6. rész – A nagy találkozás
Porci és Morci beszámolója. Zsuga Zsiga elgondolkodik: menni vagy maradni? A kalózok elhajóznak. A nagy találkozás.
Reggel Porci és Morci beszámoltak az este látottakról, hallottakról. Zsuga Zsiga megvakarta a kobakját.
– Mit szóltok? – fordult gondterhelten Tódorhoz és Ottóhoz. Mit tegyünk?
A válasz előtt Ormányos Ottó sercintett egyet.
– Amondó vagyok uram, húzzuk el a csíkot innét! Menjünk tisztes távolra ezektől a tengeri rablóktól! Nem szeretném, hogy a hollók játszanak majd a szemünkkel, ha ezek a bitangok elkapnak!
– Egyetértek! – bólintott Tódor, az első tiszt. Induljunk! Fedezzük fel a sziget még nem látott részét! Reménykedjünk, hogy talán nem lakatlan ez a hely.
– Bizony, bizony! Menni kell innen, minél messzebbre, mert az a kapitány, az a féllábú Hukklebukk, brrr! Nagyon félelmetes. Nem szeretnék vele közelebbről megismerkedni! – jelentette ki Porci.
– Igen! Nem ajánlatos vele ujjat húzni! A saját legénységét is hogy fenyegette! – kontrázott rá Morci.
– Azt mondtátok, hogy ládákat cipeltek a barlangba. Azokban biztos a megtámadott hajókról ellopott kincsek vannak. Lopakodjunk oda, lessük meg őket, mert lehet, hogy ma újra elindulnak portyázni – mondta a kapitány. Ha odébbállnak, megnézhetnék a barlangban lévő ládák tartalmát.
– Uram! Drágább a mi életünk, mint az a néhány ládikó vacak kincs! Az is lehet, hogy még itt töltenek pár napot, csak aztán szállnak újra vízre – vágott közbe Porci.
– Valóban, jó lenne a sok ékszer, drágaság, de én mégis azt javaslom, hogy most menjünk innen. Majd esetleg visszatérünk később. Egy kőhajításnyira vannak ide. Ez nagyon veszélyes – jelentette ki Tódor.
A kapitány néhány pillanatig gondolkodott, aztán bólintott.
– Rendben! Ha így akarjátok, akkor indulás! – adta ki végül a parancsot.
Elindultak a sziget még ismeretlen része felé. Mindegyikük abban bízott, hogy ha élnek is itt emberek, akkor azok jószándékúak.
Ezalatt Hukklebukk és legénysége ébredezni kezdett.
– Fel, fel, lusta banda! – ordította Hukklebukk-. Hamarosan indulnunk kell! Vár minket a sok kinccsel megrakott hajó!
A kalózok lassan szedelőzködni kezdtek, mert tudták jól, nem szerencsés felbőszíteni a kapitányukat.
– Azt a kaporszakállú mindenit neki! Ördögfajzatjai! Halljam az indulás nótáját! Vitorlákat fel! Fürgén járjon a kezetek! – mondta ellentmondást nem tűrő hangon Hukklebukk kapitány és egy nagyot csuklott.
Hamarosan felcsendült a kihajózás dala:
"Indulásra készen vagyunk,
Hukklebukk a mi urunk.
Vitorlát bontunk, fú a szél,
hajónk messzi útra kél.
Kezünkben a fegyverünk,
minden csatát mi nyerünk.
Felhúzzuk a zászlónkat,
hej, mindenki bánkódhat."
Hamarosan kifutott a hajójuk a tengerre. Elindultak az újabb zsákmányszerző útjukra.
Közben Zsuga Zsiga és kis csapata hangfoszlányokra lettek figyelmesek.
– Olyan ismerős ez a hang! – mondta Porci. Nem, ez nem lehet igaz!
Abban a pillanatban szembetalálkoztak Csilivel, aki épp Bolyhost szekálta:
– Mit nyávogsz te bolhafészek, mindjárt visszamegyünk! Mondom, tudom, hogy erre volt valahol az a bokor, amin azok az isteni finom bogyók vannak! Ne légy már ilyen lusta!
– De hisz ez Csili! Hát, te semmit sem változtál! – rikkantotta nagy örömmel Morci! Ugyanolyan undok vagy, mint voltál! De azért jó, hogy újra látunk!
Zsuga Zsiga is meghatódva nézte, az eltűntnek hitt madarát.
– Hát te élsz? De jó! Mesélj! Mi történt veled? – érdeklődött a kapitány, és megölelte Csilit. Biztos jó sorod van, mert eléggé meghíztál!
– Élnek ezen a szigeten? Hogy menekültél meg? Ki ez a kövér macska veled? Mondjad már! – záporoztak a kérdések.
– Én is örülök, hogy mindenki megmenekült! Ha engednétek szóhoz jutni, és nem nyomorgatnátok össze, akkor válaszolnék is. Az alakomra való megjegyzést, pedig ha kérhetném, mellőzzük.
Azzal mesélni kezdett. Beszámolt a hajón lévő potyautasokról is.
– Szóval Ciprián macskája Bolyhos. Ez a sziget, pedig Bolbeo, ahol kedves emberek élnek – fejezte be a történetet Csili. Gyertek! Elvezetlek a faluba benneteket!
A kapitány megcsóválta a fejét:
– Azért szólhattál volna, hogy nem kívánt személyek is vannak a hajón. De most már mindegy!
Azzal Csili és Bolyhos vezetésével elindultak a faluba.
4 hozzászólás
Szia! Jól pörög ez a rész is. Tetszik, ahogy mesélsz. Csak gyakrabban kéne jönnöd a mi kis "óvodánkba! -üdv: én
Szia!
Lassan elkészülök ezzel a kalandozásos mesével 🙂 Mostanában sok teendőm akadt(szerencsére) így valóban kevesebbet mesélek itt. Örülök, hogy Te, hűséges olvasóm vagy. Köszönöm. üdv hundido
Kedves Katalin!
Egymásra találtak a hajótöröttek! A kalózok elmentek…
Kíváncsian várom mi jön ez után!
Judit
Szia! Bizony ennek így kellett történnie! De vajon mennek, vagy maradnak? üdv hundido