Vízesés 26.

Ágnes elpakolta a kávéscsészéket, rendbe rakta a szobát. Sok minden széjjel volt, arra gondolt, mi lenne ha egy-két gyerekük lenne, a dupláját szedegethetné össze. " Hm…még a kezemet sem kérte meg , bár nem is divat manapság. Összebútorozás, gyerek, és vagy bejön, vagy nem, az együttélés.."

Úgy döntött, az autót mossa le elsőként, majd elmegy a Bankjába, bevált pénzt. Beugrik a céghez, mégis csak ma. Ki tudja mekkora lett a fluktuáció mióta eljött onnan. Ibolya az asszisztens majd beavatja az ottani életbe. Ilyenkor mindig vágyott vissza, és nehéz lesz a lelkének visszatérni. Az íróasztala már foglalt, lehet hogy egy szemüveges szigorú tekintetű nő ül ott. Vagy senki. Ha szabad lesz a szék leül egy kicsit"otthon". Szép időszaka volt az életének. Miért gabalyog így a világ? Kár, hogy válaszút elé állította az élet. Ez is jó, amit most csinál, végül is minden fajta munkában meglelte örömét. Ami a nehéz a távolság. Ha az ápolást lehetne itthon csinálni, bár csinálni lehet, csak az anyagiak. Az ami a vonzó ott kint. Beteg az beteg, idős ember idős ember itt is ott is… "Na gyerünk ! Vödör tisztítószerek, és irány a garázs."

Lent az autó tisztítása közben folytatta gondolatait. A nap további részét szervezte. Tehát Bank, cég, vásárol valami vacsorának valót, vesz Attilának sört is, majd kényelmesen a gép elé ül. Keresgél valami jó kis nyugis nyaralóhelyet ahol leereszthetik a gőzt. "Hú, de szép barna leszek". Ez a gondolat dudorászásra késztette, és aktívan tevékenykedett. Az autót inkább felfrissíteni kellett, mint suvickolni. A kárpitot átkefélte, kiporszívózta. A műszerfal is ragyogott már. Behelyezett egy illatosítót. Citrus a kedvenc, a virágillatútól megfájdul a feje. Az olyan pacsuli. Elégedetten végigpásztázta a szemével. Kiállt az udvarra, felnézett az égre, remélve, hogy egy felhő sem nehezedik ott fent. Nem szeretné, ha égi áldás jönne. Bárányfelhőkkel volt teli az ég. Nincs mitől tartania. Bezárta a kocsit, és elindult a lift felé. Aztán meggondolta magát, és úgy döntött felgyalogol. Egy kis mozgás nem árt. Most itthon, lustább, kényeztetve volt napokig, aztán a balesete is kényszerpihenőt fújt.

Már szedte is a lábait felfelé. Két emeletet már megtett, amikor az egyik ajtóban egy pasas állt. Amikor odaért mellé, a férfi szúrós tekintettel végig nézett rajta. Ági beleborzongott. "De ronda vagy"- gondolta. A férfi már indult is le a lépcsőn, mint akinek nagyon sietős. "Micsoda pofák laknak itt, mióta elmentem. Majd megkérdezem Attilát, a Harsányiék elköltöztek innen?." Az ő lakásuk előtt állt a férfi. Hirtelen eszébe jutott ,amikor kint félt a szobájában amikor bevilágítottak. Kirázta a hideg. Talán jobb lesz ezután a liftet használnia,
A lakásba érve a szekrényhez lépett, körülnézni mit is húzzon fel. Előszedett egy kiwi zöld farmert, egy fehér inget, és válogatott a bizsuk között, egy tónussal világosabb zöld szettet választott. Fülbevalót, karkötőt, láncot, és gyűrűt. Fehér szandállal igazán elegáns. Egy gyors zuhany, és fél óra múlva, már a frizuráját igazította. A táskába bepakolt mindent, amire szüksége lehet, és indult kifelé. Már el is felejtette a férfit, amikor a szembelévő ajtó előtt megpillantotta.
-Segíthetek? Keres valakit?
-Nem kérdeztem magát! -csattant a válasz, és már viharzott is le a lépcsőn. Tanakodott Ágnes, hogy most mit tegyen? Ha eddig nem , most már mindketten megjegyezték egymást, így másodszorra. A telefonja után nyúlt, hívta Attilát, de a telefon csak kicsengett, nem vette fel. Biztosan belemélyed a munkájába, és nem is kellett volna hívni, majd este , most már biztosan nem felejti elmesélni, van itt valami furcsaság. A liftajtót kinyitotta, belépett, és indította, kissé izgatottan.
Lent két gyerek veszekedett egy csokoládén. Mosolygott, mert azon hangoskodtak, ki ette meg előbb, és most vár egy falat plusz nasit. Bekapcsolta az autóban a rádiót, indított és a Bank felé vette útját. Levett egy szerény összeget, sosem járt sok készpénzzel. Beszaladt a sarki üzletbe, vett egy bonbont, egy cserepes virágot, és a régi munkahelye felé vette az irányt.

Ahogy belépett a folyosóra, megcsapta az orrát, az ismerős szag. Beleivódott a levegőbe a papír illat. Most fogalmazta meg magában, ezt a szagot. Ezt nagyon szerette. Eszébe jutott az is, egyszer megsimogatta a falat, és félhangosan kimondta, szeretek itt lenni, dolgozni. Az ajtón bekopogott, és bekukucskálva, szólt.
-Kipp-kopp, egy ügyfél bebocsátásra vár. Ibolya, az íróasztal mögül felpislantott, de abban a pillanatban felugrott, és örömujjongásba tört ki.
-Ági, Ágikám! Jól látok? Vagy csak álmodom? Ezt a kellemes meglepetést! Már a nyakába is ugrottak egymásnak, majdnem a földre került a csekély ajándék.
-Gyere, foglalj helyet, mesélj! De sokszor emlegetünk téged, szoktál csuklani? Szoktam, igen, bár ha az emlegetésektől jönne rám, hát bizony már nem örömködnénk így egymásnak. Mire ezt végigmondta, már köré sereglettek az iroda dolgozói. Volt aki kiváncsísából lépett elő, és megpillantott pár régi munkatársat, akik felé indultak.
-De jó látni benneteket! A hajó azért csak nem süllyedt el teljesen úgy látom.. Balázs mutatott felé, és hozzátette. A kapitány hagyta el a hajót. Valami szomorúság ott bujkált a szemekben. -Nem bántam meg, hogy léptem. Nekem nem volt gördített folytatólagos jutalékom, mint nektek. Ti évek során felhalmoztatok annyit, hogy ha egy üzlet nem kötődik egy hónapban, akkor is a göngyölített évek során feltöltött pénzből tisztes fizetésetek van. Én fixes voltam, így veszíteni valóm nem volt. Mekkora az terv ? Szerintem elájulnék, ha belenéznék az üzleti tervbe.Ha lenne annyi időm, tartanék egy értekezletet, és kérném a beszámolót. -nevetett. Visszapergett a mindennapok mozgalma, és ezer emlék tornyosult lelkében.

Belépett az irodájába, letette az íróasztalára a virágcserepet, és halkan annyit kért. Gondozzátok !Ha egyszer visszatérek átveszem, és ápolom tovább. Talán, egyszer visszakanyarodik az utam. Elhomályosodott előtte egy pillanatra a szoba. Majd erőt véve magán, ígéretet tett, jönni fog, amikor az ideje engedi. Beszélgettek még sok apró dologról, majd amikor elköszönt, érezte a szíve maradásra bírná, a lábai viszont vitték lefelé a csigalépcsőn.

Az autóban megrázta magát, igyekezett koncentrálni arra, mit is vásároljon vacsorára. Aztán úgy döntött körülnéz, és amit éppen jónak lát megvásárol. Az éhség is motoszkált a gyomrában. Tudta, éhesen nem jó vásárolni, mert több dolgot képes az ember olyankor megvenni. Így beparkolt egy zöldségesbódé mellé, vásárolt egy kiló banánt, amiből kettőt megevett, még mielőtt továbbindult. Kellemes teltségérzet lett úrrá rajta. A marketben, tengeri filét vett, zöldségfélét pároláshoz. Rizzsel nagyon finom. Sört Attilának, és egy dobozos jégkrémet is. A nagy bevásárlást, majd együtt megejtik hétvégén, ha előbb nem lesz rá idő. Együtt szeretnek vásárolni, abban is van meghittség. Ráadásul könnyebb is. Megtervezik mit ennének a napokban, és aszerint célirányosabb is.

A pénztárnál a szokásos tömeg állt. A sok kassza küzűl a fele működött. Ha időre kellene valahova odaérnie, bosszankodna. Minden tekintetben tudatosult benne, hogy Magyarországon van. Minden lassabb, nagyobb a káosz, a bürokrácia útvesztőiben elvesznek az emberek, és millió apró példa, amelynek igen nagy jelentősége van. Aki párhuzamosan él két helyen, tapasztalja keményen. Fizetett, miután végre rá került a sor, az idő pedig szépen elszállt.
Irány haza, még egy gyors tankolás, ami hátra van. Majd belehuppan a fotelbe, és a laptopon szép tájak után kutatgat az interneten. Ha nem talál semmit, még leugrik katalógusokért.

Mire Attila hazaér kész vacsival várja, és remélhetőleg, egy csodálatos úti tervvel.