Zene

Hallgatom a zenét. Látom, ahogyan megy le a nap, vörös selyemmel borítva az ég partját, aranyhidat húzva a tengeren. A sirályokat, az éneklő sirályokat, akik hófehér szárnnyal szelik a felhők alatti kék eget, amely lassan szürkül és felragyognak az első csillagok. A véget nem érő zöld réteket, a száguldó, lobogó sörényű lovakat. Hallom az esőcseppeket csilingelni a házak tetején, érzem a párától elnehezült levegőt, aztán az újra felragyogó fényt, látom a zápor utáni szivárványt és a kocsmában mulató embereket.
Egy lápot. Itt-ott felvillanó lidércfényekkel, ellibbenő tündérekkel, zöldszemű manókkal és álmokat szóró koboldokkal.
Aztán a zene belémívódik, részemmé válik, akár minden szívdobbanásom, minden lélegzetvételem. Lüktet a szívemmel és szétárad a sejtjeimben.
Sikoltani akarok a gitárral és repülni szabadon a világ felett. Játszani a harangokkal és szeretettel énekelni , rohanni megállás nélkül a végtelenbe és tenger ízű könnyeket sírni.
Sikoltok a gitárral és repülök a dallammal. Apró vagyok és könnyű, akár egy tollpihe. Felkapott a szél, most ég és föld között hintázom. Milyen kicsi lett minden, ami lent maradt! Megszűnt a reszketés, nincs idő sem tér… Minden olyan tiszta és szép, mint ez a zene.
Már nagyon messze van a Föld. Már nagyon messze van a fájdalom… Csillagok közt utazom. Simogat a fényük. Behunyt szemmel is látom a fehér ragyogást, ahol ők születnek, ahol aztán meghalnak. Gigantikusak és gyönyörűek, teremtenek és ölnek. A végtelen urai. Határtalan béke és nyugalom vesz körül. Nincs senki, aki zavarná ezt a lebegést. Egyedül vagyok…egyedül…
Aztán kétségbeesett száguldásba kezdek. A bolygók, azt üstökösök összeolvadnak körülöttem. Gyorsabban, egyre gyorsabban hagyok magam mögött világokat. Mégsem tudok menekülni. Utolér és rám telepszik a SZÓ. Úgy szorítja a szívem, hogy fuldoklom. SEGÍTS! Ne engedj el…
Elfáradtam… Már nem könyörgök. Nem is értenéd. Ez már egy másik lét. Egy vagyok az árnnyal, ami követ Téged, a Széllel, amely a hajadba markol, és én vagyok a Véred.
Halld most a SZÓT! Hallanod kell, mert a tiéd, bárhol vagy, és bármire gondolsz, ha nem akarod, már akkor is. Halld hát: SZERETLEK. Ott vagyok Veled örökké, mert már benned létezem.
Hallgatom a Zenét. Sikolt és fáj. A magányommal ölelkezem…