(Volt egy pillanat…)

Volt egy pillanat, mikor számomra megszűnt, a gravitáció.
*
Elég félelmetes lehetett, fáradtan, kialvatlanul,
egy 58 éves, szerelmes férjes asszony,
egy pici faluban, aki nem tud uralkodni az érzésein, az indulatain.
A végén már tettein sem,
s TITKOT kell tartania.
*
A testem jelzi, ha valami nem az én utam, vagy nem időszerű.
*
Z.-nek.
Egyetlen voltál, akiért lemondtam volna magányomról, de fiamról soha.

*
Forr a bor, pezseg!
A harag, a düh eltávolította Anyukámat, mint egy dugót.
A szerelem eltávolította félelmeimet.
Vélt elvesztésed megnyitotta, a legtisztább érzések útját, a valódi szeretetet.
Megszűnt bennem a fájdalom, és a félelem a fájdalomtól.
Már merek szabadon szólni hozzád.
NEM KELL elmondanom semmit, és NEM KELL kerülnöm a fájdalmat,
amit az őszinteség okoz.
Sajnálom, hogy nem lehettél hozzám teljesen őszinte úgy, hogy meg ne büntesselek érte.
*
Mert engem, így neveltek, félelemre, hazugságra.
Ezennel, ezt a láncot megszakítom.
Febeből FEBERT LIFEBELT lettél, és élvezed minden bizalmamat.

Ez nem egy kötelezően megelőlegezett, a civilizáció által kivívott bizalom,

hanem, megdolgozott, kiérdemelt bizalom, ami csak a tiéd,

mert te ért-tetted meg velem, általad lett részem benne,

hogy az intimitás lényege; merjünk sebezhetőek lenni!

*

Azt még nem tudom, hogyan szerzem meg, a Te bizalmadat,
de pillanatnyilag, ez a legfontosabb, legértékesebb dolog számomra.
Talán azért, mert nem rendelkezem vele.
Azért nem beszélek a bizalom visszaszerzéséről,
mert amit tőled kaptam, az, az idősebb nőknek járó bizalom volt,
amit ők vívtak ki maguknak, ezért az övék és nem az enyém.
Nem én érdemeltem ki, nem én dolgoztam meg érte.
Ezért pazaroltam el. Ezért nem becsültem.
Pedig elég szilárd volt, most már tudom.
Építhettem volna rá.
•
Mert mi is történt valójában?
A célnak, hogy megfeleljek, feláldoztam, a PILLANATOT.
A pillanat eszközzé vált, s mint ilyen, nem volt a részem.
A cél, az elme szüleménye, FÉRFI MINŐSÉG.
Ebben, az erő uralta, férfiak által irányított világban, bennünket,
nőket is erre próbálnak tanítani.
Anyukámnak, célja volt velem, ezért eszközzé váltam az ő számára, s így tovább, mások eszközévé.
A NŐI MINŐSÉG MÁS! A szív útjai nem vezetnek sehová, önmagukba visszatérőek.
A szívnek nincs célja, csak szeretni vagy gyűlölni tud.
ÉN, NEM is GONDOLTAM, hogy EKKORA BÖLCSESSÉG LAKOZIK BENNED!
Ezért, odaadtad magad eszközül a pillanatnak.
De itt vagyok én!
Hogyan adtam volna magam oda eszközül a pillanatnak, amíg nem is tudtam,
hogy eszköz vagyok?
De Te, megért-tetted ezt velem!
Ez az egyik fontos felismerés.
NEM VAGYOK SE SOK, SE KEVÉS, PONT ELÉG VAGYOK a PILLANATNAK!
•
Amikor megkérdeztem, -HOGY VAGY?
Azt mondtad –VAGYOK.
Nem is sejtettem, nem is sejtetted, hogy ISTEN szól belőled, általad.
Az Ő eszköze vagy.
ESZKÖZÖK VAGYUNK EGYMÁSNAK – mondtad.
S nem tudtam mit beszélsz, hogy szavaidnak van egy magasabb rétege.
Akkor ez nekem furcsán hangzott, de most nyert értelmet,
s átérzem, átélem, ennek igazságát!
ÁLTALAD ÉLEM ÁT, SAJÁT ISTENI MIVOLTOM!
A legmagasabb rendű állapot, a SZERELEM.
A legtökéletesebb, s egyben a legtermészetesebb is, amit átélhetünk.
Ezért hívja az Atya Krisztust, szerelmetes fiának.
„Ez az én szerelmetes fiam, ma nemzettem őt" így szóltak a régi evangéliumi kéziratok, és igazság szerint ennek így is kellene állnia az evangéliumokban./Wikipédia/

A SZERELEM, a LÉLEK ORGAZMUSA.
Átéltem!
De Te, még Istenkereső vagy!
Még nem kaptál kegyelmet.*
Csak az orgazmusban találkozol ISTENNEL, önmagaddal.
Megértem, ha nem szereted a papokat.
Éket vernek közéd, és a LEGFELSŐBB LÉTEZŐ közé, leválasztanak magadról.
Ebben a pillanatban értettem meg, mi a kegyelem, s hogy nem kell keresnünk a
TEREMTŐT, mert nem mi találjuk meg ŐT, hanem Ő talál meg minket!
ÍGY VÁLUNK MINDKETTEN, a TEREMTÉS ESZKÖZÉVÉ!

*Később, véletlenül tudtam meg, hogy tévedtem.