Aránytalan fej, álmos, buta szemek,
két toll, mint szamárfül, oldalra mered.
Mélabúsan kacsint, majd másik szemével
törli a port, ami a retinát lepé el.
Alant áll a róka, búsan néz fel rája,
mintha varjú alatt kerek sajtra várna.
Barátunk csak ül, majd egyet öklend,
mitől toll- és szőreső támad ott lent.
Órmótlan kobakját egykedvűn forgatja,
majd egy pici pockon pilláját nyugtatja.
Most egy szárnycsapás – visítás! – majd semmi.
Ezért jobb bagolynak, mint pocoknak lenni…
2 hozzászólás
Szeretem az állatokat nagyon, egyik kedvencem a bagoly!
Tetszett a verseben a humor is…
Szeretettel olvastam: Ica
Felnevettem. Érdekes kis vers, tetszett. 🙂