What a wonderful World

Ha a címet lefordítom a következő jelentést kapom: Milyen csodálatos a Világ! Hát ezt értelmezhetjük gúnyosan is, mert nem mindig az. Vannak akiknek jó haza jutott és szép élet, vannak akiknek nem. Vegyük csak szépen sorba. Amikor én végig megyek az utcán mindenhol kosz van és cigaretta csikkek még akkor is ha fél méterre van a kuka , akkor is a földre van hajítva minden szemét. Az aluljárókban már szinte el se lehet férni a hajléktalan és kéregető emberektől. Manapság az ember már nem mer végig menni a nyolcadik kerületen mert fél ,hogy megverik vagy kirabolják. Ez csak Magyarország és még nem is itt a legvészesebb a helyzet. Hiszen vannak Afrikai országok ahol éheznek és betegek az emberek. Vannak országok ahol háború dúl és örök harc van. Na meg persze vannak országok ahol háború is van éhség is van és szegénység is van egyben. Ekkor eszembe jut az, hogy mégis milyen dolog az, hogy egyesek azon kínlódnak, hogy milyen színűre fessék a körmüket másnap, vagy , hogy milyen szoknyát vegyenek föl az iskolába?? Nevetséges. Minden körömlakkra költött pénzzel segíteni tudnánk valakin. Az a legnagyobb bajom, hogy összeveszek egy kedves ismerősömmel? Mikor a világban másoknál az összeveszés halállal vagy gyilkossággal végződik. Ezek után ne is beszéljek már arról ,hogy a legnagyobb gondom az, hogy hogyan lesz nyelvvizsgám? Kit érdekel! Talán majd egyszer lesz! Ha lesz az lesz életem legnagyobb piros betűs nemzeti ünnepe!! Minden angol könyvemet elégetem és kidobom és összetépem, hogy többet ne kelljen hallanom se erről a nyelvről amely már annyi szenvedést okozott nekem és bánatot! Szívből utálom! De ez se nagy probléma. Mert másoknak ennél sokkal komolyabb bajaik vannak. Nyomorékok, halálos betegek, vagy egyszerűen csak nincs hol lakniuk. Akkor én nem is idegesítem magam azon a nyavalyás nyelvvizsgán. Talán nem lakok palotába, nincs több millió forintom de vannak barátaim, családom, nem éhezem és igenis megláttam már a világban a szépet. Jártam már gyönyörű helyeken, olyanokon amiket csak mesékben láttam eddig. Álltam már több méter magas csobogó vízesés alatt, láttam már kristálytiszta vízű tavat, úsztam már a tengerben, és sok vágyam teljesült már. Tettem már olyat amiért büszke vagyok magamra és sose felejtem el. Lehet vannak gondjaim de azok eltörpülnek más gondjai mellett. Mindenkinek vannak problémái. De ilyenkor ne magunkat sajnáljuk, gondoljunk azokra akiknek a világ szépségéből nem jutott, akik nem tudják „Milyen csodálatos a Világ”