15 milliárd éve létezem,
s szemem, azóta
szemléli szüntelen
a mindenséget.
S ezt az örök
nagy vendégséget
most ismét megköszönöm…
Éreztem a teremtés
nagy pillanatát,
az ősi nemzés,
vad forróságát,
s az anyag
égő, reszkető vágyát,
hogy életet adjon.
S minden
szubatomi részecske,
erre van rendeltetve.
Minden atom és elektron
neutron és proton, a fény,
ezer érthetetlen törvény,
csillagoknak fényes árja,
mind az életet táplálja.
Mert az Isten úgy akarta,
hogy a világegyetem
világra hozza,
eleven,
értelmes
gyermekét.
15 milliárd éve minden,
e nagy isteni műben,
arra van predesztinálva,
hogy az életet szolgálja,
hogy a világot meglássa
az ember.
Most kissé zavarban vagyok,
szótlan is maradok,
mert… mert ha minden értünk
van teremtve,
akkor igazán lehetne,
néha-néha egy jó szavunk,
derűs, büszke mosolyunk,
és óriási alázatunk.
2 hozzászólás
Egyetértek veled. Lehetne. Tetszik a versed, és a mondanivalója! Üdvözlettel Era
Köszönöm kedves Éva, hogy olvastad a versemet.
Üdvözlettel: Gergő