Ma lenne nyolc hete de éppen csak hat volt
párszor találkoztunk az is nagyon kár volt
semmiség az egész mondhatja ezt bárki
ennyi idő alatt nem történhet semmi
akkor mi az ami ennyire tud fájni
minden pillanatban bele tudnék halni
hatvanegy évesen szerelmesnek lenni
egy másik test után vágyni elepedni
nem éreztem ilyet immár harminc éve
eltemettem mindent ment a feledésbe
szerelem: szeretni és szeretve lenni
egymáshoz titokban kicsit hozzáérni
a másik szemébe belefeledkezni
a csókjára vágyni ölelését várni
világot sarkából hétszer kiforgatni
így éreztem magam megfiatalodva
szálltam a mennyekbe süllyedtem pokolra
bukkantam versekre futottam pofonba
olyan megalázást amit kaptam tőle
nem kaptam senkitől soha az életbe’
édes jó Istenem segíts abban nekem
hogy ezt valahogyan élve elviseljem
add vissza a lelkem forraszd össze szívem
segíts valahogyan ép ésszel túlélnem
adjál hozzá erőt újra mosolyogjak
maradjak valahogy meg a családomnak
bennem csak üresség pusztaság és bánat
hátat fordíthatok ennek a világnak
örömből vígságból engem már kizártak
a kínpadra vontak szerelmet hazudtak
álnok csábos nyelvvel álmokba ringattak
kegyetlen lelketlen módon kifosztottak
halálos tőrdöfés volt a karácsonynak
adj egy pici vigaszt hogy még megmaradjak
adj egy pici enyhet szomorú valómnak
elárult kiégett szánalmas magamnak
megtiport alázott halott önmagamnak.
*
(mellékdal:
ma születik a kisded
mindenkinek hozsánna
csak az én lelkem halott
bár halhatnék utána)
2022. december
6 hozzászólás
Kedves Dona!
A fiatalok azt gondolják, hogy a szerelem az ő privilégiumuk. Valamikor nyilván mi is így voltunk ezzel. Hála Istennek én nem vagyok szerelmes senkibe se, de tudom, hogy milyen szenvedés és fájdalom a szakítás, az ember mennyire elveszíti az önértékelését, pedig nem szabadna! A saját értékük nem a másik szerelme, vagy épp az ellenszenve határozza meg! Csalódni viszont bármely korban lehet, akár szerelem nélkül is. Kibeszélheti az, akiben megbízott, rosszat mondhat a háta mögött, és még sorolhatnám.
A fájdalmat sajnos mindenki csak saját maga gyászolhatja el, de azért tehet lépéseket annak érdekében, hogy ez a gyász ne nyúljon túl hosszúra. Nem új szerelemre gondoltam, hanem arra, hogy miután már mindent kiírtunk magunkból, engedjük el! Ne tépjük fel folyton a sebeket! Olyan hobbit, társaságot, kikapcsolódást, szórakozást keressünk, amely örömmel tölt el bennünket! A boldogságot ne másoktól várjuk, hanem tegyük magunkat azzá!
Szeretettel: Rita 🙂
Kedves Rita!
Igazad van több mindenben: a saját értékünket nem a másik szerelme vagy ellenszenve határozza meg, saját képünket értékünkről viszont igen, legalább is nagyban befolyásolja. És valóban, élete során rengeteg csalódás éri az embert.
Ez a ciklus, maga a versírás is ennek a szerelemnek köszönhető, azért kezdtem el verseket írni, mert ki kellett írni magamból a fájdalmat, a versírás nálam terápia, a gyászmunka része. Azt gondoltam, abba is fog maradni, mihelyt ez az egész leülepszik bennem. Még egyelőre tartanak a versek, hogy meddig, nem tudom, nem elhatározás kérdése, nem én irányítom, majd kiderül, meddig jönnek még. Hát boldogságot ugyan nem okoz, de új hobbinak, kikapcsolódásnak jó. Hozzászólásodat köszönöm.
Szeretettel:
Dona
Kedves Dona,
Megejtően szépre írtad ezt a verset is. Zenél…most hattyúdalt.
“ma születik a kisded
mindenkinek hozsánna
csak az én lelkem halott
bár halhatnék utána)’
A mélyponton fekve érzed hogy megragad egy kéz és emel….ezért tudsz már imádkozni…és bár könnyekbe fullad a siralomének…a remény ott pislákol a dallam mélyén.
Szeretettel gratulálok.
M.
Kedves Napfény!
Igazán vigasztaló, de sajnos ekkor még semmiféle remény nem pislákolt a gödör mélyén, imádkozni se tudtam, de nem is akartam. Jó sokáig leledzettem ott a sötétben, túlságosan sokáig. Nagyon hosszú időnek kellett eltelnie, mire megláttam az első lépcsőfokot a gödörből kivezető úton.
Reménykeltő szavaidat szeretettel köszönöm:
Dona
Kedves Dona!
Megrendítöen,nyiltan és csodás költöi képekbe
csomagoltan tárod elénk életed egy nagyon nehéz
szakaszát
“semmiség az egész mondhatja ezt bárki”
Ezt csak az tudja mondani,aki nem ízlelte meg
a szeretet,szerelem forró bilincseit a lelkén!
“nem éreztem ilyet immár harminc éve”
Soha nem tudhatjuk,mikor sebez meg
mámoritó,kábító ölelésével a szerelem.
“álnok csábos nyelvvel álmokba ringattak”
Nagyon nehéz a kiábrándulás karmaiból kiszabadulni!
“halálos tőrdöfés volt a karácsonynak”
Ez különösen fájhatott!
Gratulálok!
Együttérzésem!
Szeretetel:sailor
Legyen szép napod!
Kedves Sailor!
Köszönöm szépen az együttérzést. Valóban nagyon nehéz, sötét szakasza volt életemnek, a “szerelem forró bilincse” sokáig fogva tartott.
Ha a találkozásunk előtt egy nappal valaki azt mondja, hogy szerelmes leszek, simán a képébe nevettem volna. Először még saját magam se hittem el, magamnak sem akartam bevallani. De aztán kénytelen voltam beismerni, hogy “mámorító, kábító ölelésével megsebzett” a szerelem, és magához láncolt, még viszonzatlanul is.
Együttérzésedet és a gratulációt köszönöm.
Szeretettel:
Dona
Legyen szép napod!