Vízesés 51.

A lányok is sört kértek, a poharakban gyöngyözött, a frissen csapolt ital. Kellemesen hideg volt, bár az idő, még nem mutatta meg az igazi szép arcát, ezért nem üdített kellőképpen.

– Vegyük akkor sorra, mik azok, amelyekre, így négyesben megyünk, és mikor? Melyik napon?- indította a beszélgetést Attila.

– Szerintem, a falusi vacsorára mindenképpen menjünk együtt. –Javasolta Orsi.
– Igen, és a party hajóra is.
Egyébiránt nekünk ez a kettő untig elég, mert amúgy is esténként mászkálni fogunk itt a közelben. – kapcsolódott Ági a beszélgetésbe.

Tibor mindenképpen szeretett volna átlépni a Törökökhöz, így ők azt a hosszú utat bevállalták. Az AUQVA park izgatta Ágit, de lemondott róla, mert Attila ki nem állhatja a csúszdákat, és nem akarta hogy ott szobrozzon. Egyéb iránt a víz feletti repülés is, nagy izgalmakat rejt.

Elégnek is találtak ennyi olyan programot, ami közös. Azt megállapították nem drágák, elfogadhatóak az árak is, a programokra.

Megbeszélték, hogy 6-kor átmennek vacsorázni, ha nem lenne szabad hely egymás mellett, akkor fél nyolckor találkoznak a szálloda halljában, és elindulnak az Óvárosba.

Ági, fent a szobában ráhuppant az ágyra, és gurult egyik oldalról a másikra. Jó kedve lett, és ez mindennél fontosabb számára. Attila a teraszon nézelődött, és meglepve látta, milyen sokan bemerészkedtek a tengerbe.

– Ágikám, te holnap már nem is férsz bele a nagy lavórba. – kiáltott be a szobába. Miért? Mert most is úszkálnak sokan, ebben a sz.r időben. Holnap pedig dömping lesz. Akkor korán kelünk, mert nekem kell napozóágyacska . Nem tudom, mikortól lehet bérelni, hány órától? Nem olvastad a táblát? Nyolctól ,főnökasszony.
Jaj, te micsoda ügyes pasas vagy! Igen, én mindenre odafigyelek, hogy kisasszonyságának felhőtlen legyen a nyaralás. Haha! Akkor egy fekete pontot kap uram, mert éppen behányt az idő tegnap. Akkor még langyos volt a hatalmam. És most? – incselkedett a lány.

– És mooost?- szaladt az ágyhoz. Most megmutatom a hatalmamat.

Összeölelkeztek, csókolták egymást, a ruhák pillanatok alatt a földön hevertek.
-Jó veled! – suttogta a férfi, és elmerültek egymásban.

Elernyedve feküdtek egymás mellett, mindketten szunyókáltak. Ági ébredt fel elsőnek. Óvatosan kiosont a fürdőbe a tus alá állt, és engedte magára a jó meleg vizet. Egy citromos, vaníliás vajas habfürdőt habosított magára. Direkt ilyent vett, mert féltette a bőrét, hogy kiszárad a nagy feladatban. Testápolókkal is bővelkedett a készlet. Az illata is üdén hatott. Hasonlított a túrós palacsinta töltelékének illatához.
Éhséget érzett. Sok idő már nem is maradt vacsoráig. Magára tekert egy törölközőt, és megszárítkozott.

Elrendezte magát, felfrissülve lépett ki. Attila még húzta a lóbőrt, talán a legmélyebb álmában járt. Ági tanakodott, mit tegyen? Eldöntötte hagyja még egy kicsit, addig ő teljesen útra készen fog állni, hogy a vacsora után, már ne legyen mivel elszöszmötölni az időt. Farmert választott, és egy barackszínű pólót. A kardigánt is kikészítette, ha hideg lesz, belebújik, addig a dereka köré köti, ne zavarja semmiben.
A kis kék válltáskájába pakolt apró dolgokat, szájfényt, papírzsebkendőt kis tükröt, lapos cigaretta tartóba pár cigarettát, némi pénzt.
A fényképezőgépet majd Attila viszi, csak ne maradjon itt. Kikészítette azt is. Eldöntötte most már felébreszti a hétalvót.
-Tudom, hogy jól alszol, de ébresztő! – puszilgatta, és keltegette.
– Jó nem is alszom!- nyújtotta a szavakat, féláloban.
-Hát mit csinálsz? Úszol éppen? Ha nem szólok, átalszod az egész hetet. Vár a vacsora, és a kaland este.
Felült, megvakarta a feje búbját, és álmosan végigsimította az arcát.
-Sündisznó, sündizsnó, igen az vagy, úgy szúr a szakállad. Borostás, és smirglis, úgyhogy rád fér egy kis karbantartás.
-Muszáj? Ági! Semmi kedvem ma ezt csinálni. Elég a mindennapokba odahaza.

-Nekem tetszel így, nehogy mást képzelj, csak úgy rendezettebb vagy, de tudod mit? Tégy úgy, ahogy jónak látod. Csak földig érő szakállat ne növessz. Jót nevettek ezen, és az álmosság is elhagyta.

Hamar készen álltak a vacsorához. Az étteremben nem látták Orsiékat, így ketten fogyasztottak.
-Nem is bánom néha, hogy magunk vagyunk. Függetlenül attól, hogy klasszak, mindketten. –diskuráltak.
-Szerintem ők ugyan így vannak ezzel a dologgal. Egész este, egyébként is együtt leszünk, pont elegendő.
-Mivel megyünk az óvárosba? – kérdezte Ági.

-Megkeressük a buszmegálót, 267-es járat, aztán azzal. Ott állítólag közvetlenül a kapunál a végállomás, úgyhogy el sem tévedünk.
Biztosan érdekes lesz. Szeretem a történelmi időutazásokat. Meg szerintem tömeg is lesz. Szépen besétáljuk a várost. Majd beülünk valahová, és nasizunk.
– Ági!? Most esszük magunkat degeszre.
– Már aki. Én tartok egy kis helyet valami másnak. Majd jól elhízol, aztán sikítozol, hogy miért nem szóltam rád? Annyi baj legyen. Nem sikítozom, majd leszaladgálom otthon.
Oké, oké! A zsírpárnáidért te vagy a felelős. – kacsintott.

A szálloda előtt várakoztak, és jöttek is Orsiék a megbeszélt időben. Elindultak a buszmegálló felé. Sokan sétálgattak. A többi szállodában is a vacsoraidő utáni séta jól esett. Kiértek egy forgalmasabb szakaszhoz, ez már, bő negyed órára volt a szállodasoroktól. A kép is megváltozott, haza igyekvő emberekkel, jellegzetes városképpel.
A túloldalon megpillantottak egy buszmegállót. Odasétáltak, és fürkészték a táblát. A 267-es szám is ott virított, tehát telibe találtak. Várakozni kellett, aztán egyre többen érkezek oda. Amire a busz megérkezett kisebb tömeg gyűlt össze. Ráadásul a járat tömve is volt.

-Na erre nem férünk fel, és figyelnünk kell arra, hogy együtt maradjunk.
Úgy is lett. Öt ember leszállt, egy csomóan felpréselték magukat, de közel sem mindenki.

-Most, mi legyen? A következő járat fél óra múlva érkezik. Fogunk egy taxit, és megyünk azzal. Csak tudnám, hol lehet itt vadászni egyet?

– Ági aktiváld magad, és kérdezz!

Nem kellett, mert mintha meghallotta volna őket a mindenható, beállt egy éppen melléjük. Ági odaintett, és gyorsan elindultak.
Németül is beszélt a sofőr, úgyhogy könnyedén ment minden. Bő húsz perc múlva, az Óváros kapuja előtt álltak, és a belépőjegyet vásárolták.