Zöldüljön a Földünk!

Valahol messze a Bűvösvölgyben élt Szöszmösz kisasszony. Mindig szöszmötölt a varrodájában. Ruháját apró szöszök tarkították, hajában is egy szöszös masni tűzött, amit csitekkel- csatokkal rögzített. Ő varrta Bűvösvölgy lakóinak ruhácskáit.
Legjobb barátja kissé különc figura Motyó manó volt. Mindig egy zsákocskát cipelt, hol húzta, hol vonta, hol a hátára dobta. Erről kapta a nevét is. Senki nem tudta mit cipel, és vajon mi lehet olyan fontos, hogy mindig magánál tartja. Néha megmosolyogták, de mindenki szerette a hóbortos kis manót.

Szöszmösz kisasszony ma hangos kopácsolásra ébredt.
– Hahó! Táviratot hoztam a Szamócás-közből! – cserregte Cserri a szarka.
A kisasszony nem értette, hogy Motyó manó miért nem jött személyesen, hisz csak néhány mókusugrásnyira laktak egymástól. A táviratban ez állt: Gyere azonnal! Sürgős! Ne késlekedj! „ Hm, vajon mi lehet ilyen fontos?”- morfondírozott Szöszmösz kisasszony. Leintett a ház előtt épp elhaladó Katica-taxit.
Amikor belépett Motyóhoz elképedt a látványtól. Papírok, újságok hevertek szanaszét. Alig vette észre barátját, aki az egyik kupac közepén épp egy cikket tanulmányozott.
– Itt vagyok! Hívtál- köhintett Szöszmösz.
– Ja, de jó, hogy azonnal jöttél! Van kolosszális ötletem! – rikkantotta Motyó. Ma olvastam a reggeli Manófülben, hogy vezetőt keres a Manómentő szolgálat. És én – itt vett egy nagy levegőt- je-lent-ke-zem. Figyelj! Ez pont rám illik: Az illető legyen: „sikkes, no meg vicces, legyen szorgos, no meg okos. Legyen kedves, no meg rendes .” Mondjuk a sikkes szót nem igazán értem. Te tudod mit jelent? Ja, és manóvigyorgós jó reggelt neked!
– Kedves barátom! A sikkes azt jelenti, hogy elegáns, divatos.
– Ó! Hát azon még dolgoznunk kell! Ugye segítesz? Ugye támogatsz?
Hát ki tud ellenállni egy ilyen kérésnek?
– Persze, számíthatsz rám!
– Tudtam, tudtam! De van még valami…
– No, bökd már ki! – nógatta Szöszmösz kisasszony.
– Kell írni egy jó mottót, amit mindennap bemond a Manó – televízió. Írogattam, de tudom, hogy ketten egy igazán ütős jelmondatot fabrikálunk. „ Hívjon, hogyha baj van, Motyó segít a bajban!” Na, milyen?
– Ez jó, de nemcsak te fogsz segíteni, hanem többen dolgoznak a baj elhárításában. Én így javítanám: Hívjon, ha gond van, mi segítünk a bajban!
– Ez remek! Azonban a telefonszámot is bele kell szőni…Meg is van! Elveszett a manósipka akkor az 5-55-öt hívja. Sárba ragadt autója, az 5-55-öt hívja! Na, el is küldöm Cserrivel a jelentkezési lapot. Addig te csinálj belőlem sikkes manót. Nem stikkest, hanem sikkest!- vigyorogta.
– Rendben. Egy feltételem van. Mutasd meg, mit hordasz a motyódban!
Mit tehetett mást, kinyitotta a batyuját.
– Ez egy nyisszants, ez egy nagyító, ez egy kulcs, ez egy napszemüveg, ez egy…- és csak sorolta, sorolta.
Szöszmösz kisasszony mosolygott.
– Tudod, ez mind a túléléshez kell. Mondjuk, ha bajba kerülök, megkötöznek, vagy olyan helyre kerülök, ahol vakít a nap- motyogta Motyó.
Szöszmösz megtervezte és meg is varrta Motyó új ruháját. A zsákját is átalakította. Szebb és mutatósabb lett, mint amilyen az előző volt. Motyó elégedetten nézegette magát a tükörben.
– Így már mehetek a személyes találkozóra. Drukkolj! Inkább kísérj el! Légyszi!
Együtt indultak a Manómentő szolgálat felé. A bemutatkozás jól sikerült, Motyó manó lett a szolgálat vezetője.

Telt- múlt az idő, néhány apró- cseprő ügy volt csak, amiben segíteni kellett. Azonban egyik nap Cserri a szarka lélekszakadva rontott be az irodába.
– Jaj! Baj van! Most üzentek Levendulavölgyből! Sürgős segítségre van szükségük!
– Te honnan tudod mit írtak? Elolvastad?!
– E-e-el- dadogta- de csak azért, mert megsérült és valahogy kinyitódott a távirat. Most nem ez a fontos, hanem, hogy intézkedj!
Miután Motyó elolvasta a segélykérő írást, gyorsan firkantott valamit egy cetlire és Cserri csőrébe nyomta, hogy azonnal kézbesítse Szöszmösz kisasszonynak. Ő pedig riadót fújt a manókürtjével. A manócsapat felsorakozott.
– – Segítenünk kell Levendulavölgyben élőknek! Valakik az éj leple alatt szemetet szórtak le a levendula ligetbe. Nem győzik egyedül a szállítást. Segítenünk kell, mert a kis levendulapalánták megfulladnak a szemét alatt. Tudjátok: Hívjon, ha gond van, mi segítünk a bajban! Ez most végre egy nekünk való feladat! Manómobilok helyett a manóreppencseket vetjük be. Manókommandó indulj!
Közben megérkezett Szöszmösz kisasszony is.
– Megvarrtad amit kértem?
– Igen, indulhatunk!

A reppencsek turbósebességre kapcsoltak. Néhány manópillantás alatt meg is érkeztek. A Levendulavölgy lakói már ott szorgoskodtak a helyszínen. A manókommandó is akcióba lendült. Közös erővel sikerült megmenteni a palántákat. Szöszmösz kisasszony elővette, amit készített. Vékony védőhálót feszítettek a virágocskák fölé, hogy máskor ne fordulhasson elő ilyesmi..
– Ez alatt biztonságban lesznek!- sóhajtott Motyó.
A völgy lakói nagyon hálásak voltak a manóknak. Azt találgatták, vajon ki tehette ezt a szörnyűséget.
Ekkor egy vékony hang ezt sipította:
– Én láttam! Én láttam! Az emberek voltak!
– Mi? Az emberek? –kérdezte Motyó. Hogy tehettek ilyet? Miért tették ezt? Miért akartak ártani a zsenge kis palántáknak?
– Ó- mondta Levendula kisasszony- ők gyakran szemetelnek. Már rengetegszer rendeztek szemétszedési akciót, ahelyett, hogy inkább óvnák a természetet. Milyen jó lenne, ha nem szórnák el meggondolatlanul a hulladékot, a megunt dolgaikat. A minap a közeli erdőben is nagy felfordulás volt, mert egy autó egy csomó limlomot borított a tisztásra.
– Valamit ki kéne találni! Valami igazán jó ötlet kellene!- sétált fel- alá Motyó. Szöszmösz, nincs valami szuper ötleted?
Együtt törték a fejüket. Levendula és Szöszmösz kisasszony tanácstalanul ácsorgott. Motyó ezt dünnyögte:
– Valami nagy dobás kéne,
különben egyszer
a Földnek vége.
Segítsetek gyerekek!
A Föld egyre betegebb!

– Ez nagyon jó kis nóta!- jegyezte meg Szöszmösz kisasszony.
Aztán dúdolni, majd énekelni kezdték. A szélpostás felkapta a dallamot, vitte egyre messzebb és messzebb. A fűszálak, a fák is ezt susogták, a madarak is ezt fütyülték, a varjak ezt károgták, az állatok ezt kiáltották. Eljutott egészen a gyerekekig, akik megértették a manók üzenetét. Tudták az ő jövőjük is veszélybe kerülhet, ha nem fognak össze a Föld megóvása érdekében. Minden iskola megszervezte a „Zöldüljön a Földünk!” akciót. Környezettudatos gyerekek plakátokat, zászlókat készítettek, amire Motyó szövegét nyomtatták:

Valami nagy dobás kéne,
különben egyszer
a Földnek vége.
Segítsetek gyerekek!
A Föld egyre betegebb!

Ez lett az indulója a „Zöldüljön a Földünk!”mozgalomnak.
Előadásokat szerveztek, hogy mindenki megértse mi a lényege ennek a törekvésnek. Lelkesen mesélték a szüleiknek, hogy milyen fontos a szelektív hulladékgyűjtés, a természet tisztelete, megóvása. Egyre többen és többen csatlakoztak.
Motyó elégedetten mosolygott. Érezte, hogy nincs is olyan nagy baj, ha a gyermekek ilyen odaadással, tiszta szívvel vesznek részt a Föld megvédésében, gyógyításában.
Ugye Ti is csatlakoztok ehhez az akcióhoz?