Vízesés 36.

Páran megállították, míg kiért, de éppen csak udvarias gyors válaszokkal reagált, mintha nagyon sietős lett volna a dolga. Már jól benne jártak az estében, és még nem is beszélgettek, vacsora közben is csak, az étellel kapcsolatos megállapításaikat adták át egymásnak. Saci, tömte magát, a szemben ülő nő, pedig túrta az ételt.

Amikor kiért, körbekémlelt, de nem látott senkit, szinte kihalt volt a zsibongó. A toilet felé vette az irányt, ami a büfével szemben található. Onnan hallott hangokat. Odasétált, és megpillantotta a két férfit. Elmélyedve beszélgettek, nem vették észre. Megfordult, és elhagyta a terepet. A mosdóból kifelé jövet, hagyta becsapódni az ajtót, maga mögött. A hatás nem maradt el. Felfigyeltek mindketten a zajra.

-Hellooo! – intett feléjük, kissé csábosan. Mindjárt reggel lesz, és csak nem értek a végére. Egyre közelebb ért hozzájuk.
– Gyere, csatlakozz hozzánk, idekint nyugodtabb a légkör. – invitálta, Laci.
– Öt percre leülök, de nem lehet egész este itt üldögélni, lassan fél kilenc, fiúk.!
– Ez az este erről szól ,evés, ünneplés, beszélgetés – vette át a szót Attila.
– És, a kismadár közben szomjan hal. – kacagott Mariann.
-Mit szeretne inni a kismadár?- fordult felé Laci.
-Szerintem bontsunk fel egy pezsgőt. Ünnepeljük méltón ezt a napot, de ne itt. Menjünk vissza a terembe, mert érzésem szerint, többen szeretnének koccintani velünk. – lelkesedett Mariann.- végre úgy tűnt, elérte célját, és képes volt kizökkenteni őket a társalgásból.

A terembe érve látták, már többen táncolnak. Saci is egy körben lelkesen ropta. Amikor elhaladtak mellette, Mariann finoman megcsípte, és odaszólt kissé hangosan.
-Ha vége, gyere az asztalhoz várni fog egy teli pohár pezsgő! – majd kissé ringó mozgással haladt a férfiak után.

Autóval jöttem. Igazán nem is ihatnék. – aggodalmaskodott Attila. De megoldom. Fogta a telefonját, és tárcsázta Ágit.
Hamar elérte, így minden egyszerűnek látszott.
– Szia! Pezsgőzni szeretnénk, és mivel autóval jöttem, nem ihatnék. Legyél, kérlek készenlétben, és ülj majd taxiba, amikor felhívlak, és az autót te viszed haza. Jó lesz úgy? Ágnesnek hamar vágott az esze, gondolta megvicceli.

– Semmi akadálya nem lenne drágám, csak egy kis bibi van. Én kb fél üveg pezsgőnél járok, és tökéletesen egymagam, osztozás nélkül. De ha megfelel neked cikkben, vagy cakkban, vagy cikkcakkban érted megyek, akkor áldásom rá
. Attilában megállt a szó.
-Hallo, itt vagy? -kérdezte a lány.
– Itt vagyok persze, jó, rendben akkor csak iszogasd ki az üveget mid egy cseppig, én majd ünnepelek buborékos vízzel.
– Jaj, Te! – vette vissza a szót. Menni fogok érted. Pakolászom, éppen a pizsamádat hajtogattam, jó az anyagja. – suttogta bele a telefonba.
– Dehogy iszom, csak meg akartalak viccelni. Majd jelezz, amikor indulhat érted a kiszolgáló személyzet. – nevetett, majd bontották a vonalat.

A poharak úgy teltek meg, mintha nem is lett volna akadály. Koccintottak, és nagyot húzott mindenki az italból. Éppen csak azért nem itták ki egy szuszra, mert nem illik. Perceken belül oldódott még inkább a hangulat, társultak hozzájuk többen. Saci is visszatért, zsebkendővel törölgette izzadt arcát.

-Ti miért nem táncoltok? Már örömötökben is perdülni-fordulni kellene. Mindjárt intézkedem, csak szóljon ismét a zene. Alighogy ezt kimondta, már jött is a következő szám. Elkapta Mariann karját, és húzni kezdte. Mariann, Attila karjába kapaszkodott.
-Gyere!
– Nem, én most nem megyek. Naa! Gyere már, ne szórakozz!- kérlelte.

Engedett végül a csábításnak, és már ropták is. A gyors számot egy lassú követte. Saci, mint egy dirigens, odaszólt. Tiétek a placc. Én megyek a büfés Icához, kifújni magam, ugyanis széttáncoltam a cipőmet már. Attila, és Mariann egymásra néztek.

-Szabad? – kérte fel a nőt. Ő nyújtotta a kezét, és pillanatok alatt, egymás közelébe kerültek.