Magába roskadó világ jajgatásába
Sző dallamot háborgó délkeleti szél
Vihar előtti csend feszít ideget
Megölt álmok hullnak út porába
Új kezeket tör fel a bilincs
Kincs ha volt is, már régen nincs
Könny fut két emlék között
Halkuló dobbanás
Gyászba öltözött
Elfogy a szó
Nyugalmas
Csend lesz
Jó
Mohol, 2018. Augusztus 19.
6 hozzászólás
Kedves Zoltán!
Valóban jó, remek építkezés, olyan, mint egy fordított piramis, de mégis felemel. A “Nagy Zutty”, és kezdődik minden elölről.
Üdvözlettel: Szabolcs
Kedves Szabolcs!
Köszönöm, hogy olvastál, hogy említésre méltattad e néhány sort.
Tisztelettel: Zoltán
Kedves Zoltán!
Tetszett az elmúlásról írt versed,
ahogy elfogy a szó és csend lesz!
Gratulálok:sailor
Szép napot!
Kedves Sailor!
Köszönöm ittjártad!
Szerintem, idáig, te vagy az egyetlen, aki észrevette azt, hogy az a “jó” nem is annyira az. 🙂
Tisztelettel: Aa.
Ugyanitt kívánok szép estét neked! 🙂
Kedves Zoltán,
Először a vers felépítése fogott meg, észrevettem hogy tizenhárom szótaggal indul és soronként fogynak el. Nagyon találó, szerintem sokat ad az elmúlás hangulatához.
Üdvözlettel: Ginko
Kedves Ginko!
Nagyon szépen köszönöm, hogy időt pazaroltál rám!
Van annak hangulata? 🙂 Íze , talán..
Köszönöm ittjártad, kedves szavaid!
Üdvözlettel: Aa.