Vízesés 43.

A liftből, amikor végre kiléptek, a labirintusos folyosón hirtelen nem tudták melyik irányba induljanak. Sötétbarna futószőnyeg mindenütt, teli hatalmas virágdézsákkal, bennük csodálatos virágokkal. Ez tárult a szemük elé. A szobaszámokból kiindulva keresgéltek, és végre megtalálták az 502-es számmal feltüntetett ajtót.

– Végre! –szakadt ki belőlük egyszerre.

Amikor beléptek egy kis előtér fogadta őket, amelyből nyílt a fürdőszoba balra, és a szemük elé tárult a nappali. Egy kupacba rakták a holmikat, és körülnéztek. Hatalmas francia ágy, két éjjeliszekrénnyel, szemben egy fésülködő asztal tükörrel, ami középen foglalt helyet. Mellette dohányzóasztal két fotellel, amibe Ági belehuppant pillanatok alatt, kipróbálni. Kényelmes széles háttámlával rendelkezett. A jobb oldalon, egy kisebb hűtőszekrény volt elhelyezve. Attila kinyitotta. Ásványvíz, üditő, egy üveg vörösbor, és kettő kis üveg pezsgő hűtötte megát odabent.
A szoba színe megegyezett a szálloda külső színével, barna vajszín. A terasz felőli fal egy üvegfal, ugyancsak barna sötétítő függönnyel. Abból nyílt a terasz.

Amikor kiléptek, a végtelennek tűnő tenger tárult a szemük elé. Távolabb két hajót pillantottak meg a vízen, oldalt a beépített partot, előttük a strandot, végeláthatatlan napágyakkal, sok-sok emberrel, akik ha nem napoztak, a vízben fürödtek.

– Jaj, de csábulok oda le az egyik napágyra!- sóhajtott Ági. Mikor megyünk le?
– Muszáj pihennem legalább két órát, és akkor megyünk, ígérem. – reagált Attila, és egy hatalmasat ásított.
– Jó, akkor siess lecsukni a szemeidet, én addig kipakolok a bőröndökből. – mosolygott.

Pedig ő is nagyon fáradtnak érezte magát, de az izgalom, a látvány, valahogy úgy vegyült benne, hogy egyik, elnyomta a másikat. Furcsának érezte a szervezetében végigvonuló érzést. Mire észbe kapott, egyedül maradt kint. Attila az ágyon babrálta a tv távirányítóját, és zenét keresett. Majd a klíma kapcsolóját tanulmányozta, és állította be kellemes hőfokra, mert a szobában is hőség volt. Aztán pillanatok alatt mély álomba zuhant.

Lassan elkezdett pakolászni, és szeretett volna mielőbb a végére jutni, ennek az éppen most nem kellemesnek mondható feladatnak. Ami motiválta, az az volt, hogy ez a feladat ki lesz pipálva, és egy kiadós alvás után, megmártózhat végre a tengerben.

Serényebben tette a dolgát. A fürdőszobában dolga végeztével a tus alá állt, végighabozta magát kedvenc tusolózseléjével, és ahogy folyt a testén mindenhol a meleg víz véglegesen elbágyadt. Pillanatok alatt az ágyban találta magát egy szál bugyiban. Apró puszit lehelt Attila homlokára, aki édesdeden aludt mellette, a fülébe súgta – kis szundikirályom -. Majd megfordult, kispárnáját átölelte, és utolsó gondolatként, már a hűs habokban úszkált.