Volt köztük/első rész

Volt köztük valami vágy, érzelem, nevezzük bárhogy, ám tudták, hogy nincs miért felrúgni azt, ami biztos. Egyik társ sem érdemelné meg, hogy megcsalják, legalábbis Szilvi így gondolkodott. Sándor rendes és hű férje volt. Szerelemből ment hozzá és nem is bánta meg. Érzelmek jönnek, érzelmek mennek, Sándor a csalódást nem érdemelné meg. Zoli, Sándor barátja volt, a felesége pedig Liza, aki kellemes, kedves, művészi lélek. Rövid ismeretség után össze is barátkoztak. Megbíztak egymásban, kapcsolatuk őszinte volt és tiszta. Mindezek ellenére, ha Zolival megérkeztek hozzájuk, Szilvi úgy érezte magát, mint egy szerelmes fruska. Szinte félt ránézni a férfire, de ha mégis megtette, még inkább zavarban volt, mert azt érezte, hogy a férfi is viszonozza az érzéseit. Milyen érzéseit? – tette fel magának a kérdést. Nyilván, valami kalandét, hiszen az a legtöbb férfi életébe belefér. Viszont ő hogyan nézne azután a férje és a barátnője szemébe? Ráadásul félre is értheti a férfi tekintetét. Akkor érezte jól magát, ha csak Lizával találkozott. Tőle tudta meg, hogy Zoli csodás férj, aki nem csak okos, jól kereső, hanem az ágyban is szuper. Liza évek eltelte után is szerelmes belé, el se tudná képzelni az életét nélküle. Egyetlen egy problémájuk van csak, hogy nem jön össze a baba, akire pedig mindketten nagyon vágynak. Az ő férje is jó és odaadó, igaz, hogy nem olyan aktív, de tény, hogy figyelmes és mindenben igyekszik megfelelni, a kedvére tenni. Jobban örülne annak, ha a férje és a barátja között valami affér miatt megszakadna a kapcsolat, mert számára veszélyes ez a helyzet. Úgy érzi, hogy rajta nem múlik semmi, ha Zoli közeledne hozzá, nem tudna nemet mondani. Egyik nap Sándor elutazott egy konferenciára. Zoli pedig beállított, mondván, nem tudta, hogy nincs itthon a barátja. Szilvi nem akart udvariatlan lenni, invitálta, hogy jöjjön be. Egy ideig csak ültek és szó nélkül nézték egymást. Majd Zoli felállt, odament hozzá, átölelte, a karjaiba vette és bevitte a hálószobába. Megtörtént az, amire mindketten vágytak. Nem tudtak betelni egymással. Újra és újra átélték azt, amit egymásnak nyújtani tudtak. A férfi elmondta, hogy Liza kórházban van kivizsgáláson, és mivel az ő férje csak három nap múlva érkezik haza, együtt maradtak. Mindketten szabadságot kértek és egymással töltötték az éjszakákat és a nappalokat. Szilvi úgy érezte, mint ha nászúton lenne, ahol nincs más, mint ő és a férfi, a vágyaik és annak beteljesülése. A rendelkezésükre álló idő minden percét ki akarták élvezni. Az utolsó forró csók és a mindent elsöprő fergeteges szerelmeskedés után szinte fájt az elválás. Sándor este érkezett meg és hozott magával egy gyönyörű rózsacsokrot. Vágyott az asszonyára, és ezt a vágyat Szilvi is viszonozta, hiszen a férje nem tehetett arról, hogy ő már napok óta mást se tett, mint hogy a vágyainak élt. Ment az élet a megszokott kerékvágásban, mikor is két hónap után Szilvi úgy érezte, hogy babát vár. Igen, de kitől? Egyik kapcsolatában se védekezett. Zolival azért nem, mert nem számított a férfire, a férjével meg azért nem, mert nem bánták volna, ha beköszönt a gyermekáldás. Zolival egyébként az ominózus eset óta nem találkozott. Sándor mesélte el, hogy a barátja megosztotta vele azt az örömhírt, miszerint a sikeres kezelésnek köszönhetően Liza végre édesanya lehet, hiszen minden vágyuk az, hogy gyermekük szülessen. Valahogy most ennek a hírnek Szilvi nem tudott őszinte szívből örülni. Ezek szerint Zolinak mégiscsak arra kellett, hogy ha már a felesége kórházban van, akkor legyen kivel kiélnie a vágyait. És neki? Neki vajon mire kellett Zoli? Mégis, mit várt egy ilyen kapcsolattól? Liza csodás nő, okos, szép, intelligens, ráadásul szereti a férjét és hűséges is. Ő az, aki ledér, aki kapható, aki belemegy egy ilyen kalandba, ami nem került a férfinek semmibe se. Hiszen a saját lakásukba jött. Se udvarlás, se eljegyzés, se házasság. Még szerelmi vallomás se hangzott el. Semmi, csak a buja, vad, érzéki vágy. Egyébként, ahogy végig gondolta az eseményeket Zoli egyszer se ejtette ki a száján azt, hogy szereti, csupán azt, hogy kívánja. És ő? Vajon ő képes volt azt mondani, hogy szereti? Hiszen Sándort szereti. Nem emlékszik rá. Talán igen, talán nem. Elvette az eszét a vágy, vonzotta a férfihez, kívánta a változatosságot, kíváncsi volt arra, hogy milyen egy szuper férfi, ahogy Liza nevezte őt. Szuper volt, ez való igaz, de megérte-e? Ráadásul hogyan tovább? Akarja-e őt újra, és ha igen, akkor két férfivel tart kapcsolatot? Folyamatosan felszarvazza a férjét és kijátssza a barátnőjét? Ha megteszik, akkor hol, mikor, milyen gyakorisággal? Ha Lizának gyermeke lesz, akkor ő „helyettesíti” az ágyban? És ha nekik lesz? Tényleg, ha netán valóban várandós, akkor hogyan fog lépni? Sándor örülne neki, de ha nem tőle van? Egyik nap Liza felhívta telefonon, hogy összejöhetnének valahol egy kis dumcsira. Van egy meglepetése, de arra is kíváncsi, hogy mi van Szilvivel, hiszen már több mint két hónapja nem találkoztak. Zoli iszonyúan elfoglalt, így azt nem ígéri, hogy őt is magával tudja hozni, de legalább egy csajos találkozón fesztelenebbül tudnak diskurálni. Szilvi igent mondott, bár rosszul esett neki, hogy ezek szerint Zoli nem kíváncsi rá, de erre majd kerít alkalmat, hogy négyszemközt beszélje meg a férfivel, hogy akkor most mi van köztük. Mivel Sándor ismét elutazik néhány napra – milyen jó lett volna Zolival tölteni azt az időt – azt ajánlotta, hogy Liza holnap délután jöjjön át hozzájuk, akkor nyugodtan és fesztelenül tudnak beszélgetni. Kíváncsi a meglepetésre, várja már, hogy találkozzanak. Liza remekül nézett ki. Mindig is csinos volt, de most ez több volt egyszerű csinosságnál, ugyanis ragyogott a boldogságtól. A nyakába ugrott és úgy mondta, hogy gyermeket vár és igaz, hogy még nem időszerű, de mégis megkéri rá, hogy vállalják el a keresztszülőséget, hiszen mindkettőjüknek ők a legjobb barátaik. Természetesen, majd ha Zoli is időt tud szakítani, valamint Sándor is itthon lesz, akkor erre a felkérésre egy hivatalosabb formában is sor kerül. Ő most egy kicsit elébe szaladt az eseményeknek, de csak azért, mert annyira boldog. Szilvi, bár sohasem tartotta magát színészi alkatnak, mégis megpróbált lelkesedni, ami nyilván, ha nincs semmi a füle mögött, őszinte lehetett volna, hiszen valóban kedvelte Lizát és miért is ne osztozott volna az örömében? Ráadásul ugye ő, nem lelkesedhet a saját terhessége miatt és meg se oszthatja senkivel, mivel fogalma sincs, hogyan tovább. Mit szólt hozzá Zoli? – kérdezte Szilvi.