Bevezető
A fiú valahol egy betonszigetkén állt, de nem tudta, hogy milyen utcában van, milyen városban, milyen országban, vagy hogy ébren van-e egyáltalán. Csak az számított, hogy kivel van. Mert ha együtt volt a banda, akkor ő nem volt többé Zelta, ő csak a karja volt a bandának, amit akkor kellett használni, mikor Dukan, a bandavezér, a fej úgy kívánta. Tulajdonképpen kellemes egy helyzet, ha az ember lusta, és naiv, mint amilyen Zelta volt. Nem mintha nem lett volna sok felfedezésre váró gondolat-kezdemény a fejében, csak éppen úgy becsomagolta őket az utóbbi két évben, hogy már azt sem tudta, ha a fejében megszületett egy ötlet, vagy vágy. Ő volt a kar. Lendült, ha kellett, és ütött, könyörtelenül, vagy simogatott, ha Dukan vágyott rá. Zelta bábu volt, rész egy egészből, tele lehetőségekkel és tehetséggel. A probléma az volt, hogy ezt magának nem ismerte be. Szüksége volt valamire, vagy inkább valakire, aki erre rádöbbentette. Saddu, a bölcs volt az a valaki.
2 hozzászólás
Bevezetőnek nem elég figyelemfelkeltő. Talán érdemes lett volna az első fejezettel együtt közölni. Egyébként még akármi lehet belőle, el is fogom olvasni még legalább a következő részt, mielőtt nagyon leszóllak! 🙂
A történet jónak tűnik, de ez a rövid rész mint bevezető valóban nem kelti fel eléggé az olvasó érdeklődését. A rövid jellemrajz inkább a fejezetek része. Ha bevezetőt írsz, az arra jó hogy felcsigázd azt, aki olvassa, és alig várja hogy megtudja mi lesz az első fejezetben.:)