Vízesés 39.

Az autó csomagtere szépen megtelt,a hátsó ülésre kerültek azok a holmik, amelyek az út során kéznél kell, hogy legyenek.

Ági a kézitáskájába külön rakta a pénzeket, és mosolygott, hogy mennyi címlet van Kunából.
Még meleg volt itthon is. Ugyanez a Nap fog ott is felkelni, ami itt lenyugszik hamarosan. Micsoda hatalma van. – futott át gondolatain.
Még egy utolsó gyors lakás, nyílászárók ellenőrzés, és fordult a kulcs a zárban. Utazás, és nem a munkahelyre. Órában, km-ben nem nagy a különbség, csak az érzet mennyivel másabb. Irány Röszke a határ.

Kényelmesen elhelyezkedtek, és mindenféléről társalogtak, főként arról, hogy vajon milyen lesz a szálloda, az ellátás, és nagyon remélik, hogy az ígéretekhez hűen, tengerre néző szobát kapnak? A visszaigazolás hamar megtörtént, de a szobaszám, és egyéb apróságnak tűnő dolgok dolgok ott fognak kiderülni.

GPS időpontban az érkezést reggel 9 óra körülre írta ki. Már gyakorlat volt, azért tudták, hogy azonnal nem lehet elfoglalni a szállást, mert az előző vendégeknek kilenc óráig kell elhagyni a szobát, és még utána takarítanak is. De sebaj, addig egy gyors feltérképezés egészen a közelben. Ez lesz addig a program. A szállodát látták már fotókon, a környéket is, mégis, ott taposni már a földet, az egészen más.

A határig aránylag hamar eltelt az idő, de közelebb érve, egyre nagyobb kocsisor állt előttük.
– Na, itt dekkolhatunk egy csomó ideig. – sóhajtott fel Ági. Előkészítették az okmányokat, és várakoztak. A szembelévő sor gyorsabban haladt.
– Úgy látszik fél Magyarország irányt vett a tenger felé. – gondolkodott hangosan Attila.
-Igen, és azért okos a nép, mert ezek szerint többen a hőség miatt úgy gondolkodtak mint mi, éjszaka utazni. Mi okosak vagyunk?- veregette meg a lány combját.

-Naná! –kacagott Ági. Csak szépen gyűrjük is le az utat, szerencsében. A sofőr Úrnak, bármire szüksége lenne, csak bátran szóljon. Minden óhaj, kívánság teljesítésre fog kerülni. Minden? Biztosan? – huncutkodott, és úgy tűnik ezek a percek a kérdések pillanatai voltak.

Végre megpillantották a bódét, és ténylegesen pár perc, és átadhatják az igazolványukat, de még a másikon is át kell verekedniük magukat. Egy két autót félre is állítottak, átvizsgálásra, szúrópróbaszerűen.

Semmi probléma nem merült fel náluk, így végre valahára szerencsésen átértek a Szerbekhez.

-Pááá, Magyarország! – nézett vissza Ági, és intett a világnak egyet.

Újból kényelembe helyezte magát. Sok látnivaló itt erre még nem volt, és már többször áthaladtak itt. Némelykor csak Szabadkáig, a nagy piacig. Sokat hallott róla, de amikor végigjárta először, igazán elragadtatva nem volt. Sport holmikból az igaz, olcsóbban lehetett vásárolni, de már itt is nagyon sok Kínai árul, mint odahaza.

Itt még lassabban haladtak, de az autópályára felérve bele lehetett végre taposni a gázba. Most helyezkedtek igazán kényelembe, és a zene is megszólalt a rádióban. Esteledett már bőven. Éhséget egyikük sem érzett, pedig otthon ilyenkor már ülnek az asztalnál. Beszélgettek, és megállapodtak abban, hogy ha más miatt nem kell, akkor kb két óránként megállnak elvégezni a dolgukat, és kicsit megnyújtóztatni a végtagjaikat. Ági felajánlotta, hogy váltja a vezetésben, ha szükséges.

-Kedves Hölgyem. A sofőrje kipihenten, éberen foglal itt helyet ön mellett, tehát aggodalomra nincs ok. –szórakozott Ágival.

A napszemüvegeket el lehetett rakni, besötétedett. Beleautóztak az éjszakába. Minden a tervek szerint alakult. Voltak zötykölődősebb útszakaszok, a pályán, de szépen haladtak a cél felé. Az ellenőrzőpontokon is gyorsan átértek, a kapuknál is hamar meg tudták venni a szakaszjegyet. Sokszor kellett ezt megtenni.

Ági várta, hogy mit lát a nagyvárosokból, igaz este nem annyira látványos, Szófiára különösen kíváncsi lett volna, nappal, de most be kell érnie egy rövid éjszakai látvánnyal. Át kell menni a városon, ezt jól tudta.

Olvasott a Bulgár fővárosról, népessége 1.211 millióra becsült, kerületekre van bontva, kb 24 kerület, külön polgármesterekkel. Látnivalóban híres az Alekszandr Nyevszkij székesegyház, Szófia központ zsinagóga,/Európa második legnagyobb szefárd zsinagógája, és a Balkán félszigeten is/ aztán a Bajna Basi mecset, XVI. századi emlék, a Török időkből. Ivan Vazov Nemzeti Színház 1907- ben Bécsi építészek keze munkáját dicsérő épület. 1920-as években leépült, majd újjáépítették. Orosz templom. Ortodox templom, 1913-ban épült. A hét szent templom. A kereszténységet vitte át a hét szent a Szlávokhoz.

Persze ezeket, megszemlélni közelebbről lenne érdemes, így be kell érni azzal, amit útba ejt az ember, autóból elsuhanva megcsodálni, az éjszakai fényekben. Az egyéb tudnivalókat az országról egy ismertető könyv által sikerült elolvasni. Bulgária című könyv, a táskában lapul, bevetésre várva.

A kisebb pihenők, étkezések után minden a terv szerint alakulva folytatták útjukat. A forgalom elviselhető. Az idő kellemesen hűs az éjszakában.