VIII. Henrik

Azt mondják, a reneszánsz ember megtestesítője volt. Na, igen. Ráadásul humán szakon végzett.

Történelmi áttekintés

Henrik másodszülött fiúgyermek révén nem tűnt esélyesnek a korona hordására. Így aztán eleinte a neveltetése is más irányba csörgedezett, mint a férfiaknak. Az udvarhölgyek, társalkodónők, egyéb „tudós” asszonyok rázogatták le neki a tudás fájának gyümölcsét. Talán először itt bicsaklott meg a neveltetése.
Másodszor meg, amikor Arthur bátyja esküvőjén ő kapta el Aragóniai Katalin mennyasszonyi csokrát, ami akkoriban is esküvőt jelentett. Henrik feleségül vette sógornőjét, aki ezt megelőzőleg 5 hónap boldogságos turbékolás után özvegyült meg. Elsőre talán nem hangzik túl jól, egy özvegy sógornőt feleségül venni, de jó volt a pedigréje.
No, meg hirtelen előkerült Mózes könyvének első fejezete, miszerint az özvegyet a még élő testvérnek kell vagy így, vagy úgy – vagy így is, úgy is – támogatni.
Érdekes véletlen, hogy 21 év után ugyanennek a Mózes könyvének harmadik fejezete került kézbe, miszerint Katalin vérfertőző házasságban él szerencsétlen VIII. Henrikkel. Mikor ezt Nyolcas megtudta, annak ellenére, hogy Katalin nem szült neki fiú utódot, el akart válni tőle. Wolsey bíborost bízta meg a válóper lebonyolításával a pápánál. Akkoriban csak a pápa jóváhagyásával lehetett törvényesen elválni. A VII. Kelemen pápa nem látta indokoltnak 21 év után a pár szétválasztását. Sikertelen ügyintézése következtében a bíboros elhunyt.
Az idő sürgetett, mert Katalin utódja Boleyn Anna már teherbe esett. Henrik rövidre zárta ezt a történetet. Ízibe megalapította az anglikán egyházat, aminek ő lett, ha úgy tetszik, a pápája. Innentől kezdve hamar el tudta intézni a válóperét.
Hipp-hopp, és máris Boleyn Anna lett a felesége, akinek nem sikerült fiút szülni a királynak (bár közös lányuk I. Erzsébet királynő lett). Természetesen Anna elvetélt gyermekei nem Henriké voltak. Ezért az egyházfő, aki mostanra már Henrik volt, Annát kinevezte boszorkánynak, na, meg házasságtörőnek. Annának innentől már nem lehetett panasza migrénre.
Érkezett Lady Jane. Jane Seymour.
Bár Henrik nem hiszem, hogy kedvelte volna, de ennek a konfliktusnak köszönhetjük a (zseniális Mick Jagger – Keith Richard párosnak) Lady Jane című dalt.
(Hobo előadásában lent hallgathatjátok meg.)

„Óh, szép Lady Jane,
Mondd, látlak-e még?
A szolgád vagyok,
És az maradok.
Játékunk nagy titok,
Csak térden állhatok,
Hű szívem tiéd: Lady Jane.

Óh, kis lady Anne,
Megtettem mindent,
Most búcsúznom kell,
Köt ígéretem,
Meséknek vége már,
Az időd most lejár,
Engem pedig vár Lady Jane.”

Szóval megérkezett Lady Jane, aki ugyan nem volt olyan művelt, mint két elődje, viszont nem is volt olyan visszapofázós fajta. Megszülte Henriknek a várva várt fiú utódot, aki későbbiek során, mint VI. Eduárd uralkodott. Több gyermekük nem született, mert Jane gyermekágyi lázban elhunyt. A király, bár nagyon büszke volt elsőszülött fiára, gondolta, azért jobb lenne még néhány trónörökös.
Így új kihívások után kellett nézni, mert hiszen a sakkban is addig tart a parti, míg van király és királyné. Követeket küldött számos országba, na, meg Hans Holbein festőművészt, hogy válasszanak neki új alkalmas feleséget. Sokáig Oldenburgi Krisztina, dán hercegnő tűnt a befutónak, de ő avval utasította vissza a megtisztelő ajánlatot, hogy jobban szereti a saját vállán hordani a fejét, mint egy fűrészporos kosárban.
Meg kell jegyeznem, hogy Henrik feleségeit a korabeli krónikások általában úgy jellemezték, hogy az egyik intelligens volt, a másik szépen énekelt, táncolt, a harmadik csendes szerény, vagy esetleg kedves. Ma, aki tud a sorok közt olvasni, az biztos benne, hogy nem voltak szépek.
És itt jön képbe a négyes számú induló (ahogy kiskorában becézték Anna von Jülich-Kleve-Berg), mikor már nem becézték simán Klevei Anna.
Henrik ez esetben sem ment el megnézni a jövendőbeliét, hanem megint csak udvari festőjét küldte el egy portré erejéig. A festő nagyon meg akart dolgozni a pénzéért, ezért egy optimális képet alkotott (ma fotoshopnak hívják) Annáról. Mikor Henrik meglátta először Annát való világban, lepergett előtte az élete filmje. Nagyon csufi volt. Legfőbb erénye talán az lehetett, hogy szépen táncolt, esetleg magában dúdolt, ami nem hallatszott ki.
Henrik elgondolkozott, hogy először a festő kezét vágja le, és utána a fejét, vagy fordítva. Hans Holbein szerencsésen megúszta, mert előbb vitte el a pestis. Thomas Cromwell kancellárt, aki beszervezte Annát a házasságba Henrik perbe fogta hazaárulásért és eretnekségért.
Ebből azért el lehet képzelni, mennyire volt szép a mennyasszony. Azért csak boldog lett a happy end, a király feleségül vette Annát, mert kötötték a szerződések. Mindenki úszott a boldogságban.
De azért egy légy csak beleesett a levesbe. Hiteles krónikások szerint a nászéjszakát kártyázással töltötték el. Régről azt suttogták az udvarban, hogy bár Henrik az ország alfa hímje, már fáradtan fityeg rajta a főkolomp. Valami azért lehet ebben a megállapításban, mert nem tipikus, hogy egy 25 éves friss ropogós lánnyal a nászéjszakán „Csapd le csacsit” kell játszani.
Négy hónap elteltével pontosan ezekre az éjszakai kártyacsatákra hivatkozva Henrik beadta a válókeresetet – gondolom a bakónál -, de mivel ez a kis csúnya lány egy cseppet sem tiltakozott a válás miatt, ő járt jól. Gyorsban elváltak, ráadásul Henrik húgának fogadta, kastélyt ajándékozott neki és jelentős évi járadékot kapott.
A válóper legfőbb oka a soron következő királynő, Howard Katalin, aki a házasságában sem túl sikeres Boleyn Anna unokatestvére volt. Nem mellesleg 33 évvel fiatalabb a királynál. Nem lehet szó nélkül elmenni Henrik azon szokása mellett, hogy évek múltával arra is ügyelt, hogy a párja életkora és az ő életkora egy állandó számot adjon ki. Akkoriban ezt tarthatták a legjobb potencianövelőnek.
Szóval megvolt az esküvő. Azt nem lehet tudni, a király mit várt ettől a frigytől, talán még egy trónörököst?
Katalin ezt sem bízta a véletlenre, kinevezte titkárának Francis Dereham-ot, majd  Thomas Culpeppert is, akik segítséget nyújthattak volna neki a kakukkfióka projektben. Ez hamar kiderült, de Henrik elhárította a segítséget. Francis vallatás közben kibeleződött, Thomas feje a kiskosárba került, majd Katalint 1542 februárjában házasságtörés „erős vélelme” miatt halálra ítélték.
Rá egy évre Henrik feleségül vette Catherine Parr-t aki ugyan még csak 31 éves volt, de már kétszeresen özvegy. A király betegségei előre vetítették azt, hogy Katinak szüksége lesz nemsokára az özvegyi rutinra.
És szüksége is lett. VIII. Henrik 1547. január 28-án meghalt.

Tanulság:

„A rossz házasság olyan, mint a félre gombolt kabát, csak a végén veszed észre, hogy már az elején elb@sztad.