Vízesés 16

Saci, és Mariann üdvözölték egymást, az ismeretség nem volt új keletű. Laci kissé előrelépett,
majd Mariann felé fordulva, megkérte, engedje meg, hogy bemutassa Attilát.
-Már láttam Önt valahol, úgy rémlik, de sajnos hirtelen nem jut eszembe hol? Vagy várjon egy picit-kulcsolta össze kezeit, és az orrának támasztotta. Meg van! A büfében! Majdnem a lábamra tapostál… taposott. De azt hiszem, nyugodtan felajánlhatom a tegeződést, hiszen hosszú ideig fogunk egymással dolgozni, úgy könnyebb lesz szerintem.
Igen, valóban azon a reggelen majdnem megtörtént a „baleset”-vágta ki magát Attila. Ha tudná, mennyire mély nyomot hagyott benne.-gondolta
-Örömmel veszem, hogy együtt dolgozhatok két nagyszerű Hölggyel. Sacinak sugárzott mindkét szeme, valahol büszke volt arra ennek a nagy munkának egyik szereplője lehet.
-Főzöm majd a kávét, minden reggel, elszaladok a büfébe reggeliért- lelkesedett vidáman.
-És ebédet, vacsorát is lehet rendelni? Viccelődtek egymással.
Közben Attila tekintete végigpásztázta a labort. Nagynak éppen nem volt mondható a helyiség, minden a helyén volt pontosan, amire szükség volt. A berendezéshez tartozott, egy mini égető kemence is, melyben azt a hőfokot lehetett biztosítani, mint a kinti monstrumban. Az eszközök rendelkezésre álltak. A folyékony zománcfestékek színkavalkádjából kell majd kiválasztani a legharmonikusabban összeillő két színt.
Ma már nem a hagyományos kívül piros, belül fehér edények kaphatóak. Fantázia kérdése, mellette díszes matricák díszítik a lábasokat, fazekakat.
Laci közben megkérte mindannyiukat foglaljanak helyet. Szeretné, hivatalosan is elmondani a feladatot.
-Köszöntelek Benneteket!- vágott bele a mondókájába. A mai napon egy olyan munka részesei lehettek, amelyet kizárólag a Holland cég megbízásából kell teljesíteni. Kiválasztottunk három kiváló szakembert a sok jelentkező közül, akikben biztosak vagyunk, munkájuk eredményességében, ami által megszületik egy olyan új edénycsalád újra a piacon, amelyet a Kedves vásárlók elégedettséggel fognak használni. Az idő záros ugyan, de bízunk abban elegendő lesz a precíz kifogástalan teljesítéshez.
Amennyiben probléma merülne fel, Halmosi Adolfhoz tudtok fordulni, a névjegykártyáját a végén átadom. Jelenleg Budapesten tartózkodik. Szeretett volna itt lenni, de egy konferencián kell részt vennie. Üdvözletét küldi, és amint hazaérkezik, személyesen is köszönteni fog Benneteket. A mai napotok, ha kérhetem, szóljon a továbbiakban arról, ismerkedjetek egymással, ismerjétek meg a munkafolyamatot. Bár az előre kiadott anyagon biztos vagyok abban, már átrágtátok magatokat, mégis, egyeztessétek azokat a pontokat, amelyeknél, kérdés merült fel.
Ezennel elmondom a hivatalos felállást.
A kísérlet vezetésére felkérem Mezei Attila Urat. Az ő irányítása alatt fognak folyni a munkálatok.
Asszisztensi feladatok elvégzését Zádonyi Mariann végzi.
A munkálatokban segítséget nyújt, mint kisegítő, Végvári Sarolta.
Ezzel ünnepélyesen, és hivatalosan átadom a munkát. Amennyiben kérdés merül fel, kérlek benneteket most jelezzétek. A mai napon még elérhető vagyok itt bent is, holnaptól viszont csak telefonon. Jövő héten pedig elutazom a tanulmányi utamra Hollandiába. Internet közelben csak esténként leszek. Bízom abban fogunk tudni beszélgetni, és tájékoztatjuk egymást, a mindennapjainkról. Köszönöm figyelmeteket.-azzal felállt, jelezve, lehet lazítani, a hivatalos prezentációnak vége.
-Főzhetek egy kávét?- szólalt meg elsőnek Saci. Fogok egy cetlit, és felírom magamnak, ki hogyan fogyasztja? Aztán remélem ha párszor elolvasom, benne marad a buksimba.-kacarászott.
Attila fejében megfogalmazódott, olyan a kacagása, mint Csala Zsuzsa művésznőnek. El is határozta, kipróbálja a humorérzékét, és így fogja megszólítani.
-Nos Kedves művésznő, igen szívesen vennénk egy forró kávét.-próbálkozott be.
-Művésznő? Huncut maga Attila, még hogy én művésznő? De majd alakítok én ehhez a névhez, meglátja mindenki, nem lesz itt csalódás.-és egy pukedlit produkált rögtönzésül.
-Remek! Akkor Marianné az elsőbbség, elregéli miként fogyasztja a kávét-helyeselt Attila.
-Én semmi nélkül, csak egy kis tejjel fogyasztom, úgy, hogy velem, igazán nagy gond nem lesz. Talán ezt felírni sem lesz muszáj.-válaszolt kedvesen. Sacikám, viszont van egy rigolyám, forró legyen. A langyos kávét nem szeretem, egyedül a jeges kávét, viszont azt is kizárólag, amikor pihenek egy kávéházban, vagy a tengerparton.
-Van aki forrón szereti.- rögtönzött Saci és kacsintás helyett mind két szemét összehúzta.
A kávét már tudom hogyan szereti, a jeges kávét is a megfelelő pillanatokban. Ezt már elteszem a tarsolyomba.- raktározott Attila.
-Én a kávét cukorral iszom, bár egészségtelen, mégis édesen szeretem, mint az életet. Tejszínnel, vagy habbal, ezt magára bízom művésznő. Ami az én óhajom lenne Segafredo kávét vásároljon, ne Karavánt. Kávét igyunk, ne löttyöt.
Apropó Laci! – fordult barátjához.-Mindjárt az első kérdés. Valami repi pénz, vagy ilyesmi…?
Kaptok természetesen, még a mai napon leküldöm a pénzt, és számla ellenében vásárolhattok. Nem
fogunk szűkölködni az összeggel.
-Ó, hát akkor most elviharzom a büfébe, és jelen pillanatban onnan hozok kávét jobb híján.-kontrázott Saci.
-Nem kell sehová menni egyedül. Mindannyian átmegyünk most, közben beszélgetünk kényelmesen.-invitált Attila.
Elindultak mindannyian. Laci mobilja megcsörrent. Felvette, egy igennel válaszolva a zsebébe süllyesztette a készüléket.-Magatokra kell hagynom benneteket, el kell intéznem sürgősen pár dolgot. Jó kávézást, jó munkát kívánok még egyszer! Este hívlak Attila. Lehet hogy kicsit későn, de gondolom nem fekszel korán.
-Nem, hívhatsz bármikor.-veregette meg barátja vállát.
Elköszöntek egymástól, majd a büféhez érve, újra felelevenedett a kék kosztüm, a szép szempár, a finom illat. Bizsergető, érzés kerítette hatalmába.