1456

Ezernégyszázötvenhat
A török itt nem maradhat
A csuhás bárkit megáldhat
De nincs ember, aki felállhat.

Lent délen van Fehérvár
E helyen áll egy erős vár,
Jön az erős török ár
Ennek vége lehetne már.

Nem veszíthet a magyar,
Egész hazánk egy udvar,
De nem ám egy kis pitvar
Amit véd egy vékony kar.

A sereg élén hunyadi
„Mondjátok meg, kik vagytok ti?
Hiába nézegeti…
Ezt a csatát elveszíti!”

„Édes fiam”- szólt Szilágyi
„Ne henyélj, mint egy világi
Úr, nem vagy te itt akárki
Dolgoznod kell, ahogy bárki”.

„Én kérem vezéruram
Maradok itt egymagam,
Ez a szó hatástalan;
Kiürült a poharam”.

Vár fala egyre omlik,
Lassan dőlnek a tornyik,
Behatolnának csontig
Míg minden szertefoszlik.

Hangosan dörren az ágyú
„Ne légy olyan rossz fajtájú
Ott van egy szép aranyhajú
Lányka”- mondta a féllábú.

Féllábú a kocsmáros
Ő volt ott nagyon fontos,
Mert ivott ám az okos
Sok is lett így a boros.

„Édes kedves pici babám”
Közben látott egy foltot magán
Titusz kinek barátja a bán,
Ki sétálgat fehérvár falán.

„Gyere hozzám utoljára”
A lány nem ismert magára
Odalépett, de megvolt az ára
Benőtt a feje lágya…

Itt a vitéz félni kezdett
Ereje volt a török felett
De kicsi gyerek még nem evett,
És ez ilyen korban nem megengedett.

Anyja vigyáz, apja óvja
Idegen kézbe került a pólya
„Állj meg Te kutya” mondja
A török meg nem futamodna.

A nap kisüt
Török csak üt
Szem elmerül
Vérzik belül.

Legmagasabb ponton lobog
A lófarok, vezér csak morog
Előtte kutyában kés forog,
Délen állnak most a romok

Janicsár keze szúrná a botot,
De Dugovics kirántja a kardot,
Szegény török oldalán hagy egy foltot
„Édes hazámat el nem ragadhatod”!

Mondatot kimondván megfogta vállát,
Estek a mélybe míg csak szem ellát
Zászló ki nem került, megvédte várát;…
Magyarország tarja még a fáklyát!!!…