Vízesés 20.(18+)

Evelinnel, még este beszélt, hogy a buszban egymás mellé ülnek hazafelé. Szép barátság alakult ki közöttük, jóban – rosszban együtt voltak. Jól sikerült a Magyar találkozó is, sok ismerős akadt. Kellemes esték voltak. A néni eltűnése is jó sztori volt, így utólag. Az orvos megállapította, a kivizsgálás megerősítette az Alzheimer- kórt, ami a lassú, de sajnos teljes leépüléshez fogja vezetni.
Lesz még feladat elég, és egyre nehezebb.
Reggel a vekker erőteljesen csipogott, Ágnest, mint akit a bolha csípett meg, ugrott ki az ágyból. Magára kapta lila köntösét, és mielőtt indult a fürdőszobába, bekukucskált a nénihez. Mélyen aludt.
Óvatosan becsukta az ajtót, és szeretetteljesen gondolt rá.
Mire a zuhany alá állt, már teljesen magához tért, egy jó nagy adag tusfürdőt öntött a tenyerébe, és kente magára a bársonyos masszát. Majd engedte zubogjon rá a víz, kissé masszírozza át.
Frissen üdén lépett ki a tusolóból, magára tekerte a törölközőt, fogat mosott, majd leitatta még a maradék vizet magáról. Testápoló, arckém, és kilibbent.
A váltója, már a kávét szervírozta, felkelt elbúcsúzni. Ági felöltözött, egy enyhe sminket készített az arcára, megigazította a frizuráját, majd a bőröndöket kipakolták az ajtó elé.
-Kész!- sóhajtott egyet.
-Most egy kényelmes kávézás, ha tudok nyugodtan ülni a fenekemen.- nevetett.
Mire végeztek, halk kopogtatásra lettek figyelmesek.
-Megyek már! -kiáltott Ágnes, és már repült is kifelé.
A holmija már a buszban volt, Evelin pedig kikiabált .
-No, mi lesz már? Túlórázunk?
Egy gyors ölelés, búcsúzás után, befészkelte magát a helyére.
-Jövök, majd jövök, motyogta, miközben integetett. A busz pedig elindult.
-Végre, mondták mindketten egyszerre. Evelin még nyomatékból előre szólt Péternek.
-Adj neki kakaót, csak arra ügyelj, ne legyünk a hírekben.
Az utazás, szokásosan telt el. Összeszedtek minden hazautazót, élményektől volt hangos az utastér.
Mesélte mindenki a történeteket. Volt szomorú is, és olyan is, amin lehetett jókat kacagni. A szokásos pihenők után, lassan a Magyar határ közeledett. Este hat óra körül járt az idő. Ági egy gyors számolással megállapította, tíz óra körül, ha minden jól megy a ház előtt lesz.
Amikor a Magyar határhoz értek, érezte könnybe lábad szeme. Most értette, érezte át, mit jelent a Hazája. Mintha a levegő is oxigéndúsabb lenne, mintha, a Nap is másként sütne, mintha…és mintha.
Ahogy átváltott a telefon, máris csörgött Attilának. Egy pillanat alatt, vonalban is voltak egymással
-Itthon vagyok, megérkeztem!-hadarta boldogan.
-Hol itthon? Kinézek, és nem látom a buszt!
-Jaj nem otthon még, itthon, szóval, beértünk az országba.- javított izgatottan Ági.
-Már az is késő lenne, ha itt lennél, de akkor kb négy óra még! Igaz?
-Igen! Annyi biztosan kell, de ez már semmiség. Sietek!
-Siess!- suttogta Attila. Amennyire csak teheted.
Miután megszakadt a vonal, Attila arra gondolt, Mariann egy csinos szép nő, érzett is vágyat iránta, megdolgoztatta az eszét is pillanatnyilag, de Ági mégiscsak a mindene. Egy olyan szerelem, amely az életben csak nagyon ritkán adatik meg. Mélysége van. Volt már szerelmes, de ez más, ez olyan amit nem lehet kifejezni. Érezte egye nyugtalanabb lesz. A szervezete a tudomására hozta. Indult belülről.
Tíz óra után pár perccel, Ági már a távolból megpillantotta a háztömböt. Felnézett, és látta a fényt a nappaliban. Megdobbant a szíve. Pár perc, és átlépheti a küszöböt.
Megálltak, majd a bőröndökkel elindultak a lépcsőház felé. Ameddig a liftet várták az utazás költségét, némi borravalóval Péternek átadta, megköszönve a kényelmes utazást. Említette, mielőtt megy vissza, majd egyeztetnek időpontot. Közben a lift leért, berámolták cuccot, Ági mondta innen már egyedül is megoldja, Attila majd beviszi a lakásba. A zakóját a vállán még eligazította, amit csak úgy magára terített. Elköszöntek egymástól. Amikor bezáródott a lift ajtaja mögötte, hangosan mondta, harmadik emelet, és start.
Nagyot zöttyent amikor megállt, a gyomra kissé megremegett, de már nem is tudta mitől, az izgalom, a fáradtság, a mielőbbi találkozás vágya émelyítette kellemesen. Kilépett, a bőröndöt úgy csúsztatta oda, hogy ne lehessen hívni a liftet. Egy gyors mozdulattal megnyomta a csengőt.
Pár pillanat múlva nyílt a bejárati ajtó és ott álltak egymás előtt. A mozdulat beleveszett a csendbe egy pillanatra megállt az idő. Ágnes válláról egy mozdulattól a földre csúszott a zakó, és a meghitt öleléstől elfelejtkeztek mindenről. A csók, olyan mámorosan érzéki volt, mintha ezer évig kellett volna rá várni. Nehezen ocsúdtak fel, suttogások, itt vagyok végre, és hogy vártalak , nagyon vártalak. Majd újabb csók. Nagy nehezen összeszedték a kinti cuccokat, és beléptek a lakásba.
Kellemes illat járta át az otthonát. Minden ragyogott a tisztaságtól. Gyönyörűen megterítve az asztal, a vázában kedvenc virága díszelgett, gyertyafény, félhomály. Ági a cipőjéből bújt ki, amikor Attila hátulról átölelte, és lehajolt.
-Jaj, de nagyon vártalak már súgta a fülébe, és szorította magához.
-Én is ezt a pillanatot vártam, mennyiszer lejátszódott bennem!
Felemelkedett, majd lassú mozdulattal felé fordult, egymás tekintetét keresve indult meg a vágy.
Lassan araszolgattak a szoba felé. Attila vezette, Áginak szinte csukva volt teljesen a szeme, hagyta vigye, most hagyni akarta, nagyon. Már éppen odaértek az ágyhoz amikor csengettek.
-Ki lehet az? Várunk valakit még ide?- nyílt meg tekintete Áginak.
-Hú elfelejtettem, a vacsorát rendeltem ide fél tizenegyre, biztosan azt hozták meg.
-Egy pillanat Kedvesem, azonnal jövök. Kibontakozott Ági karjaiból, egy puha puszit lehelt a szájára, majd kiment.
Ági bódultan állt a szoba közepén, egy tapottat sem mozdulva, el onnan. Visszavágyott az ölelésbe, vissza, a megszakított pillanat előtti időre.
A léptek hallatán szaporábban kezdett verni a szíve, majd érezte újból az ölelést. Halk zene szólt, ami még fokozta az élményt. Érezte, átjárja a testét egy bizsergés, a vágy, a hiány amit leküzdött magában egy teljes hónapon át. Attila beletúrt a hajába, majd két tenyerébe fogta arcát, és csókolózni kezdtek, ringatóztak, mint egy lassú táncban. Testük egyre szorosabban érezte a másikét.
Csípőjük mint a mágnes vonzották egymást.
-Viszlek, gyere, most már az ágyig- súgta a fülébe.
Leheletük súrolta egymás ajkait, ami forró volt és finom. Megmámorosodtak. Pillanatok alatt a lefejtett ruhadarabok a földön hevertek. Testük szinte izzott a vágytól. A kezek elindultak egymás testén, az őrjítően finom lágy simogatások, a sóhajtásuk vitte őket előre. Végigcsókolták egymást barangoltak időnként megállva, élvezték minden pillanatát. Lüktettek mindketten, érezni akarták teljességgel a másikat. A vágy erősödött, Ágnes érezte, most kell, már nagyon kell. Hozzá simult szerelméhez, és teljességgel odaadta magát. Mozdulataik, felgyorsuló hevessége jelezte, a beteljesüléshez pillanatok kellenek. A szemeik csillogása, majd a mámortól megrészegült tekintetük, még inkább fokozta ezt. Együtt akartak lebegni, és ez az összhang elvitte őket oda, ami
a jó értelemben vett teljes megsemmisülés. Egybeolvadt testük harmonikus üteme, a kiszakadó sóhajok jelezték, a gyönyör pillanatait. Így feküdtek, még hosszú percekig elernyedve nem elengedve egymást. Attila apró csókokkal halmozta el, Ági az ujjaival cirógatta Attila hátát.
Hallgatták egymás lélegzetét, mely egyre inkább nyugodt, egyenletes légzéssé vált. Hallgatták a csendet. Amikor teljesen elernyedtek egymás mellett pihentek tovább. Ágnes kicsit feljebb csúszott, ameddig az ajkaik egy magasságban voltak, hogy szinte egyiküknek sem kelljen mozdulni hogy szájuk összeérjen.
Elaludtak, nem mélyen, a kellemes kimerültség utáni bódulat vett erőt rajtuk.
Ági megmoccant, Attila is nyitotta a szemeit. Egy leheletnyi csókot adott a szájára, és megkérte, menjenek vacsorázni, ha már iderendelte, ráadásul fel is borult minden. Ezen nevettek. Úgy képzelte el, vacsora, egy pohár pezsgő, majd utána bebújnak az ágyba. Tökéletesen sikerült minden ellentétesen. Kikászálódtak az ágyból, Ági kisétált a fürdőszobába rendbe tenni magát. Nem akart már visszaöltözni, meglátta Attila fürdőköpenyét a fogason, leakasztotta, és belebújt. A kötőt lazán
meghúzta magán, és indult kifelé. Az asztalon már ott volt a Pezsgő, és a vörösboros marhaszelet, rizzsel. Ági egyik kedvenc ételét varázsolta oda.
Miután megvacsoráztak, Attila felbontotta a pezsgőt, de mielőtt a poharakba töltötte volna, epret hozott be, ami le volt turmixolva, és a poharakba tett belőlük. Isteni ízhatás lett tőle. Összebújva az asztal felett, koccintottak, és kortyoltak az italból. Áginak szinte a negyedik korty, már a fejébe szállt.
-Berúgtam! – nevetett.
A fáradtságtól a fejedbe szált, már ez a pár korty is – ölelte át Attila a vállait.
-Biztosan, felelte, és a kanállal eszegette ki az epret a pohár aljáról.
-Nagyon jó itthon, sóhajtott egy nagyot. Az utolsó napok, már nagyon nehezen teltek. Egy hónap szabadság! El sem akarom hinni. Mesélek majd holnap sokat Neked, ma nem tudok, s nem is akarok gondolkodni sem. Bújt oda cicásan szerelméhez.
-Holnap az egész nap a miénk lesz, viszont holnap után el kell kezdenünk a kísérletet. Nagy munka lesz, aprólékos, idő igényes.
-Meddig tart körülbelül, időben? – kérdezte Ági, és egy hatalmasat ásított.
-Remélem egy bő hét alatt lezavarjuk. Viszont az intenzív lesz.
-Az mit jelent? Azt jelenti, Drágám, hogy reggel nyolctól ami belefér. Ha egy olyan fázisba kerülünk, elképzelhető, hogy kilencnél előbb haza sem érek.
-Nem baj, a lényeg az hogy egy hét alatt végezhetsz, és akkor pár napra elmehetnénk valahová, pihenni. Keresek valami jó kis nyugis helyet a neten. Jó lesz?
-Igen, remek! Magunk mögött hagyjuk a zajt, és élvezzük egymást. Most menjünk a hálóba, mert Hozzád akarok bújni, érezni Téged, és el nem engedni reggelig.
Ági lepakolta az asztalt, ivott még pár kortyot a pezsgőből, és dudorászva, indult Kedvese után.