Vízesés 46.

Az élet az estében legalább annyira nyüzsgő volt, mint a nap folyamán. A fények, amelyek jelezték, hogy beleértek az estébe. Az épületek sokszínű neonfényekben pompáztak, a királykéktől a sárgáig bezárólag szinte minden árnyalat megtalálható. Villogva, kisebb nagyobb szünetekkel pulzáltak. Zene mindenütt, ami keveredett az emberi hangokkal, szinte kavalkádban érezte magát az ember.

A tengerpart kihalt lett, csak egy-egy sétáló pár bukkant fel. A távolban hatalmas hajó ablakai világítottak messzire a parttól.
A butikok bezártak, helyette kinyitottak a szálloda közelében, a kiskocsmák, Kebabos étkezdék, fagylaltozók.

A hotel belső területén legalább akkora volt az élet, mint napközben. A fürdőzőket felváltották,a szórakozni vágyók, volt, aki a napozóágyakra telepedett le, voltak, akik színpad közelében felállított széksorok közül választottak. A bárpultnál bárszékek, kicsit odébb négy személyes asztalok helyezkedtek el. Bőven volt ülőalkalmatosság, mégis mintha kevésnek tűnt volna. Kiderült az oka, itt alakították ki a központi műsorokat, az estében éjszakában. Aki nem vágyott egy kiadósabb sétára a város felé, itt szórakozhatott kedvére.

Éppen gyermekeknek szóló műsor zajlott a színpadon a még nem késői időpontra való tekintettel. Egyetemisták vállalták fel nyári szünidőben ezt a munkát, összehozva a kellemest, a hasznossal. Bevonták a kicsiket, énekeltek közösen, táncoltak, egy kis vetélkedő is lezajlott, apróbb nyereményekkel tarkítva.
Körbekémleltek, hátha felbukkan a fiatal pár. Nehéz volt áttekinteni a terepet. Sehol nem látták őket, viszont egy négy személyes asztaltól távoztak a vendégek.
– Erre lecsapunk! –mutatott oda Ági, és már szedte s a lábait arra. Mire Attila észbe kapott a lány eltűnt mellőle. Utána sietett, és megdicsérte leleményességéért. Közben felbukkantak. Orsi azonnal kiszúrta őket, és mosolyogva indultak feléjük.

– Mit szeretnének fogyasztani a kedves lányok? –tette fel a kérdést Tibor.
A koktél mellett döntöttek, ők hideg sört fogyasztottak. Ismerkedtek, közben egymással, és közösen határozták el, hogy holnap a programok ismertetését együtt hallgatják meg, majd döntenek arról, kinek, melyik tetszetős. Szóba került az is, hogy mindannyian ma érkeztek, és egy csodálatos hét elé néznek, bár a hangulat még nem képes a tetőfokra hágni, a fáradtság miatt. No, de holnaptól.
Az italok kortyolgatása, a még mindig langyos idő, lelassította őket, és mindenki egyre hosszabban bambult egy-egy pontra a távolba.
Fiatal egyetemisták szólították meg őket egyszer-egyszer, ajánlottak holnap napközbeni programokat a medencéknél, vízi gimnasztikát, közös színpadi vetélkedőt, masszázs lehetőséget itt. Orsi, és Ági elhatározták, hogy kipróbálják, és a vízi tornán is részt vesznek majd. Észrevétlenül kapcsolódtak egymáshoz a programokkal karöltve. Megállapították, hogy a szálloda vezetősége törekszik arra, hogy ne az unalomig a napozószékekbe ragadjanak a vendégek. Közben egy nagyon fiatalokból álló csoport kezdett énekelni, ami enyhe kifejezés, mert hulla részegre itták már magukat, és egyre inkább a fals hangok, és az ordítozás vette át a szerepet. Valamelyikük a medence felé vette az irányt, és ruhástól vágódott a vízbe. Azonnal kitessékelt egy biztonsági őr. Ők vigyáztak a rendre, és az efféle feltűnési viszketegségben szenvedőket, lecsillapították.

A lájtos estébe merülve, kicsit körbenéztek, sétáltak a szálloda körül, majd éjfélhez közeledve elköszöntek egymástól. Fent a szobában, Ági még kitelepedett a teraszra. Csodálatos volt így este a kilátás. A félsziget, ami szembe volt a szállodától, úszott a fényekben. Ha bírná az ember nem is aludna egy hétig, mert mindend sejtjébe be akarja ültetni a nyaralás pillanatát.

Ezen morfondírozott, és megállapította, nála boldogabb ember ezekben a napokban nem hiszi, hogy lenne.