Vízesés 55.

Elballagott a színpadhoz. Gyermekeknek szóló műsor szórakoztatott, egyik csöppség aranyosabb volt, mint a másik. A forróság hamar a pulthoz szólította.

Egy hideg sörrel megajándékozta magát, és bámészkodott. A medencékben csúszda, a kisebbeknek vízi játékok, láthatóan élvezték a pancsolást, ugrálást. A másik medencében vízi tornát tartottak a felnőtteknek, pattogós ütemű zene kíséretében.

Egy férfi szólította meg németül, és érdeklődött, esetleg érdekli egy masszázs? Megegyeztek a holnap délelőttben, és meglepetésként Áginak is rendelt egyet.
Nem igazán hitte, hogy hatalmas örömet szerez vele, ugyanis a hátvakarászást inkább előnyben részesíti, mint, hogy gesztrálják a testét, de talán aláveti magát, egy gyúrásnak.

Tiborékat ma, még nem látta. Valószínű, ők is a parton vannak, majd kiderül.

Sok Magyar szó, beszélgetés csapta meg a fülét. Nyugodtan elmondhatná, ha nem Bulgáriában lenne, hogy olyan a közeg, mint a Balcsin.
Jó kis hely az is. Hiába szólják le többen, és főként azok, akik megengedhetnek tengert maguknak, hogy pocsolya, hogy drága, hogy koszos, és hasonlók. Emlékszik milyen nagy szó volt régen az, ha valaki eljutott a Balatonra. Valljuk csak be őszintén, sokan saját hazájukban egyetlen egyszer sem jutottak még el oda. Szomorú valóság.

Ági, már másodszorra mártózott meg a hűs habokban. Akár mennyiszer lépdelt befelé, a hideg átjárta testét, pláne, hogy a Nap felforrósította. Mindez addig tartott, amíg bátorságot merítve nyakig megmártózott. A napszemüveget, a homlok fölé tette. Egy nagy hullám viszont lesodorta. Egy pillanatig még látta, majd elnyelte a víz. Igyekezett utána kapni, de már késő volt. Bosszankodott, hogy lehetett ennyire buta, miért nem tette bele a táskájába?

Visszasétált, és legszívesebben tárcsázta volna Attilát, de eszébe jutott, felesleges meló lenne,
hiszen nincs is nála. Tud ez az ember valamit. Pedig nem akarta volna semmi pénzért ugráltatni. Különben is mindig hasonló dolgok miatt történik meg, hogy utána hellózik.

Számtalanszor elmondta neki, hogy van két lábacskája, amit illik használni olyan esetekben, ha meg kell oldani valamit. Nem mindjárt S.O.S. telefonálni. Igaza van, de …

A napernyőt igyekezett úgy fordítani, hogy a szemébe ne süssön eszeveszettül a Nap. Eldöntötte ebéd után vásárol egyet, amúgy pedig mintha meg is unta volna már. Két éve használja. Ezzel, le is nyugtatta magát. Így kell ezt csinálni. Fordult kissé oldalra elégedetten.

Arra lett figyelmes Attila, hogy valaki kiálltja a nevét. A hang irányába fordulva észlelte Tibort. Kalimpált a kezével, egy asztalnál ültek Orsival. Odasétált hozzájuk.

– Hát te? Egyedül vagy? Ági lent van a tengernél, én egy kicsit feljöttem körülnézni.
– Mi ma itt táboroztunk le, éppen hogy sikerült, két ágyat halászni. Orsi bőre szépen megpirosodott.
– Neked vigyáznod kell a napozással, mert estére pecsenye leszel.
– Pedig magamra kentem egy csomó kencét. Igen, vigyáznom kell, mert nagyon fehér a bőröm.

– Egy Horvátországi nyaraláskor, Ági levitte a matracot a szikla tövébe, és ott ücsörgött, estére ragyogó színe lett. Kakaóvajat használt akkor. Egyik barátnője másnap vele tartott, hiába mondta Ágnes, hogy nagyon fehér a bőre, és baj lehet. Konok volt a lány, nem fogadta meg a hallottakat. Estére, vörös lett, éjszaka lázas. Két napig ki sem tette a lábát a partra, nagyon beteg lett. Ráadásul cafatokban hámlott le a bőre.
Csak okulásként meséltem el.

-Igen, vigyázok, van még idő összekapni a színt. Egyébként mi holnap átmegyünk Tiborral Törökországba. Holnap után este, pedig a Bolgár est lesz.
– Hú, azt nagyon várom! –dörzsölte össze Attila a kezeit. Meg kellene néznem Ágit. Viszek valami innivalót neki. Jöttök velem?
– Inkább találkozzunk ebédnél, és utána lenézünk veletek. Megnézzük a vízi játékokat. Talán ki is próbáljuk ma. Mit szólsz?
-Rendben! Foglaljatok asztalt, együtt megkajálunk, és utána a lányokat felreppentjük. – nevetett.

Abba maradtak, hogy fél 1-kor az étteremben keresik egymást. Attila hideg narancsos sörrel ballagott le a partra. A homok égette a bőrét, ahogy áramlott lépteitől a saruba.

Ági hason feküdt. A hideg poharat a derekához érintette, a lány akkorát ugrott, mint egy tornászbajnok.
-A frász hozod rám! Bolond vagy?! – sápitozott. A szomszéd ágyon heverészők összemosolyogtak Attilával.
-Itt a kívánság drágám, narancsos sör. Járt hozzá, egy kis meglepi is.

– Kellemesebbet ki sem találhattál volna, mint a derekamat cirógatod ezzel a jeges pohárral. Na megállj csak! – és egy jó nagyot húzott a pohárból.
– Nem elég, hogy a szemüvegemet elnyelte a víz, még te is így kedveskedsz.
– Igen? Hogyan került a vízbe? A fejem tetejéről, egy hullám lecsapta, és huss!
– Ügyes! Nem tanultad meg, hogy kütyükkel nem fürdünk?

– Ha eddig nem, most már biztosan. Veszek egy másikat, úgyis untam már. A telód pedig vészhelyzetkor is a szobádban pihen, úgyhogy erről ennyit. – évelődött.
-Hála nekem, hogy volt annyi eszem. Most futkoshatnék szemüveget mustrálni neked. Ismerem a barátnőmet.

Ági nevetett ezen, és jól tudta, hogy igaz van.

-Na, látsz valami színváltozást rajtam? Attila megfordult kémlelt jobbra-balra, majd visszafordulva mondta.
Elnézést kisasszony eltévesztettem valamit, az én barátnőm, nem egy néger nő.

-Szemtelen vagy! Tudod?! Nagyon is szemtelen. – nevetett. De tényleg, kaptam magamra valamit?
-Estére megmondom. Jó lesz úgy?

-Van választásom?- vonta meg a vállát. Gyere a vízbe! Kézen fogta és indultak. Úszkáltak, nevetgéltek.

Délután felszálltok Orsival oda, fel. – mutatott az ég felé. Komolyan? Ma? Hú, de jó lesz! Izgi!
Ti is? Nem, mi Jetskizünk addig a Tiborral. Orsi nem mondta, hogy nem ül fel? Nem, amúgy pedig kötelező.

Most úszkálunk egyet, aztán meg kell szárítkozni, mert lassan ebéd. Foglalnak helyet nekünk az étteremben.