Rövid időn belül megérkeztek a díszasztalnál helyet foglaló emberek. Attila nagy meglepetésére, Laci is köztük volt. Öröm járta át, el is határozta, azonnal hozzá siet, ahogyan lehetősége lesz rá. Annyi minden mondanivalója lenne számára. Mégiscsak neki köszönheti a mai napot.
Halmosi Adolf, köszöntötte a vendégeket, méltatta a céget, és elismeréssel állapította meg, hogy a versenyszférában, előkelő helyet foglal az edények gyártása, értékesítése. – Ez az ünnep szóljon rólunk, szóljon a dolgozóinkról, a jól képzett szakembergárdáról. Megemlítette, hogy mindig öröm, egy ilyen összejövetel, mert büszkeséggel tölti el, az eredményes minőségi munka. Köszönetét fejezte ki mindenkinek, aki részt vett folyamatban, és sok sikert kívánt a gyártáshoz.
Saci, idegesen fészkelődött a széken.
– Mi van már? Mit fészkelődsz ennyire?- bökte meg hátulról Mariann.
– Jó! Semmi, semmi. –suttogta vissza, és próbált nyugodtan ülni.
Már szólították is Attilát, aki ahogy felállt, már gombolta is be a zakóját. Megtapsolták, miközben a gratuláció hangzott, és megköszönve munkáját, átnyújtották az ajándékot, és a borítékot.
Amikor Lacihoz ért, kézfogás közben, odasúgta. Vacsora után egy nagy beszélgetés, a kettőnké lesz. – összemosolyogtak.
Mariann, magabiztosan lépdelt, büszkén vette át a megérdemelt jutalmat. Mindenkivel kezet fogott, és ugyanazzal a méltóságteljes léptekkel vonult vissza a helyére.
Saci, amikor meghallotta a nevét, legszívesebben keresztet vetett volna, úgy izgult. Őt még sosem ünnepelték. Attól félt, hogy megbotlik, vagy valamit nem úgy cselekszik, ahogyan kell. Szerencsére, minden simán lezajlott. Az arcán, boldogság hatalmasodott el. Megérte! – suttogta saját magának.
A vacsora tálalása, hamarosan kezdetét vette. Ujházy- tyúkhúsleves, majd párolt sertésszelet vargánya szósszal, galuskával. Később sültes tálak kerültek az asztalra, rizzsel, és petrezselymes burgonyával. Nyári vegyes saláta mellé. A desszert egy – egy szelet Eszterházy torta. Az ízletes vacsora után, ki-ki szabadon társaloghatott, táncra is volt lehetőség, láthatóan mindenki jól érezte magát.
Laci, átsuhant a kisebb csoportok között, és boldogan veregette meg Attila hátát.
Végre! Szevasz, cimbora! Hol társalogjunk? Keressünk szerintem egy nyugis helyet kint a zsibongóban, a kinti büfénél. – közben sétáltak is kifelé.
Ki, kezdje? Természetesen te Lacikám, hiszen változáson mentél keresztül. Na, mesélj, mi van veled?
-Kérlek szépen, itt mindjárt, az elején hangsúlyozom, csak látogatóba jöttem haza, mert ugye az szinte magától érthetődő, hogy kint maradok. Kár, hogy ennyire egyértelmű, de idehaza semmi nem változik. Illetve igen, csak rosszabb lesz minden.
Hogy érzed magad ott?
" – Ezt mindig az aktuális időjárás befolyásolja. Komolyra fordítva a szót: néha legszívesebben azonnal hazacsomagolnék, máskor pedig a legnagyobb békességben elvagyok magamnak. Minden egyes alkalommal, mikor felidegesítem magam valamilyen holland szokáson, mindig eszembe jut: ők sem értik, hogy maradok életben, ha nem szendvicset eszek ebédre Azt hiszem, ha őszinte érdeklődést mutatsz az országgal szemben, és látják rajtad, hogy igyekszel beilleszkedni, a legtöbb holland próbál segíteni, ahol tud, és ezzel nagyban megkönnyíthetik az életet itt. Még szerencse.
Tapasztalataid eddig?
– Egyébként pedig kínosan odafigyelnek az időre, gondolok itt arra, hogy 3h-kor valóban kiesik mindenkinek minden a kezéből, mert koffietijd /kávé szünet/ van, de az biztos, hogy senki nem marad 15 percnél tovább a kantinban. A tömegközlekedéshez órát lehet igazítani, ami hatalmas pozitívum. Az is biztos, hogy az idegen nyelv tanításának egyik legjobb példáját is itt láttam: a filmek, sorozatok feliratozása. Környezettudatosan próbálnak élni, a parkokat tisztán tartani, és minden lehetséges négyzetcentimétert felhasználni a mezőgazdaság számára. Ez mind-mind dicsérendő, megkockáztatom, hogy volna mit tanulnunk tőlük. Viszont a közlekedés az autópályákon egy hatalmas káosz, és úgy gondolom, elég egy órácskát vezetnünk Amszterdam környékén, hogy tudjuk: igenis jobb, ha a jogosítvány megszerzése nem néhány hétig tart, mint itt, mert a hollandok többsége nem nagyon tud vezetni … és igen, biztos oka van annak, hogy mindenhova csak időponttal lehet bejutni, bár nekem ebből még előnyöm nem származott.
Az emberek?
– Hála Istennek egyre kevesebb olyan emberrel találkozom, akik eleve előítélettel telve szólnak hozzád, mondván, ha külföldi vagy, kilopod a szemünket vagy egyéb gaztettekre is képes vagy. Barátkozóak, és szeretnek ismerkedni, de van egy határ, amin túl már nem szívesen engednek közel magukhoz másokat, legyen szó saját honfitársukról vagy külföldiekről. Igyekeznek a szabadidejüket hasznosan eltölteni, nem csak a tv előtt ülnek, ha jó idő van, rögtön mindenki biciklire pattan, vagy legalábbis kint szaladgál a gyerkőce után a parkban.
Sokáig úgy gondoltam, hogy a hollandok úgy általánosságban nagyképűek, és magukat, mint követendő példát állítják Európa elé, de ez nem így van: minél többet beszélgetsz velük, annál tisztább képet kapsz róla: igenis tudják, hol vannak a hibái ennek a jóléti társadalomnak, és egy pillanatig sem gondolják, hogy ez itt a Kánaán.
Mi jobb ott, és mi kevésbé?
– Nyelvtudás nélkül, tartalék pénz nélkül, csak úgy bele a vakvilágba – alapon ne induljon el senki, mert hamar baj érheti. Véleményem szerint igen erős alap angol/német/holland nyelvismeret kell ahhoz, hogy el tudj igazodni az országban."
Én csak álmodozhatom arról, hogy egyszer idehaza is biztos megélhetés lesz, és érték. Nagyon örülök, hogy megtalálod a számításodat. Nem utolsó szempont, hogy nekem idehaza általad lett könnyebb valamelyest. A leépítések elképzelhető, hogy engem is célba vettek volna. Ez a meló éppen jókor jött. Megkínlódtunk, de megérte. Ingyen semmi nincs.
-Ágival mizujs?
– Szerintem csomagol, ugyanis eltűnünk a világ szeme elől szombattól. Bulgáriát választotta a kedves, remélem, csendes napok jönnek, igazi kikapcsolódás. Végeláthatatlanul beszélgettek tovább.
Mariannak, egy idő után, mintha kezdett volna elege lenni Saciból. Nem tudott igazán ráfigyelni, Attilát hiányolta.
Mindjárt utánanézek, merre vehette az irány? Lepasszolta alkalmi barátnőjét, és a szokottnál szélsebesebben indult a kijárat felé.
9 hozzászólás
Kedves Selanne!
Most a Hollandok jellemzése és az ottani körülmények
leírása tetszett!
Úgy látszik többé kevésbé ez érvényes a legtöbb
nyugati államokra!
Itt azért nálunk nem lehet mondani,hogy rosszul hajtanak,
mert sokszor 200 km is is felül mennek,amihez ´tudni´
kell ´hajtani´!
Szeretettel:sailor
Szia!
200-zal száguldozni mindenütt merészség. 🙂 Én szeretem adni a kakaót az autónak, de úgy, hogy képes legyek korrigálni, ha gáz van. Így is sok kivédhetetlen baleset történik az utakon.
Örülök, hogy tetszett a jellemzés, bár mint írtam nem az én megfogalmazásom, ez a részlet.
Szeretettel:Selanne
Szia! Nagyon klassz a beszélgetés Laci és Attila között! Kiderül, h Hollandiában sem minden fenékig tejfel. Egy más világ, más emberek, más gondolkodás. Tanulságos! Várom mi lesz ezután? Üdvözlettel: én
Szia!
Köszi, örülök, hogy tetszett. Igen, ez így igaz, messze nem csodaország egyik sem, és aki azt gondolja könnyű, nagy-nagy tévedésben él. A kinti jövedelem, a kinti megélhetéshez van igazítva. Idehaza elkölteni , persze frankó, de ott, lakás, rezsi, étkezés ruházkodás, stb. észnél kell lenni. Aki idehaza elszáll, az kint még jobban, ha nem körültekintő.
Üdv:Marietta
Kedves Selanne!
Tudom,hogy nem a ta megfogalmazásod!
Igazán én sem hajtok annyival,mert az túlzás!
Szeretettel SZÉP NAPOT:sailor
Értettelek, és ne is hajts annyival, sosem! 🙂
Kedves Marietta!
Bár sohasem jártam még Hollandiába, de nagyon elfogult vagyok a holland emberekkel. Az 1950-es évek végén a nagy szegénységben, és betegségben – a Református Egyház közreműködésével – egy holland családtól kaptunk segítséget. A nagybátyám súlyos tüdőbajos volt, csak külföldről lehetett beszerezni a gyógyszert amire szüksége volt. Ez akkor nekünk kb. olyan reménytelen volt, mintha a Holdról kellett volna elhozni. Segítséget kértünk fűtől fától, de a Református Egyház kivételével senki nem tudott segíteni. Ők küldték el a szükséges gyógyszert /bár a csomag felbontása után a vámon, csak 3 szem maradt az üvegben/. Ezért újra meg újra elküldték. Egy kedves levél kíséretében, amiben a családról érdeklődtek. Mivel még a nagybátyámék tanultak az iskolában németül, nagyjából megértették a német nyelven írt levelüket, és válaszolni is tudtak rá valamennyire.
/Folyt./
/Folyt./ Amikor megírták nyomorúságos helyzetünket, megszaporodtak a családnak küldött csomagok. Már nemcsak gyógyszert küldtek, hanem ruhát, szappant, mosóport, csokoládét, játékokat. Bár a csomagokat erősen hiányosan kaptuk meg /volt olyan is ami soha nem érkezett meg, csak a leveleikből tudtunk róla, hogy elküldték/, nagy segítséget jelentett ez nekünk. Pedig nem voltak ők sem különösebben jómódúak. Öt gyereket neveltek, a legidősebb férjes asszony volt már, a legkisebb meg fiatalabb nálam. A férfi szűcs volt, a felesége nem dolgozott, a gyerekeket nevelte. Nem azért segítettek, mert dúskáltak az anyagiakban, csupán keresztyén segítséget nyújtottak számunkra. A kapcsolat jó sokáig megmaradt, még tőlük kaptam az első dzsekimet /Magyarországon még a szót sem ismerték, nemhogy a ruhadarabot/, az első dzsörzé nadrágomat, az első bikinimet a hatvanas évek végén. Csodálatos amit tettek értünk, teljesen önzetlenül!
Judit
Én sem jártam Hollandiában, nem is tudom eljutok-e oda? Azt sem tudom, miért éppen ezt az országot választottam. 🙂
Annak viszont örülök, hogy személyes élményed van Holland emberekkel. Ezek szerint, tényleg segítőkészek.
Szeretettel:Marietta