Vízesés 25.

Pár eszközt kikészített, ami a kísérlethez elő volt írva. A kemencét beindította, forrósodjon fel arra a hőfokra, amelyet a leírás tartalmazott. A kis patikamérleget, hiszen a zománcporoknak a mennyisége többféle súlyban, a megfelelő mennyiségű vízzel elvegyítve, alkotja majd meg a zománc vastagságát. Takarni kell, nem szabad a lemeznek átlátszódnia az égetés után. Viszont túl vastagnak sem szabad lennie, mert akkor a hirtelen hőtől felhólyagosodik. A kis téglalap alakú lemezkék lesavazva tornyosultak az asztal közepén. Ecsetek, színes, karctűk, víz.

Elégedetten nézett körül, úgy érezte Ő már részese az előkészületeknek. Megráncigálta a köpenyét, mert a gombok kissé oldalra csúsztak a pakolásban, és felkapott egy nylontáskát. Egy cetlire felírta, mit kell vásárolnia a büfében. Valami frissítő ital, ásványvíz, keksz. Ha esetleg kimarad valami, nem tart semeddig visszaugrania. Bár ha beindul a munka, Attila nem szereti a csámborgást. Kilépett az ajtón, és elindult. Jó volt a közérzete, miközben haladt. Büszke volt arra, itt segíthet, Mariann, és Attila szimpatikus volt neki. Ez egy jó kis csapatmunka lesz. Láthatóan elmosolyodott. Észre sem vette, hogy Mariann közeleg. Majdnem egymásba botlottak félúton.

– Szép reggelt Sacikám! Jaj bocsánat, én már a munka lázában égek .- kuncogott Saci. Gyorsan vásárolok a büfében, egy-két eszközt már kipakoltam az asztalra. Sietek, röpülök vissza.
– Csak nyugodtan, mert nincs miért kapkodni. Egyébként pedig annyian állnak a büfében sorba, hogy eltart egy kis időbe míg visszaérsz. Attila beérkezett már? Nem, még nem találkoztam vele, hacsak nem érkezett meg a hátsó bejáraton.

Elváltak, Mariann igyekezett a laborhoz, amikor az ajtóhoz ért, akkor szembesült azzal, hogy az ajtó kulcs nincs nála." Na ez jól kezdődik. Hogy lehettem ekkora mafla. Átpakoltam a másik táskámba… Pedig a kulcs eszemben volt. Az a sok kis fakk amelyet rávarrnak mire jó? Hogy benne meglapulhasson valami. Most várhatok, míg megérkezik valaki a munkatársak közül."

Letelepedett a pihenőbe, elővette a kézitükrét, hogy még egyszer ellenőrizze a sminkje rendben van-e. Egy bézs színű szoknyát húzott fel, narancs felsővel. A szandálja pántjaiban is megtalálható volt a két szín árnyalata. A smink teljesen igazodott az öltözethez. Szolid munkahelyi festést alkalmazott az arcán, minden inkább paszteles volt , a szájfény pedig elegánsan csillantotta meg ajkait. Elégedetten kattintotta le a kis tükör fedőlapját. Észre sem vette, hogy szemben az ajtóban valaki figyeli. Zavartan felállt, és elindult. Attila karba tett kézzel állt, és nem tűnt valami vidámnak.

Szép! Jó reggelt kívánok. Azt hiszem, itt mindjárt az első napon tisztáznunk kell pár dolgot. Tudtommal 8 órakor kezdődik a munka. Erre mit tapasztalok? Sehol senki. Üres a labor, pedig 8 előtt 10 perccel ideértem. Ez a maximum időben, ami még belefér, a nem késés kategóriába. Még megvárom Saci kisasszonyt, és megbeszéljük a miheztartás helyzetet.
Mariann szó nélkül kikerülte Attilát. Belépett a laborba, felakasztotta a kardigánját a fogasra, ráakasztotta a szék támlájára a táskáját, és arra gondolt, lesz itt mindjárt ramazuri. Saci kinyitotta az ajtót, és szinte beviharzott.

Megjöttem, annyian voltak a büfében, és ráadásul az a pletykafazék eladó, mindenkihez olyan nyájasan szólt, kérdezett, de csak azért, hogy tíz perc múlva tovább adja a jelentést, kiszínezve, hogy az csuda. És Mit hoztam? Na mit? – hadarta.
Semmi reagálás nem volt a csicsergésre.

– Egy pillanat!- szólalt meg Attila. Kérlek bennetek üljetek le egy percre. Saci érezte valami nagyon nem stimmel. Fagyos a levegő.
– Szeretném ha azt, amit most mondani fogok, mindenki első alkalomra megértené, mert egyszer mondom el, először, és utoljára. Fel lehet jegyezni, ha komplikáltnak tűnne, bár, evidens kellene, hogy legyen. Szóval. A munkaidő nyolc órakor kezdődik. A legkésőbbi megérkezés ide, a laborba maximum nyolc előtt tíz perc. Természetesen az ideális húsz perccel lenne ésszerű, a kapkodás elkerülése végett, de mindegy. Tíz órakor pihenő negyed óra. Lehet étkezni, és egyéb folyóügyeket elintézni. Majd déli tizenkettőig munka. Ebédszünet fél óra, vagyis fél egytől ismét dolgozunk. Hogy meddig? Az sok mindentől függ. Ez egyébként nem újdonság, hiszen, megbeszéltük . Félre tenni minden nemű privát kérést. Nincs boltba mászkálás, és semmi, ami a pontosságot akadályozná. Érthető, Kedves Mariann, és Saci?
Az idő sürget bennünket. Idén az edényekből megrendelésre sok ezer darabot kell legyártani. Most még tapogatózunk azzal, hogy a lemez melyik zománcot fogadja magára, a legideálisabban. Ma, amikor készen leszünk az első folyékony hideg zománcozással, amely ideálisnak tűnhet, ki kell menni az üzembe, és a gyártósorozat géphez és azt első körben meg kell vizsgálni, hogyan viselkedik a zománcfesték. Folyásmérés, takarás, stb.
Tehát rajta. A lemezeket Mariann kérem előkészíteni, áttörölgetni, és a kettesével az asztal jobb felén kirakosgatni. Mindegyikre az alapzománcot rákenni, a felületre, és felhelyezni a kis állványra szárítani. A teljes száradási folyamatot lemérni, mennyi idő alatt köt rá teljességgel. Semmi folt nem lehet rajta. A száradási időt a naplóba a megfelelő helyre kérem beírni. Saci, a szekrényből kérem kivenni a színes zománcporokat, és az asztal bal oldalára sorakoztatni. Piros, türkiz, tintakék, tojáshéj szín. A neon zöld még nem érkezett meg, mára ígérték. Ha esetleg még délelőtt megérkezik, azt is kérem hozzá tenni. A tégelyeket amelyek kiürülnek, kérem elmosni.

– Akkor most már elmondhatom mit vettem a büfében?- hízelkedett Saci.
– Hallgass! – sziszegte felé Mariann. Még kihúzzuk jobban a gyufát majd tíz órakor engesztelj, és engesztelődj.