Vízesés 8

Ágnes éjszaka többször felébredt, idegen volt az ágy, a környezet. Talán a fáradtság is hozzásegített ahhoz átessen a túlsó végletbe. A reggeli elalvástól is tartott, semmiképpen nem fordulhat elő későn ébred fel.
Az üzenetet elolvasva, amit Attila küldött, jó érzéssel fogadta. Jó volt olvasni, holnap hívni fogja, tud is már mesélni erről-arról. Újdonsült barátnőjéről biztosan.
Jópofa csaj, isteni szerencse, ebben a faluban dolgozik ő is. Éppen lehetett volna más személy is a buszból, például az a nagyszájú parasztasszony féle, vagy az a piszkafalábú sóbálvány, aki mögötte ült.
Ahogy végigpásztázta az arcokat emlékezetből, hát… az biztos, hogy mázli Evelin.
Tamás is felmerült a gondolataiban. Igazán rendes Tőle, hogy odaadta az elérhetőségét, ha baj történik, hívhatja azonnal.
-Mi bajom lehet?-tűnődött. Hálás érte, titkon bízott abban, nem kell igénybe vennie az efféle segítséget.
Forgolódott jobbra, majd balra, még arra emlékezett, fél hétkor ébresztő. A vekkert felhúzta, amúgy addig szól ameddig a gombot nem nyomja le. Kispárnáját a feje alá gyűrte, és mély álomba zuhant végre.
Az óra élesen adta tudtára az ébresztőt.- Jól van, jól van, fent vagyok már-motyogta, és kotorászott felé, hogy elnémítsa. Kikászálódott az ágyból, felhúzta a redőnyt, a hirtelen fénytől hunyorognia kellett. Szépen sütött a nap, mintha ő is köszönteni akarná az idegen Földön. Magára kapta köntösét, és kiment a fürdőszobába. Miután végzett, automatikusan nyúlt a neszesszeres táskája után, az arckrémet elővette, majd arra gondolt, sminkelni nem feltétlenül muszáj. Egyedül a nappali krémet masszírozta be arcbőrébe. Ezt a műveletet nem lehet kihagyni, aránylag száraz a bőre, kell a vízhatású hidratálás.
Felfedező útra indult a konyha felé. A kávét feltette, közben körülnézett nagyjából mekkora a felszereltség. Sokkal több minden megtalálható, mint odahaza az ő konyhájában.
A kávét a teraszon kortyolgatta el, kényelmesen elhelyezkedett a székben, rágyújtott, és lassan engedte ki szájából a füstöt. Arra gondolt negyvenkét napot fog itt eltölteni. Amennyiben végig bírja csinálni, nagy baj már nem lehet. Céllal érkezett, pénzt akar keresni, könnyebbé szeretné tenni
az életét. Pár évről lenne szó, aztán vissza a vállalkozáshoz, teljes erőbedobással. Ha reményei szerint alakul minden, addigra odahaza is valamelyest változás állhat be, pozitív értelemben, a pénzpiacon. Egyébként is amikor odahaza lesz dolgozik. Semmit nem égetett fel maga után. Kiesnie sem szabad az üzleti életből, hiszen szinte napról napra változik minden. Rutinja volt bőven, és valljuk be naprakésznek lenni sem egyszerű feladat.
Ezt várta el beosztottjaitól is, előtte azonban ő mérettette meg tudását. Másként hogyan követelhetett volna? Rengeteg vizsga volt mögötte. Szigorú volt, és ami a fontos következetes. Jó vezetőnek tartották. Akit az irodai szobájába behivatott, annak tartania kellett attól a pár perctől. Mert nem volt vicces. Több sem volt, de azt átélni sokkal hosszabbnak tűnt. Utána minden helyére állt a fejekben, és a csoport dolgozott szépen.
Volt, hogy említette, szeretni sem kell őt, csupán egyetlen napon, amikor a számlatömbbe beleíródnak a hatjegyű számok. Minél kövérebbek voltak számok, annál szélesebb mosoly ült az arcokon…
Amit végiggondolt, a múltnak egy darabkája. Most másé a szerep. Előre kell nézni, nem tekintgetni
múltba. Abból megélni nem lehet. Nyalogatni sebeket pedig nem érdemes.
Ápolás, mosás, főzés, takarítás, a főszerep a repertoár ebből áll. Nincs ebben semmi kínai. A szokásokat, beidegződéseket kell figyelembe venni, aztán pár nap és megy minden szépen.
-Ma felfedezek mindent a házban, sokat beszélgetek a nénivel, szeretném ha elfogadna…- mélázott el.