Zsuga Zsiga kalandja 4. rész

4. rész Ebben a részben kiderül, hogy mi lett a Zsuga Zsigával és a hajó legénységével. Találnak éjszakára szállást? Miben reménykedik a kapitány?

Mi történt a Treff hajó legénységével?

Porci és Morci amikor magukhoz tértek, végigtapogatták testüket.
– Élek! – rikkantotta Porci.
– Hurrá! Én is! – kurjantotta Morci.
– Barátom! Ilyen szerencsét! Megmenekültünk! – harsogta Porci és megölelték egymást.
Felültek és akkor látták, hogy a többiek is partra vetődtek. Kábán néztek egymásra, majd Ottó, a kormányos elvigyorogta magát:
– No, a kutyfáját! Élünk! – azzal fájdalmas képpel tapogatta a fejét.
Zsuga Zsiga is a fejét,Tódor a karját fájlalta, közben szomorúan vizsgálta új egyenruháját, ami teljesen tönkrement.
– Óh, uram! Semmi az! Több is veszett már! A ruha az nem számít, a fő, hogy életben van! Nem igaz? – jegyezte meg vigasztalásul Porci.
Majd az égre emeltem szemét, hálát adott a teremtőnek csodálatos megmenekülésükért.
Az első kapitány bólintott. Igaz, a lényeg, hogy élve megúszták a hajótörést.
– Híjnye, azt a tengerirablós hétszázát neki! – kiáltotta Ormányos Ottó. Valóban, örüljünk, hogy élünk, és a hullámok egy szigetre vetettek minket! És…hogy nem a hullám dobta ki a hullám! – és jót röhögött a saját viccén.
– Hol van Csili? – nézett körül a kapitány. Sehol sem látom.
– Úgy látszik, ő nem élte túl a hajószerencsétlenséget – mondta Morci.
Bár sokat bosszantotta őt és barátját Csili, de azért sajnálta a madarat.
– Hol van a kedves pipám? – eszmélt fel Ottó. Tapogatni kezdte a zsebeit, majd vidáman megjegyezte: – Megvan! A macskabajszát neki! Sőt! Még a gyufám is itt lapul!
– A gyufa az nagy kincs – örvendezett Morci. Tegye ki száradni!
Tódor ezalatt a tengert kémlelte, hátha megpillantja a hajójuk roncsát.

Amikor mindenki összeszedte magát, feltápászkodtak és elindultak, hogy ennivaló és szállás után nézzenek. Lassan búcsúzkodott a nap, és még az est beköszönte előtt olyan helyre akartak menni, ahol biztonságban tölthetik az éjszakát. Szerencséjükre útközben sok gyümölcsöt találtak, azzal verték el éhüket. Hosszas keresgélés után egy alkalmasnak tűnő sziklaüregre bukkantak. Zsuga Zsiga kiadta a parancsot:
-Ez jó lesz éjszakára! Itt meghúzzuk magunkat! Holnap két csapatra oszlunk. Az egyik megnézi, hogy hova is vetődtünk, miféle sziget ez. A másik csoport a tengerhez megy, hátha a hullámok kisodortak valamit a hajó rakományából. Ha szerencsénk lesz, akkor találunk ezt-azt.
– Hol lehetünk? Vajon ez a sziget lakatlan? Vagy élnek itt? – kérdezte halkan Tódor.
– Ki tudja – felelte a kapitány. Sok feladat vár ránk reggel. Valami úszó alkalmatosságot is össze kéne tákolnunk, hogy tovább tudjunk menni. De csak holnap!
– Így van! Tegyük el magunkat holnapra! – suttogta nagyot ásítva Porci.
Porci és Morci tudta, hogy a tutaj eszkábálás rájuk vár majd. Sóhajtva nézték a lebukó napot, ami bíbor fénnyel takarta be a táját.
Mindegyikük fejében az motoszkált, vajon milyen sors vár rájuk? Milyen kalandokban lesz részük?
– No! Most már aztán tényleg alvás! Reggel sok munkánk lesz! – mondta Zsuga Zsiga.
– Hosszú és fárasztó volt ez a nap – ásított egy nagyot Ottó is.
Fáradtan nyúltak el a barlangban.

Ez alatt a sziget másik felén Naruna és Ciprián is lefekvéshez készülődtek. Ciprián lágyan megcsókolta a lányt, aki nem ellenkezett, majd gyorsan befutott a házukba. Ciprián még soha sem érezte magát ilyen boldognak.