Zsuga Zsiga kalandja 8. rész

9. rész. A döntés

Menni, vagy maradni? A döntés.

Amikor a Treff hajó megmenekült legénysége elfoglalta a számukra kijelölt kunyhót, Ottó elővette kedves pipáját és pöfékelni kezdett. A többiekkel együtt leült a kalyibájuk elé és onnan nézte, mit csinálnak a helyiek. A férfiak visszatérve a vadászatból a zsákmányukat felaggatták, majd kizsigerelték. A nők nevetgélve készítették az ékszereket.
– Te Ciprián! Milyen kincsed van? Csak nem bementél a kalózok barlangjába, és meglovasítottál ezt-azt? – kérdezte röhögve, és a pipafüstjét Ciprián arcába fújta Ormányos Ottó.
– Ugyan! Legyintett a volt potyautas. Az én kincsem, a szépséges Naruna. Erre gondolt az apja, amikor a kincsről beszélt.
– Ja – köpött egyet Ottó. Valóban mutatós kis hölgyike. Kiválasztottad a legszebbet! Bár, nekem, az a nagy-farú, az a bögyöske, jobban tetszik – csettintett nyelvével és rámutatott az egyikre.
– Ő, Samina. Nagyon kedves, és mindig mosolyog – felelte Ciprián.
– És ők ott? Akik együtt szőnek valamit? – kérdezte Porci és Morci egyszerre.
– Ők? Testvérek. Mia és Lia.
– Á! Milyen kedves nevük van. Olyan rímelő, mint Porci és Morci.
Tódor, az első tiszt, halkan megkérdezte Cipriánt:
– Szerinted a ruhámat valaki megtudná javítani? Nagyon zavar, hogy olyan tépett.
– Persze! Gyere! Bindit megkérdezzük.
Bindi irulva-pirulva bólintott.
– Add ide, máris megvarrom!
– De, hát ahhoz le kell vetnem! – jött zavarba Tódor.
– Hát le! – nevetett Bindi. Rajtad elég nehéz lenne helyrehozni.
– No, majd én adok neked egy ágyékkötőt. Gyere! – hívta vigyorogva Tódort Ciprián.
Amikor Tódor megjelent az újdonsült ruhadarabjában, Porci és Morci nem állhatta meg kacagás nélkül. A mindig fess első tisztjük, igazán furán festett ilyen öltözetben. Persze Csili sem hagyhatta szó nélkül:
– Óh, kedves uram! Mily csábító, mily vonzó ebben a szettben! A lányok a lábai elé omlanak! – és hangosan hahotázni kezdett.
Tódor haragosan legyintett és a kapitányhoz lépett. Zsuga Zsiga bár nem tett megjegyzést a kinézetére, de somolygott az orra alatt.
– Meddig maradunk itt kapitány? Honnan lesz valami úszóalkalmatosság, amivel elindulhatunk? – kérdezte Tódor.
– Még nem tudom- felelte Zsiga.
– És, mi lenne, ha éjszaka, amikor alszanak azok a tengeri zsiványok, mi elkötnénk a hajójukat, persze néhány ládikót is magukkal vinnénk? – érdeklődött Morci, aki hallotta miről tárgyalnak a tisztek.
– Ez már bennem is felmerült, de azután a kalózok elindulnának felfedezni a szigetet, és akkor a szigetlakók bajba kerülnének. Ezt, nem akarom, hisz oly kedvesek, barátságosak velünk.
– Akkor nincs más megoldás, nekünk kell valamit összebarkácsolnunk – jelentette ki Porci, aki közben szintén megérkezett.
Ciprián segítségét kérték.
– Fa és nád van bőven a szigeten. Valami dereglyefélét összeeszkábálunk, meg evezőket – mondta Ciprián. Az itteni férfiak is segítenek, ha megkérem őket. De biztos, hogy el akartok innen menni?
– Szavazzuk meg! – javasolta a kapitány. Hívjátok ide Csilit is!
Amikor mind összegyűltek, feltette a kérdést Zsuga Zsiga:
– Menjünk vagy maradjunk? Ez itt a kérdés… Ki szavaz arra, hogy készítsünk egy hajóféleséget és hagyjuk el a szigetet?
Tódor, Porci, Morci és a kapitány feltették a kezüket.
– Ezek szerint Ciprián és Csili ti maradni akartok.
– Igen. A kedvesem, a nyugalom a béke…, ezek mind itt tartanak engem – jelentette ki Ciprián. Otthon meg amúgy sem vár senki.
– Én, meg azért maradnék- kezdte mondanivalóját Csili -, mert bár Bolyhossal sokat incselkedünk, nyaggatjuk egymást, de én, remekül érzem itt magam. Sok finomságot ehetek, ami sajnos kicsit meglátszik rajtam, de dolgozom azon, hogy lejjebb menjen a pocakom. Aztán Naruna, Ciprián is hiányozna…Meg minden, ami itt van. Nincs már kedvem hajókázni! Szóval, én inkább maradnék.
Zsuga Zsiga biccentett. Szomorú volt, Csili döntése miatt.
– Akkor munkára fel! Holnap elkezdjük építeni azt a dereglyét! – adta ki a parancsot a kapitány.