Volt egyszer egy lány II.

Gyerekkorában kigyógyult a leukémiából… azután évekkel később visszatért a betegsége, de akkor már nem tudtak segíteni. Jól tudta, ezért csak az utolsó időkre ment kórházba, ahogy ő hívta: az ártatlanok börtönébe. Ez a fejezet az első kórházi napok egyikéről szól.

Kórházban I.

Kora reggel keltem, már akkor ezerfelé cikáztak a napsugarak. Próbáltam erőt venni magamon, próbáltam a frisseség és a bizakodás álarcát felvenni, de ez most nehezebben ment, mint valaha. Úgy éreztem, mázsás, láthatatlan súlyokat cipelek…

Beértem a kórházba, a szobába, ahol ő sápadtan feküdt. Amint meglátott, kitörő örömmel kezdte:
– De jó, hogy itt vagy! Már majdnem kezdtem unatkozni! Hoztál CD-ket? Könyveket? Gyümölcsöket? – Meg se várta a választ, már a neki hozott táskában kutatott. – Zöldalma, remek! Pont erre vágytam!
Igyekeztem felkutatni a vonásaiban valamiféle erőltetett jókedvet, de ő most is őszintén örült. Nem kellett sok idő, hogy minden fájdalmam és aggodalmam száműzze. Aztán már együtt nevettünk, pont úgy, mint hetekkel, hónapokkal ezelőtt.

Aztán a szobában hirtelen sírni kezdett valaki. Mindketten odakaptuk a fejünket: egy fiatal, színes fejkendős lány volt.
– Mi a baj, Drága? – kérdezte a barátnőm olyan kíváncsi, közvetlen hangsúllyal, hogy a lány a meglepődéstől abba is hagyta a bőgést.
– Anyú… hiányzik – szipogta.
– Szereted a verseket? – faggatta tovább, mire a lány bólogatva közelebb jött. – Akkor írjunk egyet! Kata, ha elekadok, segíts!
És belekezdett, valahogy így:

"Ők is sírtak, az istenek,
Így lettek sósak a tegerek…"

Rímekben beszélt, kitartásról, barátságról és bátorságról. A lány pedig néha besegített az "írásba", közben pedig már mindhárman nevettünk egy-egy félresikerült rímen.
– Nagyon ügyesek vagytok! – jegyezte meg a lány, mikor már befejezettnek tekintettük művünk.
– Ó, hát, mindhárman ügyesek vagyunk! Nélküled nem ment volna! Mi a neved?
– Noémi – felete a lány.
– Az nagyon szép név, tudod, mit jelent?
A lány megrázta a fejét.
– Ha jól tudom, "gyönyörű"*.
Noémi a fejkendőéhez nyúlt, de még mielőtt még bármit is tudott volna mondani, barátnőm megelőzte:
– Van pár csodálatos színésznő, akik egy szerep kedvéért levágatták a hajukat. Teljesen, mégis gyönyörűek voltak! Például abban a katonás filmben a Bruce Willis volt felesége, hogy is hívják?
– Demi Moore – segítettem. – Na meg a vérbosszús filmben is az a lány.
– Tényleg? – Hitetlenkedett Noémi.
Mindketten bólogattunk, mire a kislány szeme bepárásodott a meghatódástól.

– Neked mit jelent a neved? – kérdezte kis idő elteltével barátnőmtől.
– Győzelem.
A lány még kicsit könnyes szemekkel elgondolkodott:
– És mi egy csapatban vagyunk? – Nem értettük, ezért folytatta. – Ha te győztes vagy, akkor én a te csapatodban szeretnék lenni!
Barátom elmosolyodott.
– Hát persze! Egy ilyen verssegítő gyönyörűség pótolhatatlan lenne a győztes csapatból!

Furcsa volt ezt a két embert nézni. Az idősebb már jól tudta, hogy számára már nincs remény, s mégis lelket öntött a fiatalabba. Hiszen tudta, hogy egy ilyen küzdelemben rengeteget számít az akaraterő és a hit. Nem volt féltékeny, hogy a kissebb talán meggyógyulhat, míg ő nem. Egyszerűen segíteni akart…

Talán példát vehetnénk róla…

* Noémi héber eredetű női név, jelentése: gyönyörűségem