Vízesés 32.

Csendben szedte le az asztalt. A mosogatóvízben, a gyöngyöző habbuborékokkal játszadozott az ujjával, és elszállt a jókedve. Majd még a végén nem mennek sehová, addig feszül a húr.
Elhatározta nyugiba marad, és különben is, ki az a Mariann? Gyereke van, ha csimpaszkodni akarna, mit tehetne? Nem fogja ilyen butaságokkal bántani saját magát. Szépen elmosogatok, aztán előszedem a gépet, és nézegetve a nyaralási utunkat, kiengesztelődünk mindketten.

Attila a szobában pakolászta az íróasztalában felgyülemlett papírokat.
-Zavarhatok? Ráér az holnap is, a pakolászás! Gyere, bekapcsolom a gépet, tudod? Tájékozódunk kicsit.
-Ühüm, jah, mindjárt. – jött a nem épp értelmes válasz.
Addig Ági bekapcsolta a gépet, és a Googl – ba beírta Nessebar, Napospart. Pillanatok alatt betöltött, és elé tárult a szépség, ahogy rákattintott, egy, az oldalon megjelenő tartalomra.
Óooooooh, jaj, gyere már! Olyan szép, fehér a homok, asztamindenit, már érzem is a talpam alatt, a forróságát. – lelkendezett. Na, hol vagy már!

– Te, ma türelmetlen vagy! Kibírsz még pár percet, mondd!? Ki hát, csak veled akarom együtt a gyönyörködést. Akkor lépj el onnan, és várj türelemmel. Oké, oké! Dehogy lépek, addig keresek a youtube – n jó kis zenét.

Most a kedvébe fogok járni, a kis ugribugrisomnak. A böngészőben aztán ráesett a választása a kis kedvenckéjére. Elégedett lett, és megnyugodott. – ezt érezte, és huss, a problémának, az ő részéről.

Észre sem vette, hogy Attila mellette áll, csak a hangjára figyelt fel. Na, itt is vagyok hiszti királynő. Kibírtad? Gyere! Ülj csak ide, kibírtam, mint látható, és cuppantott a levegőbe. Lássuk a medvét akkor.
Ahogy peregtek a képek, egyre inkább érezték mindketten, jó választás lesz. A hallottak alapján, amit Bori mesélt egyben igazolódni látszott.

Akkor, én felhívom a megadott számot, és lefoglalom. Ma kedd. Vasárnap indulhatunk is, hiszen a bulitok péntek 6 órakor kezdődik. Én majd itthon csomagolok addig. Te pedig még bőven ki tudod pihenni magad. Végül is, az autóút mellett döntöttek. A térképet átbogarászták, a pénzbeváltásról beszéltek, és tervezgettek. Fel sem merült bennük, hogy ez idáig rendben van, csak legyen szabad hely. Nem szerettek volna módosítani úti célt, beleélték magukat.

Ági tárcsázott. Egyszer-kétszer, többször, de mindig csak a hangposta volt elérhető. A sokadik próbálkozás után, rábeszélt. Megadta az elérhetőségét. Csak egyszer visszahallgatja valaki. Szezon van, sok lehet az elfoglaltság ott. Az idő is eljárt, bőven benne voltak az estében. Várni kell.

Eszébe jutott az idegen pasas, a lépcsőházban.
-Majd elfelejtettem neked mondani, hogy kétszer belebotlottam egy szivarba a lépcsőházban. Egyik alkalommal a Harsányiék előtt topogott. Másodjára itt fent a mi emeletünkön. Ronda volt, és amikor rákérdeztem kit keres, képzeld, még rám is förmedt.

A Harsányi bácsiék itt laknak persze. De nem mindegy neked ki nézelődik itt? Nem kell szóba állni senkivel! Jó! Jó! csak, annyi mindent hall az ember, meg olvas. Ezeknek ott a sok festmény, van pénz dögivel. Kiszimatolják, aztán csinálnak egy balhét, a jófiúk. Téged meg jól fejbe csapnak, csak szimatolj. Nem volt elég a sérülés?

Na, ez a nap már csak így fog véget érni. Nincs ma összhang, ez érezhető. Feszültség, feszültséget szül.

Másnap délelőtt megcsörrent a telefon. Ági, épp a virágokat rendezgette a cserépben. Hirtelen azt sem tudta hová tette le. Na, végre, és már szólt is bele. Széles mosollyal az arcán fejezte be a beszélgetést. Minden rendben. Vasárnap délelőtt 10-kor elfoglalhatják a szállodában a szobájukat.

Szeretne még egy pár holmit vásárolni, fürdőruhát, strandruhákat, sortot, és pár kiegészítőt. Attilának is fel kellene frissíteni a nyári ruhatárát. Egyik nap megejtik. Az autó rendben van, nemrég volt szervizben, csak a szomjúságát kell oltani, de azt jó párszor az út alatt, fincsi benzinnel. A csomagokkal gond nem lehet, szépen befér minden. Tudja ezer felesleges holmit fog a bőröndökbe pakolászni. Ez még mindig így volt. Amikor munkába indul, akkor is a feléhez hozzá sem nyúl, csak akkor, amikor ki, és bepakolja. Hogy miért van ez?
Az útvonaltervezőt is meglesi újból. Kb. 1200 km. Nézzük csak, Röszke- Belgrád- Niss – Sofia – Plovdiv -Stara Zagona – Sliven – Ajtos- Nessebar-Napospart. KB 900 km autópálya. A többi szakaszon legalább nézelődni lehet.

Sok Kuna. Leva, Euro lesz mennyiségre, mert a címletük megkívánja. Az autópályán a kapuknál kell dellázni, a Kunát. Majd rendszeresítek, egy külön brifkót neki. – morfondírozott.
Este 6 körül kellene indulni, és akkor kora délelőttre ott is lehetünk. Ha pedig a fáradtság nagyobb úr lesz, hát megszállunk valamelyik panzióban. Még négy nap!
Addig vásárlás, fodrász, pakolás, ó, és egyeseknek még egy buli. De egy szót sem fogok szólni erről többé. Nagyon örülök a sikerének. – őszintén is gondolta.