Volt köztük/nyolcadik (befejező) rész

Eszter minden vágya az volt, hogy orvos lehessen. Már gyermek korában is „gyógyította” a babáját, amihez ajándékba orvosi felszerelést kért. Később ez az érzés egyre jobban a hatalmába kerítette. Tudta, hogy ehhez nem elég egyszerűen jó tanulónak lenni, hanem ki kell válnia a többiek közül a stabil és következetesen jó eredményeivel. Törekvésének, szorgalmának és végül, de nem utolsó sorban a tehetségének köszönhetően elsőnek nyert felvételt a Szegedi Orvostudományi Egyetemre. Itt ismerkedett meg Ákossal, aki évfolyamtársa volt. A jóképű, ugyanakkor szolid és udvarias fiú első látásra szimpatikus volt, de Eszter semmiféle szerelembe nem óhajtott esni, hiszen akkor mi lesz a hivatással? Ákosnak tetszett a komoly, tartózkodó lány, aki a saját édesanyjára emlékeztette. Volt benne valami kifinomult elegancia, ami már első látásra megfogta. Aztán nem győzte csodálni a lány szorgalmát, alapos felkészültségét. Ő maga egy kicsit lazábban vette a dolgokat, nem csinált nagy gondot abból, ha egy-egy nap kimaradt a tanulásból, hiszen, amikor nekidurálta magát, akkor mindig behozta a lemaradást. Szeretett volna járni vele, de Eszter ez elől mereven elzárkózott. Az előadások előtt, után, illetve a szünetekben azonban sokat beszélgettek, jókat nevettek, egyszóval remekül érezték magukat egymás társaságában. Az első évet sikeresen zárták és ezt Ákos mindenképpen meg akarta ünnepelni a lánnyal, annál is inkább, mert jön a nyári szünet, és akkor talán mégiscsak járhatnak, komolyabbra fűzhetik a kapcsolatuk, mely mindez ideig csak barátságból állt. Ákos ettől többre vágyott. Először is férfi, és mint ilyennek vannak szexuális igényei, bár szerinte a lányoknak is vannak, éppen ezért nem is érti, hogy Eszti miért ilyen ódivatú. Az egyetemen mindenkinek volt partnere. Persze, neki is lehetne, nem egy lány szívesen venné a közeledését, de neki Eszti kell. Eszter úgy tervezte, hogy ha az első évfolyamon sikeresen túljutnak és még mindig tart a kettőjük közötti vonzalom, akkor lehet szó közöttük párkapcsolatról, hiszen arra már ő is nagyon vágyott. Zakynthos szigetét választották ki a prospektus ajánlatai közül és ott töltöttek kettesben egy csodálatosan szép és emlékezetes hetet. Innentől kezdve rendszeresen találkoztak Ákos garzonjában, amit a fiú a szüleitől kapott, hogy ne kelljen albérletben laknia. Úgy gondolták, hogy ha már nem lesz rá szükség, akkor egy kicsit felújítják és eladják, a pénzen pedig azt vesz a fiúk, amit akar. Természetesen Eszter rendszeresen hazajárt, de még egyikük se beszélt a szüleinek a kapcsolatukról. A fogamzásgátló tabletta egy idő után problémát okozott a lánynál, amit aztán az orvos tanácsára el is hagyott. Úgy beszélték meg, hogy három hónap szünet után felír neki egy másik fajtát, hátha azt gond nélkül tudja szedni. Egyikük se örült neki, hiszen a tabletta kényelmes volt, ezt szokták meg, de a lány egészsége mégiscsak fontosabb volt. Reménykedtek abban, hogy idővel visszanyerhetik azt a szabadságot, amit a gyógyszeres védekezés biztosított. Három hónap után az orvos azt mondta, hogy Eszter áldott állapotban van. A lány nem akarta elhinni, hiszen semmi jele nem volt annak, hogy teherbe esett. Nem biztos, hogy megmarad a magzat, nem akarja elvetetni? – kérdezte a nőgyógyász. Nem! Ön is tudja, hogy az élet a fogantatással kezdődik, hogy képzeli azt, hogy orvostan hallgató létemre megöletem a gyermekem? Ha nem marad meg, akkor sajnálni fogom, de a halála akkor nem az én lelkiismeretem terheli. Eszter természetesen mindent elmondott Ákosnak, aki rendre bízott abban, hogy a doki tévedett. Eltelt néhány hónap, már látszott Eszti állapota, és érezte a kicsi mozgását is. Elhatározták, hogy összeházasodnak, és a döntésük megosztják a szüleikkel is. A lány mutatta be először a szerelmét, akik szokás szerint érdeklődtek, hogy ki fia, bórja, majd döbbenten vették tudomásul, hogy Ákos a korábbi baráti házaspár fia. Nem akartak előjönni a farbával, inkább tovább kérdezgették, hogy élnek a szülei, vannak-e testvérei, stb.? Ákos őszintén válaszolt a kérdésekre. A szülei szépen élnek, tisztelik, becsülik egymást. Sajnos testvére nem született. Budapesten érettségizett, majd ide felvételizett Szegedre, ahol azóta tanul. Itt ismerte meg Esztit, aki az első perctől fogva megtetszett neki. Miután Ákos elment, a szülők azon tanakodtak, hogy most mi legyen? Mondjanak-e el mindent, vagy várják meg, hogy a fiú szülei miként viszonyulnak a helyzethez. Végül is ez utóbbi mellett döntöttek. Természetesen Zoltánt és Lizát is érdekelte a lány helyzete, hol élnek, mit csinálnak a szülei, vannak-e testvérei, stb. Lassan, de biztosan összeállt a kép mindkét családnál. Zoltán felvette a kapcsolatot Sándorral, hogy közösen és egységesen lépjenek fel, hiszen ha a párok meg is bocsátottak egymásnak, a barátság és a bizalom közöttük már rég megszűnt. Az lesz a legjobb, ha ez a házasság létre se jön. Zoltán még arra is célzást tett, hogy talán Eszter a gyerekkel akart férjet fogni magának. Ezen aztán jól összevesztek, majd Sándor kinyomta a telefont. Ezt követően mindkét szülő a saját csemetéjével próbált beszélni. Elmondták, hogy volt egy fiatalkori botlásuk, még mielőtt ők megszülettek volna és a sors fintora, hogy épp az ő gyermekeik akarnak egybe kelni egymással. Ákos és Eszter – akik egymással mindent megbeszéltek – szinte egyszerre kezdett bele, hogy miért is kellene nekik elfelejteniük egymást, amin aztán jót nevettek, majd mindkét szülőpárossal közölték, hogy nem a Montague és Capulet korában élnek és a saját bűneik és vétkeik miatt ne őket akarják büntetni. Egyébként meg akár tehetik is, ők két tanúval is össze tudnak házasodni. Így is tettek. Évfolyami barátaik, Réka és Zsolt volt jelen az ünnepélyes alkalmon, amikor kimondták egymásnak az igent. Először Eszti édesanyja enyhült meg, aki arra kérte a lányát, hogy az egyetemet ne hagyja abba, ő szívesen vállalja majd addig a kicsit. Eszti egészséges kisfiúnak adott életet, akit Viktor névre kereszteltek. A keresztelőre eljöttek Ákos szülei, akik bocsánatot kértek a fiataloktól. Teri nénivel madarat lehetett volna fogatni, annyira örült a fiúcskának. Mondogatta is magában, látod papus, ha nem is a lányunk, az unokánk hozott fiút a családba. Csak egészség legyen és békesség, többre nincs is szükség – mondta, és milyen igaza volt.