Az ébredés, olyan hirtelen történt. Nem volt amolyan szépen lassan kinyitom a szemem, még mocorgom, helyezkedem, bódult állapot. Úgy pattant ki szeme Áginak, mintha megijesztette volna valaki. Mellette az ágy üres volt, csak a víz csobogását hallotta. Kettőt nyújtózkodott, és szélsebesen kiugrott az ágyból.
Az órájára pillantott, negyed hatot mutatott. Kisétált a teraszra, mintha meg akart volna bizonyosodni arról, hogy a Nap ragyogó sütése, esetleg még az álom része. Hatalmasat szippantott a friss levegőbe, a szél ott fent erőteljesebben érkezett a tenger felől. Alul, mint ezernyi hangya nyüzsögtek az emberek, sokan a tengerben fürdőztek. Gyerekek örömteli sikongatása, még boldogabbá tette.
Visszasétált, és kotorászott a szekrényben mi is legyen a ruci, amit magára kap. A bikinit felhúzta, ami egy tengerész csíkos kis falatka volt, fölé egy épp olyan strandruhát. Belegyömöszölt két fürdőlepedőt a táskába, egy kis napozó kencét, majd bekiabált a fürdőbe.
-Hahó, Ne itt pancsoljál, drágám, ne tuningoljuk itt ezeknek a vízszámlát felfelé. – kacarászott.
Gyere már, és válassz, mit húznál fel, és menjünk a partra!
Egymáshoz öltözve, felpakolva hagyták el a szobát. Kékes tónust választott Attila is, de egy kis ravaszság is volt a dologban. Ági igyekezett úgy pakolni, hogy passzoljanak a színek egymáshoz. Ez már a női kifinomult praktika. Szerette, hogy a párja ezt figyelembe veszi, és észrevette a futó pillantást magán, amikor kiválasztotta a ruhát a szekrényből, amit felhúz.
A liftnél újból többen várakoztak, így a lépcsőházat választották. Lefelé a négy emelet sem megerőltető, és amúgy sem. A recepciónál leadták a szobakulcsot, és kiléptek az épületből. Az élet pezsgett, több utcai üzlet ölelte körbe a kis területet a szálloda környékén, kipakolva az utcára az üzletek előtt.
Az árak meglepően 5-20 Leváig tornázták fel magukat. Szinte minden ezek a számok körül forgott. A legutolsó divatszínek, napszemüveget, fürdőlepedők, ruhák kínálták magukat. A tenger szimbólumai mindenütt megtalálhatók voltak. Édes illatokkal fűszerezett a levegő, a mini fánkok vanília, fahéj, olaj keveréke vegyült.
– Éhes kezdek lenni. Ezek az illatok csábítanak, de nemsokára vacsorához is lehet készülődni, úgyhogy gyorsan tűnjünk el innen le a part felé. – szorongatta Ágnes kezét, és enyhén elhúzta arébb, és arébb.
A fehér homok forró volt, behömpölygött a nyitott papucsokon át. Kicsit odébb megpillantották a padlózatot, amely egészen a vízig le volt téve. A két gyékényt leterítették a homokba, holnaptól érdemes csak napágyat bérelni, és elindultak a palló felé. A szél szabadon áramlok, csak a part mentén sorakozó szállodasor tudta feltartóztatni útját. Kellemes meleg volt a levegő. Villámgyorsan kibújtak a felsőruházatból, és kéz a kézben indultak a víz felé. Égette talpukat a finom, szinte púderszerű homok. A tengerfenék sem sziklás, és igaz, hogy felkavarja a hullám a tapiskolás miatt, de mezítláb lehet belegázolni, ez csuda jó.
Libabőrösök lettek az első pillanatban, a hullámok kíméletlenül csapódtak e testekhez.
– Juj, de hideg. – visítozott Ági. Mindjárt rászánom magam, és megmártózom, csak még agitálom magam pár pillanatig. Ezt már nem hallotta senki, mert Attila belevetette magát egy hullámba, és két méterrel odébb integetett vissza.
-Nem ér, nem ér!- kiáltott Ági. Tessék vissza úszni, amúgy pedig egy igazi gavallér megvárja, amíg a kisasszonya elsőnek merül el a habokban.
Lett is foganatja, mert gondoskodott arról szerelme, hogy a hűs habok magába zárják. A közelébe érve, felkapta és bár óvatosan, de lemerítette nyakig a vízbe. Visítás, kacagás pancsolás lett úrrá rajtuk. Egy pillanatnyi gyermeki hancúrozás a vízben.
– Isteni finom, és már egy cseppet sem hideg. Holnap behozzuk a labdát, és a matracot is, ha nem lesz ekkora szél.
– Igenis, kisasszony, és most gyerünk úszni egy jó nagyot.
Amikor beljebb értek, és megpihentek, körbenéztek, milyen hosszan a parton hatalmas szállodák magasodtak. A sárkányrepülők fent hasították az eget, a vízen beljebb dzseszkiztek, hatalmas vízi banánon csimpaszkodtak sikongattak az emberek.
Az idő eljárt, felfrissülve léptek ki a partra szárítkozni. Megbeszélték, hogy vacsora után a medence sorhoz mennek, körülnézni. Ez a szálloda belső részén található, és megnézik milyen műsor lesz ma, ha csábító, ott koktélozás mellett kikapcsolódnak.
– Farkas éhes vagyok, és mindjárt megeszek valakit itt mellettem, ha nem cihelődünk föl, és megyünk vacsorázni. – búj kedveséhez Attila.
– Gyerünk!- volt a válasz, majd halkan odasúgta. Szeretlek!
3 hozzászólás
Kedves Selanne!
Hihetetlen a ´beleélésed´!
´láthatóan,érezhetöen
fested le azokat a szép perceket,napokat!
Szinte érezni lehet,hogy magad is ´átélted´öket!
Szeretettel gratulálok:sailor
Kedves Marietta!
Hú, eszembe juttattad azt a Fekete-tengeri szelet! Állandóan hordta azt a finom homokot, ami porrá tört kagylóhéj tulajdonképpen. Negyedóránként le kellett rázni a napozó lepedőt, mert csupa homok lett. Homok ragadt a napolajas bőrünkre, homok volt a hajuk között, homok a fürdőruhánk alatt, homok recsegett a fogunk alatt, ha nem zártuk szorosan össze a szánkat, még a szemünkből is homokos könnyeket pislogtunk.
Volt nagy öröm amikor egyik nap nem fújt a szél a tenger felől. Egészen addig tartott, amíg be nem mentünk a vízbe, mert azon a napon a partig sodródott az a rengeteg medúza, amit máskor távol tartott a szél korbácsolta hullámzás.
Életemben először tengerparton Bulgáriában nyaraltam, és kis híján utoljára is, mert azt hittem mindenütt ilyen a tenger, és a tengerparti nyaralás… 🙁
Judit
Szerelem, enyelgés, tengerpart! Kell ennél több a boldogsághoz? Tapasztalatból tudom, hogy nem! És, ami nagyon érdekes, és furcsa, bár az idő eltelik, és minden nyaralás véget ér egyszer, végleg mégsem múlik el soha, valahogy megmarad belül, része lesz az embernek. És így, csak így lehet elviselni a szürke hétköznapokat! 🙂 Üdvözlettel: én