Zsuga Zsiga kalandja 5. rész

5. rész- Hogyan telnek a napok a hajótörötteknek Bolbeo szigetén? Kik érkeznek a szigetre?

Élet a sziget két oldalán

A következő napok Bolbeo szigetén nyugodtan teletek. Mindenki szorgosan dolgozott. A férfiak vadásztak, halásztak, a nők főztek, táncoltak, készítették a szebbnél-szebb ékszereket. Valóban a boldogság, béke szigete volt. Bolyhos és Csili is egész nap csak falatoztak, heverésztek, és érdeklődve figyelték a nők és a lányok táncát, időnként ők is beálltak, hogy valamit legalább lemozogjanak abból, amit befaltak.
– Muszáj táncikálnom, mert úgy érzem, hogy kicsit teltebb lett az alakom! – nézett magán végig durcásan Bolyhos.
– Teltebb?! – hahotázott Csili. Egész gombócformád lett, amióta itt vagyunk!
Bolyhos persze ezt nem hagyhatta annyiban, kergetni kezdte a madarat. Csili pedig esetlenül totyogott, majd nagy nehezen felreppent egy kisebb fa ágára, így a macska nem tudta elkapni. Egész nap civakodtak, piszkálták egymást. Így múlatták az idejüket.
Ciprián segített a férfiaknak. Megtanult vadászeszközöket készíteni. Egyre ügyesebben bánt a késsel, nyíllal, baltával. Amíg ő vadászott, addig Naruna az asszonyokkal főzött, gyerekekre vigyázott, vagy épp ő is táncra perdült. Vidáman énekelték együtt az asszonyok dalát:

Bolbeon élünk,
szép az életünk.
Sokat táncolunk,
vidámak vagyunk.

Messze száll dalunk,
boldogok vagyunk.
Nem unatkozunk,
sosem rohanunk.

Béke sziget ez,
itt boldog lehetsz.
Lalalala…

Csípőjüket ringatva, mosolyogva mutatták be nap mint nap táncukat.
A férfiak csodálva nézték asszonyaikat, lányaikat.
Esténként Naruna Cipriánnal nagyokat sétált a tengerparton.
– Mesélj magadról! – kérlelte a lány Cipriánt. Te már sok mindent tudsz rólam, családomról. Én szinte semmit. Miért indultál útnak?
Ciprián elgondolkodott. Már oly távolinak tűnt az egész, és hogy azért szállt hajóra, mert kincset akart keresni. Nagy levegőt vett, és mesélni kezdett:
-Azért bújtam el a hajón, mert kalandozni akartam, kincset keresni. Mivel a kapitány engem nem vett fel matróznak, így potyautasként hajóztam Bolyhossal. Már nem bánom, hogy hajótörést szenvedtünk, mert megtaláltam így is a kincset.
– Megtaláltad? – kérdezte ámulva Naruna. Nekem miért nem szóltál erről? És hol van?
-Hol? Hol? Hát te vagy a kincs! Te vagy az én áhított kincsem!
Azzal derékon kapta kedvesét, és megcsókolta.
A lány nagyon örült ennek a vallomásnak. Boldogan futottak haza.

A sziget másik oldalán Ormányos Ottó, Zsuga Zsiga és Tódor elindultak felfedezni a szigetet. A forró homok égette a talpukat, ezért pálmalevelet kötöttek rá, így már kellemesebb volt a járás.
Eközben Porci és Morci a tengerpartot pásztázta. A part mentén megpillantottak néhány dobozt, árbócmaradványt, amit kisodort az áramlat. Kihalászták, gondolván, jó lesz majd valamire.
Porci gondterhelten vakarta meg a fejét.
-Hogy fogunk összetákolni egy tutajt, vagy ladikot? És mikorra készül el?
-Ne aggodalmaskodj! – mordult rá Morci. Van a szigeten elég fa, és amit találtunk, abból is pár dolog felhasználható.
A dobozokban konzervet, kötelet és még számos hasznos holmit találtak.
Ekkor a szél hangfoszlányokat sodort feléjük. Egy hajó bukkant fel.
– Éljen! Egy hajó! Megmenekültünk! – kiabálta Porci.
-Csitt, csak csendesen! – mondta Morci. És ha rossz szándékkal jönnek? Bújjunk el, és csak akkor jöjjünk elő, ha látjuk, hogy rendes emberek vetődtek ide. Amit találtunk, azt gyorsan rejtsük el!
Ebben maradtak. Egy sűrű bokros részen lapítva figyelték az érkezőket.
A hajó hamarosan kikötött. Bizony jól tették, hogy elrejtőztek! Kalózok szálltak le a hajóról. Borgőzös hangon énekeltek, ugráltak, így ünnepelve a gazdag zsákmányt.

Éljen, hurrá, rá, rá, rá!
Megérkeztünk, ná,ná,ná!
Morc kalózok mi vagyunk,
folyton-folyvást rabolunk.
Csempészünk és harcolunk,
így sok kincshez juthatunk.
Felhúzzuk a zászlónkat,
hej, mindenki bánkódhat,
fosztogatni nagyon jó,
utána meg dáridó!
Éljen, hurrá, rá, rá,rá!
Megérkeztünk, ná,ná,ná!

Ki balra, ki jobbra dőlt a sok italtól. A féllábú kapitány Hukklebukk, mély hangon rájuk reccsent.
– Elég! Gazemberek! A kincseket előbb el kell rejteni, utána jöhet a vigalom! – és csuklott egy nagyot. Hukk!- Vagy ne legyen többé Hukklebukk kapitány a nevem! Aki ellenszegül, azt kiköttetem!
Bár morogva, de teljesítették parancsot. Tudták, hogy a kapitány, még ha ittas is, komolyan gondolja amit kér, és pórul járhat az, aki nem teljesíti az utasítását.
Súlyos ládákat cipelve mentek egy közeli barlanghoz, amit a hajótöröttek idáig észre sem vettek, mert olyan jól volt álcázva. Ide hordták be a zsákmányukat. Utána valóban őrületes, vad dorbézolásba kezdtek. Még a csillagok is elbújtak a felhők mögé. Nem akarták látni a kalózok tivornyázását.
A sötétség leple alatt csendben elosont Porci és Morci, hogy hírt vigyen a többieknek a látottakról. Akkor könnyebbültek meg, amikor tisztes távolba kerültek a félelmetes kalózoktól.