-Azt sem tudom, éhes vagyok-e még? gondolkodott Ági hangosan. A fejem már nem is attól fáj, hogy bevertem, de egyáltalán elbotlottam, vagy megcsúsztam? Így erőteljesen gondolok vissza, csengettek. Még csodálkoztam is magamban, hogy ilyen hamar visszaérsz. Biztosan azaz idétlen papucs az oka. Evelin kint rábeszélt, hogy vegyem meg.
A lábamon jól áll, de igazából kemény, nem annyira kényelmes, és ott is egyszer majdnem elestem benne.
Hajítsuk ki otthon a kukába. Van papucsod éppen elég. Volt bőven mindenféle lábbeliből, Ági szenvedélyes gyűjtője volt. A ruhatárához a színek harmóniája miatt is, és kedvtelésből is vásárolta a cipőket. Szinte leste a kínálatot, és leginkább akkor vásárolt, amikor leárazást tartottak. Akadt bőven kedvére való. Előnybe részesítette, a nőies, kissé magasabb sarokkal rendelkező lábbeliket, mivel alacsony a termete, valamelyest emel
rajta, és nem utolsó sorban ízléses, egy női lábon a magasabb sarok Azt hiszem az lesz a sorsa. Most akkor hová megyünk ebédelni? A Diófába , és a gyomrom korog, émelyeg, nagyon éhes vagyok-válaszolt Attila, és közben magához húzta a lányt. Ugyanis, ha nem kerülök étel közelébe, felfallak Téged, és gyengéden Ági vállába harapott. Mosolyogva ültek az autóba, Ági szeretett volna vezetni, mert már régen tette, de úgy érezte pár napig még emiatt a baleset miatt, nem vezet. Majd utána bepótolja. A kis Ford bent állt a garázsban. Elhatározta, most amikor hazaérnek megnézi, és holnap áttakarítja a portól, ha minden rendben lesz. Arra lett figyelmes bekanyarodnak az ismerős étterem parkolójába. Tanakodtak hová üljenek, a kerthelyiségbe, vagy be az épületbe, míg úgy döntöttek, kint maradnak, a friss levegőn.
Az orrukat, megcsapta a finom illat, beindult a korgó gyomor, és Ági is kedvet érzett már egy ebédhez. Helyet foglaltak, szinte pillanatok alatt ott volt a pincér, étlappal a kezében, és elkezdte felvenni a rendelést.
– Mit innál Ági?-kérdezte
– Tudod mit innék legszívesebben? Egy jó hideg barna sört. Akkor rajta azt kérek Neked,.én pedig iszom Tonikot, és kettőt hozzon ki legyen szíves belőle. A saláta szabadmerítéses ebben az étteremben, tetszés szerinti adagban. Az étlapot böngészve
igyekeztek a lehető legfinomabbra koncentrálni.
-Tudod? Szinte nem is tudom mit egyek? Legszívesebben Pacalt ennék, de csábít, a sült csülök is, meg a Gordon is, de még a Túrós csusza is. Ott kint egyszer ettem Pacalt, de savanyúan készítették, ami egyezett, az maga a Pacal volt, semmi több. Végül is Ági rendelt egy adag sült csülköt párolt káposztával, és burgonyakrokettel, Attila egy sajtszószos sültet rizzsel.
-Nagyon jó, hogy itthon Vagy. Azt hiszem a távolság az elérhetetlenség jobban megkínzott, mint hittem volna. Hétfőn beindul a meló, ha minden jól megy két hét és lezavarjuk, akkor utazunk valahova. A neten nézünk egy utat, és csomagolunk.
-Menjünk Görögországba, és ne busszal, mert azt nem élném túl, repcsivel pedig pillanatok alatt ott vagyunk. Vágyom a tengert, vágyom, hogy kint feküdhessek a Napon, és a bőrömön játsszon a Napsugár.
-Menjünk akkor oda, Rád bízom-felelte Attila.Én is azt gondoltam repüljünk, minden egyszerűbb úgy. Amíg Te napozol, én olvasgatok melletted, a napernyő alatt. Nem szereti a Napfürdőt, de örömmel el lesz mellette. Tengerre néző szobát kell rendelni az a legszebb.- lelkesedett Ágnes két falat közben.
-Naná, hogy olyant, szeretnék kikapcsolódni, élvezni minden pillanatát a szabadságunknak. Nem lesz óracsörgés, nem lesz hajtás, semmi más nem lesz, mint pihenés, evés-ivás, és úgy foglak szeretni, hogy beleremeg minden porcikád. -mosolyodott a lány szemei közé, és odasúgta Szeretlek!
Közben jóllaktak, fizettek, még beszaladtak egy cukrászdába két habos csodáért, az idő szépen eljárt, mire hazaérkeztek. Ági megleste az autót, végigsimította a kezével, és hangosan mondta, holnap kezelésbe veszlek, és Kedden útrakelünk mi ketten,
– Hová mész kedden?- kérdezte Attila.
– Betelefonálok a céghez hétfőn, az Ibolyának, és beugrom meglepinek, a keddi értekezletre. Kíváncsi vagyok mi a helyzet itt a pénzpiacon, többek között, mit hallani a devizahitellel kapcsolatosan, meg egyáltalán, ki dolgozik még ott, mennyire megy az értékesítés. Vágyom látni őket, és beszélgetni egy nagyot.
-Jól teszed, foglald is le magad napközben, de arra vigyáz, az energiád ne vesszen el estére.
– Ügyelek a részletekre Uram, bújt hozzá, és egy puha csókot leheltek egymás ajkára.
A lakásban kényelmesen elhelyezkedtek a kanapén, a távkapcsoló beindított egy filmet, de azt senki nem nézte. Egymás karjaiban találták magukat, ami repítette őket a csodálatos végtelenbe.
10 hozzászólás
Szia!
Igyekeztem pótolni a lemaradást 🙂 hajrá várom a folytatást 🙂
szeretettel-panka
Szia!
Írom, most van időm egy darabig, jönnek a hosszú esték! 🙂 Köszönöm szépen!
Szeretettel:Marietta
Kedves Marietta!
Szeretem a happy end-es történeteket, de azért arról az Attila féle kisérletről még egy kicsit bővebben olvastam volna…
A történet elején még olyan fontosnak tűnt a számára. Talán még visszakanyarodsz?
No majd meglátjuk. 🙂
Judit
Kedves Judit!
A következő részben indul a munka is. Fontos igen, hiszen lényeges része az írásnak.
Szeretettel:Marietta
"…ami repítette őket a csodálatos végtelenbe." > itt inkább azt írnám hpgy elrepítette.
most találtam meg az újabb részeket. Várom a folytatást.:)
Szia!:-)
Van benne bőven javítani való ajaj!! Örülök, hogy ilyen kitartó vagy, készül, mint a luca széke. Egy részt megírtam már, még kellene hozzá legalább kettő, hogy érdemes legyen feltenni, csak az időm engedné. No.. majd egy éjszakai műszak megoldja:-)) Köszi!
Szeretettel:Selanne
Kedves Metti! Valami hasonlót írtam a Facebook- megosztóra is.Majdnem úgy véleményezem mos: "nem tudtam letenni" a Vízesést.Először a hasonló témájú cikkeidet olvastam el, aztán azoknak ezt a csodálatos megjelenítését.Az Arthemisnek írtakra reagálva: ez azt jelenti, hogy még nem tartod lezártnak? Ha így van, még inkább furdal a kíváncsiság! – Józsi
Nem is gondoltam volna, hogy olvasod a Vízesés-t 🙂 Szó mi szó, lassan haladok, mert amikor elkezdtem több volt az időm, és nem gondoltam, hogy ez másként lesz. Szeretem írni, elképzelhető, hogy írás szempontjából erre fogok most koncentrálni. Örülök, hogy tetszik, és annak méginkább, hogy nehezen tetted le,.Köszönöm szépen!:-)
Szeretettel:Metti
Már valami félrelépésektől tartottam, de ez idáig minden a legnagyobb rendben alakul…
Na, még egyszeri nekifutásra beérlek, ha nem iparkodol…:)
Majd jövök hamarosan…
Szeretettel
Ida
Tuti, hogy beérsz, mindenesetre köszönöm, hogy olvasod!:-)
Marietta