Zsuga Zsiga kalandja 2. rész

2. rész
Ebben a részben Csili megismerkedik a potyautasokkal. A Treff viharba kerül. Csili segít a két potyautasnak. Vajon megmenekülnek?

A hajótörés

Lassan szelte a habokat Zsuga Zsiga Treff nevű hajója.
Eközben a két potyautas, Bolyhos és Ciprián élelem után nézett a raktérben. Szerencsére, a tartalék élelmiszer készletre hamar rábukkantak, jól belakmároztak. Csili, a huncut madár, peckesen sétált a taton. Mivel valami szokatlan zajt hallott a hajó gyomrából, lemerészkedett. Megpillantotta Bolyhost, aki dühösen fújt a madár felé.
– Hát te ki vagy? – érdeklődött Csili.
– Mi közöd hozzá! – nyávogta mérgesen a macska.
– Na, jó! Ha nem mondod meg, szólok a kapitánynak, aztán, jaj, lesz neked! – vigyorgott Csili.
Ekkor előlépett Ciprián.
– Á! Hoppá! Még egy potyautas! – rikkantotta a madár.
– Kérlek, ne árulj el minket! Én, be akartam állni hajóinasnak, de a kapitány úr nem vett fel. Pedig a kincskeresés engem is érdekel! – jegyezte meg Ciprián.
– Milyen kincskeresés? – kíváncsiskodott a madár.
– Hát te nem is tudod, hogy hová tart a hajótok? – kérdezte Bolyhos.
Csili lehajtotta a fejét, borzolgatni kezdte a tollát, zavarban volt.
– Kincset keresni indultatok – felelte Ciprián. Vár a kaland, a kincs…
– Ami lehet, hogy nincs…- gúnyolódott Bolyhos macska.
– Hát…majd meglátjuk! Ne árulj minket el! Kérlek! – esedezett Ciprián.
S olyan szépen nézett Csilire, hogy az megenyhült.
– Na, jó! De csak miattad! Ez a szőrgombóc, ez, ez itt nagyon idegesít. De te, te szimpatikus vagy.

Csili visszament a fedélzetre, aztán mintha mit sem látott volna lent, az árbocrúdra ült, onnan kémlelte a vizet. Semmi különöset nem látott, elbóbiskolt. Arra riadt fel, hogy lepottyant a fedélzetre, mivel a hajó imbolyogni kezdett. A fájó hátsófertályát simogatta, közben látta, hogy itt bizony nagy baj van.
Az első tiszt utasította a legénységet, kapitány idegesen ordítozott. A hirtelen feltámadt erős szél tépni kezdte a vitorlákat. Ormányos Ottó igyekezett a hajót irányba tartani, Porci és Morci a vitorlákkal bíbelődött. Látszott, hogy ez a csapat nem volt felkészülve az ilyen helyzetekre. A fedélzeten eluralkodott a pánik. Mindenki kapkodott, kiabált. A hajó hánykolódni kezdett, majd néhány másodperccel később, már óriás hullámok mosták a fedélzetet. A Treff süllyedni kezdett.

Csilinek eszébe jutott a két potyautas, azonnal indult, hogy figyelmeztesse őket. Amikor leért, a raktérben nagy káosz fogadta. A ládák, dobozok felborultak. Nem látta a két ingyen utazót. Egyszer aztán nyöszörgést hallott az egyik doboz alól. Ciprián volt az.
– De jó, hogy jöttél! Segíts, kérlek!
Csili nagy nehezen kiszabadította.
– Köszönöm! De keressük meg Bolyhost is!
Csili nem szívesen, de segédkezett, mivel a hajó gyomra lassan kezdett megtelni vízzel. Bolyhos, egy másik doboz alatt nyávogott keservesen. Miután őt is kihúzták, próbáltak a fedélzetre feljutni. Ám ekkor nagy reccsenést hallottak. Aztán már csak víz volt mindenütt….

Csili mikor magához tért, a parton feküdt, mellette Bolyhos. Ciprián épp a macskát ébresztgette.
– Mi történt? – érdeklődött Csili kábán.
– A hajó elsüllyedt, én kiúsztam veletek. A többiekkel nem tudom mi lett, nem látom őket sehol – válaszolta Ciprián.
Csili szomorúan lehajtotta a fejét, mert a gazdáját nagyon szerette, még ha nem is árulta el neki, hogy most kincskeresésre indultak. Amint ott búslakodott, Bolyhos is magához tért.
Ciprián azon töprengett, mi lesz most velük?
Ekkor énekszóra lettek figyelmesek, majd megpillantottak egy lányt, aki dalolva épp feléjük közeledett.
– Naruna a nevem,
mindenki szeret engem.
Lalalaala… – dúdolgatta.
A lány kíváncsian nézett rájuk:
– Ó, hát ti kik vagytok? Hogy kerültetek ide?
Ciprián, mikor meglátta Narunát, melegséget érzett a szíve tájékán. Elbűvölte a lány szépsége, hirtelen meg sem tudott szólalni. Így a madár válaszolt:
– A nevem Csili, ő itt Ciprián, az a szőrös micsoda, az meg ott Bolyhos.
– Hajótörést szenvedtünk -, és most azt sem tudjuk, hol vagyunk, mi lesz velünk… – nyögte ki nagy nehezen Ciprián.
– Engem Narunának hívnak. Ez a mi szigetünk, Bolbeo. Itt élünk mi, bolbeák. Gyertek! Elvezetlek benneteket a falunkba!
– Jó, én már úgyis éhes vagyok – törleszkedett a lány lábához Bolyhos.
– Ezek a macskák nagyon hízelkedőek!- jegyezte meg lenézően Csili. Bár, én is rettenetesen éhes vagyok, és mégsem dörgölődzök senki lábához – súgta a macskának epésen Csili.
Bolyhos fújt egyet a madár felé.
Elindult a kis csapat. Útközben elmesélték, hogyan is kerültek a hajóra, aztán meg ide. Azt azonban kifelejtették a történetből, hogy kincsvadászat is szerepelt a tervben.