1. Nélküled

Telik az idő nélküled,
Múlnak a percek, de minek?
Ha nem vagy itt velem, a nevetés
Csak álarcba bújtatott szenvedés.

Fáj minden perc, minden szó,
Neked hogy lett volna jó?
Nem értem mi történt, mit tettem,
Hogy ilyen könnyen dobva lettem…

Szeretsz még, vagy már elfeledtél?
Életre szóló terveinkről letettél?
Ezer kérdés válasz nélkül marad,
Hisz magas fallal vetted körül magad.

Téglánként megpróbálom, hátha sikerül,
Lebontva a falat utunk újra egyesül.
Együtt lépünk a szerelem felé újra,
Tűzön-vízen át, együtt a helyes útra.