le-lesütött pillák a Jászain,
Budára tódul a Pesti hídfő
az embertömeg csapzott szárnyain.
Keddre roskadnak flakonrabságba
az elfelejtett Hősök és Terek:
szétszórt szotyola-szabadságban
szobrozó stabil jövőkételyek.
Duna-szerda-hely és Duna-korzó.
Két ellentétes nemzet-öntudat.
Meddig reklámozunk kórt okozó,
végtelen „Hungária körutat”?
Csütörtök: félheti kosz körmödön.
Szemétsínek, törött reklámképcső,
félfáradtan, lomhán mozgó-lépcső,
és homeless szag a Kodály Köröndön.
Árnyékba dőlt diplomás ragyogás,
este, részeg látomás, hahoták,
italokban úszó Egyetem tér.
Nagy nulla, amit a péntekem ér.
Másnaposan „friss" Normafa-szombat.
Elázott, málló padkapadokat
borral súroló hemoglobinszint.
Falról ordít az emlékgraffitink.
Új tömegek a napon, a vásárin.
Libegnek a ligetek az Andrássyn,
de betonhullámba fullad a proli,
és üres lelkekkel tömött a troli…
6 hozzászólás
Szia Berci!
Nagyon találó korképet (vagy inkább kórképet?) tártál elénk versedben. A szavakkal pedig most is profin zsonglőrködsz, lenyűgöz a stílusod. 🙂
Üdvözlettel: Zsóka
Szia Zsóka 🙂
Igyekeztem kortárs módon pöttyenteni a papírra 🙂 örülök, ha sikerrel jártam 🙂 Kórkép 😀 Szóviccnek is jó, de lehet, hogy nem is annyira az? :// A Profi szó kedves tőled, de messze állok a profizmustól, mint Makó… 🙂 DE KÖSSZENET! 🙂
Üdv.
B!
Kedves Bertalan!
Számomra kissé nehezen állt össze a közepétől, nyilván a rímképlet törése miatt, ennek ellenére azt kell mondanom, hogy nagyon-nagyon elragadó. Az első két versszak megnyert, felelevenedett bennem az elképzelt Budapest, mintha egy filmet néztem volna. Fantasztikus. A harmadik versszakban összetöröd a verset, a szívem szakad meg. Ahogy átváltasz egy másik rímképletbe, valahogy, talán a meglepettségtől, széthullik a film. Persze a képek továbbra is nagyszerűek, de változik a mondanivaló, kissé személyesebbé válik, ami önmagában jó, de egy újabb rímképlet után már tényleg nem tudtam összeszedni a "kockákat". A megfogalmazás, a kifejezések, a nyelvezet is két felé szalad, és csak kapkodom a fejem, mintha Budapest forgatagában állnék. Ez nem igazán kellemes… nekem. De ez én vagyok. Ha viszont külön-külön olvasom, akkor minden kiváló.
Minden esetre azt mondom, hogy NAGYSZERŰ alkotás, de könyörgöm, ne törd össze a verset! Annyira jó volt olvasni!
Szép volt!
Szia Tibciri,
összességében örülök, ha tetszett :)) igazából nem véletlen, hogy változtattam a rímképleten, sőőőt, direkt, szeretem a változatosságot. 😀 Illetve Budapest forgatagát ismerve, és nyüzsgésének váltakozását is ismerve: szándékosan váltogattam 🙂 szerintem, ahogy kapkodtad a fejed, ezáltal átjött a lényeg, s elvesztél a betűk között, mint ahogy Pesten a tömegben 🙂 annyira ne vedd a szívedre, csak a verset törtem, a lelked remélem kimaradt.
Örülök, hogy olvastad és őszintén leírtad a véleményem, igyekszem felhasználni, hogy legközelebb jobb legyek!
Ui.: abban nem értünk egyet, hogy a kifejezések és a megfogalmazás is változik.. illetve szerintem a nyelvezet is marad olyan mint az elején. Mire értetted?
B.
Nagyon tetszett a vers, jól megfogtad a hangulatot. Szerintem is jó, hogy "összetörted". Olykor Budapest is összetör minket és azt hiszem néha mi is őt… 🙂
üdv.: Márk
Szia B.B.! 🙂
Kissé elhanyagoltalak, de nem csak téged, ha ez vigasz. 🙂
Elsőtől a hetedikig ott vagy a versben. Tulajdonképpen jelezni kívánom, hogy irigylésre méltó a tehetséged versírás terén, stílusosan azt mondom: olimpikonként jegyezlek. 🙂
Nagyon jó a sorsképed, felismertem minden utalásod.
Kár, hogy kitavaszodás után nyomod veszett itt, mert bizony lenne nyarad is. Na jó, utána ősz, meg némi tél, de a verseiddel minden évszakban könnyedén átugrod a mércét, nem is akárhogy! Akartam, hogy tudd. 🙂 Bármi jön, az írást SOHA el ne hagyd!!! 🙂
Szeretettel: Kankalin