Vízesés 45.

Ma este sebtében készültek el a vacsorához, a kíváncsiság, és az éhség uralkodott el rajtuk. Átsétáltak a másik épületbe, ami belül is nagyon szép volt. A lenti társalgóban ülőgarnitúrákat helyeztek el, üvegasztalokkal, és csodálatos, hatalmas színes virágok pompáztak fadézsákban. A valutaváltó, még ekkor is rendelkezésre állt a vendégek számára. Az első emeleten ugyancsak egy társalgó, de ezt már megszemlélték, amikor az étteremhez vezették őket délelőtt.

Az étterembe érve tapasztalták, hogy aránylag nagy a zsúfoltság. Egy nagy étkező terem tárult a szemük elé, hátrébb egy kisebb. Középtájon helyezkedett el a svédasztal. Nem találtak pillanatnyilag üres asztalt, így körbe kémleltek, hol található két szabad hely egy asztalnál. A választásuk egy fiatal párra esett, akik korban körülbelül passzolt hozzájuk.

Ági odasétált, és udvariasan jó étvágyat kívánva, érdeklődött helyet foglalhatnak e, itt az asztaluknál. Ők valami előételt kóstolgattak éppen, és örömmel invitáltak. Ági a válltáskáját a szék támlájára akasztotta, és elindultak felfedező útjukra. Roskadásig megrakott pultok, étel kavalkád fogadta őket.
Hirtelen a bőség zavarában nem is tudták mihez is nyúljanak. Az éhség is szórakozott velük, hirtelen mindent fel tudtak volna falni.
-Mindenből egy keveset, legyen ez a mottónk. –mosolygott Ági. Egész héten lesz időnk megkóstolni ami a pocakunkba szeretne kerülni.
– Remélhetőleg, csak majd ne kelljen hazáig gurulnunk. Most, a szemeimmel már felfaltam itt mindent, úgyhogy kedvesem, kémleljünk, és pakoljunk a tányérra.

Visszatérve, helyet foglaltak az asztalnál, és bemutatkoztak egymásnak. Orsi, és Tibor, szimpatikus pár voltak, kiderült, ők is kettesben pihennek, és először járnak itt. Szóba került ki honnan érkezett, és kiderült, egy emelet választja el őket a szállodában. Megállapodtak abban, hogy időnként együtt lesznek, a programokat is meghallgatják Ágiékkal, és amennyiben kedvező, akkor társulnak hozzájuk abban is. Érezhető volt mindkét féltől, hogy azért olykor-olykor kettesben is szeretnének lenni. Rugalmasan átbeszéltek mindent, közben degeszre ették magukat.

-Mit szóltok ahhoz, ha vacsora után körülnézünk a színpadnál lent a medencéknél? –tette fel a kérdést Tibor.
-Éppen erről beszéltünk Ágival. Kellemes a levegő, felfrissítjük magunkat, és lent találkozunk. Aki előbb odaér, lefoglal egy négyes asztalt, aztán meglátjuk, mi a kínálat. Egy óra múlva, ha megfelel.
-Remek! Addig a kaja is lejjebb csúszik, mert mindjárt kipukkadok. Szerintem, mindannyiunk így van ezzel.
Elköszöntek egymástól, és visszaindultak a másik épületbe.

– Szimpatikus pár, igaz? Szerencsésebbek nem is lehetnénk. Az étkezésekkor már nem kell többé keresgélni ki mellett foglaljunk helyet. Majd átbeszéljük, mikor menjünk reggelizni. –lelkesedett Ági.
– Azért ennyire ne kössük le magunkat. Én reggel biztosan nem fogok kiugrani az ágyból, egy randireggeli miatt. Ki tudja milyen korán kelők, és Ágikám, nyaralunk nem? Nem szeretnék alkalmazkodni, azt otthon teszem nap, mint nap. Igazad van. Kicsit meggondolatlan voltam. Elkapott a hév.
– Na gyere, majd én elkaplak, csak érjünk fel. Gyalog, vagy lifttel? Én liftezek, mert ellustultam. Hát ez az. A lustaság ellenszere pedig, a mozgás. Na, mozgás!- nevettek.
A lift tátongott az ürességtől. Ez most elromlott, vagy mi van?- csodálkoztak.
Mindjárt kiderül, de szerintem szerencsénk van. Gyorsan- gyorsan, még mielőtt valaki megnyomja a hívógombot. Beléptek és két pillanat alatt már célt is értek.

A szobában szinte hideg volt. A klíma lehűtötte a levegőt, át kellett programozni. A teraszra kilépve a levegő kellemes volt, viszont a szél rendületlenül fújt. Ági leült, becsukta a szemeit, és élvezettel ücsörgött. A semmittevés eluralkodott rajta, a jóllakottság érzete lelassította. Boldog volt ebben a pillanatban. Észre sem vette, hogy nem társul hozzá Attila, csak hosszú percek után hallotta meg, hogy valaki horkol a szobában.

Bő fél óra elteltével, besétált, és finoman keltegetni kezdte.
– Héé, ébresztő! Készülődés van, indulunk körülnézni, infót begyűjteni. Az éjszaka még hosszú lesz, az alváshoz.

Nem ugrott Attila, csak a szemhéja rebbent meg, jelezve, hogy ébren van, de ez koránt sem volt igazi ébrenlét. Aztán pár perc múlva felült, de legszívesebben visszazuhant volna. Feltápászkodott, megmosta az arcát, és útra készen állt. Ági még a sminkjén igazított egyet, magához vette a kistáskáját, és becsukta maguk mögött az ajtót.