tőlem.