Vízesés 42.

-Amikor a kezünkben lesz a kulcs, és bejutunk a szobába, én kipakolászom, akkor te már aludhatsz, és majd bújok melléd én is, mert addigra nekem is pálcikával kell a szememet feltámasztani.

– Pár órát pihizünk, és ugye még ma lemegyünk a partra egyet úszni?- cicáskodott.
– Le, persze, csak térjünk magunkhoz. Az estét pedig meglátjuk, de szerintem itt körülnézünk a hotelben. Biztosan van élet esténként itt is. Zene, egyéb program.
– Majd a pasi elmondja, nézzünk is körül, hátha visszajött már.

Kéz a kézben indultak vissza a recepció felé. Többen jöttek velük szembe pakkokkal, és a lift előtt várakoztak. Mire visszaértek, egy kisebb csoportot fedeztek fel, és a kör közepén állt a barna srác.

Éppen odaértek, nem maradtak le semmiről.
Tört magyarsággal beszélt. Köszöntött mindenkit, és részletesen elmondta mit, merre, hol, találhatunk meg a szállodában, és közvetlen környékén. Az étkezések a szemben található szállodában zajlanak le, a valuta váltás ugyancsak, és igazából ott ajánlotta a legmegbízhatóbbnak. Reggel 8-10, ig lehet reggelizni, 12-14-ig ebédelni, és 18-20-ig vacsorázni. Svédasztalos önkiszolgáló rendszerben. A hotel területén, aki All inkluzive szolgáltatásban részesül, ők korlátlanul fogyaszthatnak italt, sört, koktélokat, rövid italokat, kávét, a szállodában, és a medencéknél is, a hotel területén. 16- órakor a kávé mellé a sütemények ugyancsak szervírozásra kerülnek. A karpereceket, ami jelzi, milyen ellátásban részesülnek, azt az étterem előtt megkapja mindenki, amikor átmegyünk mindjárt oda.

Lesznek fakultatív programok is, ezeket holnap 15- órakor ismertetem ugyanitt. Érdemes rajtuk részt venni, de erről bővebben holnap. Itt találkozunk majd újra.

Egész napos programok várják a gyermekeket, a felnőtteket itt, a medencéknél, a színpadon. Minden nap más és más. igyekszünk változatossá tenni. A medencéknél, különböző közös, vidám vízi torna, áll az önök rendelkezésére, ezenkívül masszázs lehetőség is van ugyanitt. A Hotel bár részlege, éjjel 2-ig van nyitva.

A városban számtalan étterem, Luna park, óriáskerék, sétáló utcák a megszokott bazársorral, tíz percenkénti buszjárattal, vagy fél óra sétálással elérhető. Akár a tengerparton végigsétálva is. Táblák jelzik egyértelműen az útvonalat.

Orvosi ellátás működik, a kis tájékoztató füzetben minden megtalálható, amit átadok. Most pedig átsétálunk, az étkezések helyszínére, akit érint a dolog. Viszont, akinek kérdése lenne, azt előtte megválaszolom.

Többen kérdezősködtek, volt, aki olyan kérdést is feltett, amit már elmondott. Valószínű a fáradtság miatt, nem fogadta be az információt. Amin nincs mit csodálkozni.

Átsétáltak a másik szállodába, ahol megmutatta a valutaváltót, a kávézó részleget. Mindenütt kényelmes karosszékek várták a vendégeket, a nagy helyiségben egy bár pult is megtalálható, és három masszírozó fotel. Ezek zsetonnal működtek.
-Az egyikbe máris beletudnék ülni, odanézz! –lelkendezett Attila.
-Te onnan ki sem szállnál reggelig. Még szerencse, hogy nincs a zsebedben zseton.
-De lesz hamarosan, annyi bizonyos. – kacsintott.
– Választhatsz, pihe-puha ágyikó, vagy rázófotel?
-Micsoda? Rázófotel?- és nagyot nevetett.
-Pihe-puha ágyikó! Ma! Jaj, csak már érezném.- sóhajtott.

Közben az étteremhez értek. Ott mindenki megkapta a karperecet, és tudtukra adták, hogy lassan készülődni lehet majd az ebédhez. Sárga színű műanyagszalag került fel a csuklókra. A félpanziósoké kék volt. Rajta a dátummal, és egy pocakos idős Úr figyelte a beérkező vendégek kezét.

A tájékoztató befejeztével, még felhívta a figyelmet újból, a holnapi programok ismertetésére, és mindenkinek szép nyaralást kívánt.

-Menjünk a kulcsért, mert kinyiffanok. De tudod mit, Ági? Én lemegyek a kocsihoz, kiszedem a cuccot, és odaállok a lift elé, te addig hozod a kulcsunkat. Ennyi időt is nyerünk. Oké, oké!

Attila mire kipakolt és visszaért, már sokan ott toporogtak a liftnél. Mire leért, jó párszor megállt egy-egy emeleten. Ezt nem hiszem el!- sóhajtozott magában. Még azt hittem, én balga, hogy Ági nem ér vissza, amire be tudunk szállni. Erre, még az is lehet, hogy órák hosszat itt fogunk toporogni.

-Juj, de morci valaki. –mosolygott Ági.
Már messziről látta, hogy a kedvese igen csak bosszúsan mered az emeletszámlálóra.
-Igyekszem türelmes lenni, de olyan lassú ez a hétszentséges lift, hogy mindjárt fölcuccolok gyalog.
– A negyedikre megyünk, nem a magasföldszintre.- próbált viccelődni Ági.
– Szerintem leülök ide az egyik kofferra, és elhetelgetek itt. – zsörtölődött.
-Nyugalom, nyaralunk. Remélem fogunk azt is. –felelte.
Közben, ha lassan is, de sorra kerültek.
A liftben nekitámaszkodtak az oldalfalnak, és Ági gurgulázva a nevetéstől, alig bírta kinyögni.
Megérkeztek Mézgáék!