Eszter minden vágya az volt, hogy orvos lehessen. Már gyermek korában is „gyógyította” a babáját, amihez ajándékba orvosi felszerelést kért. Később ez az érzés egyre jobban a hatalmába kerítette. Tudta, hogy ehhez nem elég egyszerűen jó tanulónak lenni, hanem ki kell válnia a többiek közül a stabil és következetesen jó eredményeivel. Törekvésének, szorgalmának és végül, de nem utolsó sorban a tehetségének köszönhetően elsőnek nyert felvételt a Szegedi Orvostudományi Egyetemre. Itt ismerkedett meg Ákossal, aki évfolyamtársa volt. A jóképű, ugyanakkor szolid és udvarias fiú első látásra szimpatikus volt, de Eszter semmiféle szerelembe nem óhajtott esni, hiszen akkor mi lesz a hivatással? Ákosnak tetszett a komoly, tartózkodó lány, aki a saját édesanyjára emlékeztette. Volt benne valami kifinomult elegancia, ami már első látásra megfogta. Aztán nem győzte csodálni a lány szorgalmát, alapos felkészültségét. Ő maga egy kicsit lazábban vette a dolgokat, nem csinált nagy gondot abból, ha egy-egy nap kimaradt a tanulásból, hiszen, amikor nekidurálta magát, akkor mindig behozta a lemaradást. Szeretett volna járni vele, de Eszter ez elől mereven elzárkózott. Az előadások előtt, után, illetve a szünetekben azonban sokat beszélgettek, jókat nevettek, egyszóval remekül érezték magukat egymás társaságában. Az első évet sikeresen zárták és ezt Ákos mindenképpen meg akarta ünnepelni a lánnyal, annál is inkább, mert jön a nyári szünet, és akkor talán mégiscsak járhatnak, komolyabbra fűzhetik a kapcsolatuk, mely mindez ideig csak barátságból állt. Ákos ettől többre vágyott. Először is férfi, és mint ilyennek vannak szexuális igényei, bár szerinte a lányoknak is vannak, éppen ezért nem is érti, hogy Eszti miért ilyen ódivatú. Az egyetemen mindenkinek volt partnere. Persze, neki is lehetne, nem egy lány szívesen venné a közeledését, de neki Eszti kell. Eszter úgy tervezte, hogy ha az első évfolyamon sikeresen túljutnak és még mindig tart a kettőjük közötti vonzalom, akkor lehet szó közöttük párkapcsolatról, hiszen arra már ő is nagyon vágyott. Zakynthos szigetét választották ki a prospektus ajánlatai közül és ott töltöttek kettesben egy csodálatosan szép és emlékezetes hetet. Innentől kezdve rendszeresen találkoztak Ákos garzonjában, amit a fiú a szüleitől kapott, hogy ne kelljen albérletben laknia. Úgy gondolták, hogy ha már nem lesz rá szükség, akkor egy kicsit felújítják és eladják, a pénzen pedig azt vesz a fiúk, amit akar. Természetesen Eszter rendszeresen hazajárt, de még egyikük se beszélt a szüleinek a kapcsolatukról. A fogamzásgátló tabletta egy idő után problémát okozott a lánynál, amit aztán az orvos tanácsára el is hagyott. Úgy beszélték meg, hogy három hónap szünet után felír neki egy másik fajtát, hátha azt gond nélkül tudja szedni. Egyikük se örült neki, hiszen a tabletta kényelmes volt, ezt szokták meg, de a lány egészsége mégiscsak fontosabb volt. Reménykedtek abban, hogy idővel visszanyerhetik azt a szabadságot, amit a gyógyszeres védekezés biztosított. Három hónap után az orvos azt mondta, hogy Eszter áldott állapotban van. A lány nem akarta elhinni, hiszen semmi jele nem volt annak, hogy teherbe esett. Nem biztos, hogy megmarad a magzat, nem akarja elvetetni? – kérdezte a nőgyógyász. Nem! Ön is tudja, hogy az élet a fogantatással kezdődik, hogy képzeli azt, hogy orvostan hallgató létemre megöletem a gyermekem? Ha nem marad meg, akkor sajnálni fogom, de a halála akkor nem az én lelkiismeretem terheli. Eszter természetesen mindent elmondott Ákosnak, aki rendre bízott abban, hogy a doki tévedett. Eltelt néhány hónap, már látszott Eszti állapota, és érezte a kicsi mozgását is. Elhatározták, hogy összeházasodnak, és a döntésük megosztják a szüleikkel is. A lány mutatta be először a szerelmét, akik szokás szerint érdeklődtek, hogy ki fia, bórja, majd döbbenten vették tudomásul, hogy Ákos a korábbi baráti házaspár fia. Nem akartak előjönni a farbával, inkább tovább kérdezgették, hogy élnek a szülei, vannak-e testvérei, stb.? Ákos őszintén válaszolt a kérdésekre. A szülei szépen élnek, tisztelik, becsülik egymást. Sajnos testvére nem született. Budapesten érettségizett, majd ide felvételizett Szegedre, ahol azóta tanul. Itt ismerte meg Esztit, aki az első perctől fogva megtetszett neki. Miután Ákos elment, a szülők azon tanakodtak, hogy most mi legyen? Mondjanak-e el mindent, vagy várják meg, hogy a fiú szülei miként viszonyulnak a helyzethez. Végül is ez utóbbi mellett döntöttek. Természetesen Zoltánt és Lizát is érdekelte a lány helyzete, hol élnek, mit csinálnak a szülei, vannak-e testvérei, stb. Lassan, de biztosan összeállt a kép mindkét családnál. Zoltán felvette a kapcsolatot Sándorral, hogy közösen és egységesen lépjenek fel, hiszen ha a párok meg is bocsátottak egymásnak, a barátság és a bizalom közöttük már rég megszűnt. Az lesz a legjobb, ha ez a házasság létre se jön. Zoltán még arra is célzást tett, hogy talán Eszter a gyerekkel akart férjet fogni magának. Ezen aztán jól összevesztek, majd Sándor kinyomta a telefont. Ezt követően mindkét szülő a saját csemetéjével próbált beszélni. Elmondták, hogy volt egy fiatalkori botlásuk, még mielőtt ők megszülettek volna és a sors fintora, hogy épp az ő gyermekeik akarnak egybe kelni egymással. Ákos és Eszter – akik egymással mindent megbeszéltek – szinte egyszerre kezdett bele, hogy miért is kellene nekik elfelejteniük egymást, amin aztán jót nevettek, majd mindkét szülőpárossal közölték, hogy nem a Montague és Capulet korában élnek és a saját bűneik és vétkeik miatt ne őket akarják büntetni. Egyébként meg akár tehetik is, ők két tanúval is össze tudnak házasodni. Így is tettek. Évfolyami barátaik, Réka és Zsolt volt jelen az ünnepélyes alkalmon, amikor kimondták egymásnak az igent. Először Eszti édesanyja enyhült meg, aki arra kérte a lányát, hogy az egyetemet ne hagyja abba, ő szívesen vállalja majd addig a kicsit. Eszti egészséges kisfiúnak adott életet, akit Viktor névre kereszteltek. A keresztelőre eljöttek Ákos szülei, akik bocsánatot kértek a fiataloktól. Teri nénivel madarat lehetett volna fogatni, annyira örült a fiúcskának. Mondogatta is magában, látod papus, ha nem is a lányunk, az unokánk hozott fiút a családba. Csak egészség legyen és békesség, többre nincs is szükség – mondta, és milyen igaza volt.
6 hozzászólás
Szia!
Amikoe ezt a részt el kezdtem olvasni, felrémlett ez a megoldás is bennem. Érdekes, milyen a sors! Jó, hogy mindenki megbékélt a helyzettel. Üdv hundido
Kedves Hundido!
Általában egy gyermek – mindkét fél családja részéről az unoka – össze tudja hozni a feleket, hiszen nem akarnak kimaradni a gyermekkel való kapcsolatból. A fiatalok pedig nem tehetnek a szüleik “bűneiről”, igazuk volt, hogy nem hagyták el egymást. Mivel mindkét fél családja alapvetően értelmes személyekből állt, be tudták látni, hogy jobb a békesség, ha nem akarják saját magukat büntetni.
Köszönöm az olvasást.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita,
jól sejtettem, hogy együtt kell megismernem a részeket, bennem így vált egésszé a történet.
Már az elején jelzem, hogy tartalma és felépítése alapján novella kategóriába kellene sorolni.
Sok gondolat kelt bennem, miközben olvastam.
A szöveg gördülékeny, a szereplők jellemét nagyszerűen ábrázolod cselekedtetéssel.
Általában nagyon szeretem a leíró részeket, a belső beszédeket, mégis először azt gondoltam, hogy “elnyomják” majd a lényeget, de nem így lett. Indokoltnak tartom az arányt.
Tetszik a felépítés és a pszichikai folyamatok bemutatása, beleérzésed az emberi lélek alakulásába – az ért hatások tükrében.
Érdekesen alakult bennem a feldolgozás, nem szimpatizáltam egyik szereplővel sem különösebben, mindegyikükben van olyan tulajdonság, amelyik távol helyezte őket tőlem. Amikor egyre jobban megismertem őket, folyamatosan változott a véleményem, meginogtam, és ez jó hír neked, mert azt jelenti, hogy nem unalmas, hanem érdekfeszítő a cselekmény.
Ez a többszörös sorskép, akár elő is fordulhatott, tanulságokat hordoz történeted, mindenki levonhatja saját következtetéseit.
Egyetlen dolog hiányzott belőle: egy DNS- vizsgálat, mert nem zárható ki egyértelműen, hogy Eszter és Ákos féltestvérek. Itt van egy kis hiányérzetem.
Amit mindenképpen átgondolásra javaslok, az a tagolás. A szöveg túlságosan zsúfolt, nem különülnek el az események fordulatai, helyszínei. Néhány kezdés a következő sorba kívánkozik, olykor pedig szükség lenne üres sorközökre, hogy átláthatóbb legyen, formailag pedig stabilabb. Írhatnék még, de szerintem elmondtam a lényeget.
Tartom a véleményem, hogy egy szuszra kell ezt elolvasni, úgy hatásosabb és értékesebb is.
Jól megírt novellának tartom (ha engedélyt adsz, átsorolom mind a nyolc részt).
Gratulálok! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Természetesen az engedélyt megadom és köszönöm az őszinte soraid. A DNS-t az említett probléma miatt nem tartottam fontosnak, bár ebben igazad van, hogy egyes nagyon termékeny nők akkor is teherbe tudnak esni, ha másnak ez csak segítséggel sikerül. Itt azonban egyértelmű volt az apaság. Azt ugyanis nem csak a DNS jelzi, hanem a hasonlóság is. Az én szüleim idején még nem is volt ilyen vizsgálat, csupán egy vérvizsgálat tudott egyértelműen kizárni valakit. Természetesen az én szüleim ezt se készítettek, mert édesanyámnak soha az életem nem volt más férfi az életében, mint az édesapám, és bár húsz évvel túlélte, soha-senkivel se kötötte össze az életét, de ennek még a látszatát is kerülte, férfi nem járt az otthonában. Az ajtaja nyitva volt előttünk – gyermekei és unokái előtt – nem volt bejelentkezés, mentünk, mikor épp ráértünk. Egyébként én – sajnos – egy az egyben az apám fajtája vagyok, ami csak azért sajnos, mert nőként jobb lett volna édesanyám szerény, szolid természetét örökölnöm. A testvérem abszolút az apu külsejét örökölte, miközben az anyu természetét, így aztán egyikünknél sem merülhetett fel, hogy ki az apa, pedig én a háború után születtem, amikor is nem egy asszony esett áldozatul a katonáknak, különösen, ha a férj nem volt otthon. Anyu magához vette az édesanyját és szándékosan öltözött előnytelenül. A faluban a szomszédok is odafigyeltek egymásra, meg hát nem is annyira egy kis falu volt a fő cél. A házunk is kicsi volt, nem volt földünk, állatunk, a kutyát se érdekeltük, ami akkor kifejezetten előny volt.
Szeretettel: Rita
Kedves Rita,
átsoroltam mind a nyolc részt.
Ami az öröklést illeti, meghatározó szerepe van, de az olyan tulajdonságokon, melyeket nem szeretünk magunkban, vagy mások felhívják rá a figyelmünket, azokon tudunk változtatni. Életünk végéig tanulunk – önmagunkat is.
Mondok konkrét példát: a fenti soraidat le lehetett volna egyszrűsíteni arra koncentrálva, amit a novelládról írtam. A DNS- vizsgálat csak egy kis hiányérzetet okozott bennem, amit viszont a tagolásról említettem, fontosabb, építésként jegyeztem meg.
Az egyáltalán nem baj, ha egy írással foglalkozónak van mondanivalója, de a rólad szóló történeteket megjeleníthetnéd novellákban. Érdekes, tanulságos művek születhetnének.
Jó alkotómunkát kívánok! 🙂
Szeretettel: Kankalin
Kedves Kankalin!
Nagyon szépen köszönöm. Igen, az ember igyekezhet változtatni az öröklött tulajdonságain, de nem könnyű, egyszerűbb, ha jobbakat örököl.
Szeretettel: Rita